Egy megjegyezni valóm van csak. Keveset komiztok :( De viszont lelkiismeretesen pipálgattok szóval annyira nem baj :D
Jó olvasást, remélem tetszeni fog :)
46. fejezet
/Patrik/
- Hopp, a fenébe!- rezzentem össze a telefon csörgésére, és elrontottam a dalt a gitáron. Újra. Kinyomta a hangfelvevőt a laptopomon, és ránéztem a mobil kijelzőjére.
Lilla hív
Hurrá! Akkor most vissza kell fognom magam, hogy el ne áruljam hogy az ajándékát csinálom, bár az tény hogy már hatodjára veszem fel, mivel mindig elrontottam.
- Szia!- kaptam fel mosolyogva, miközben igyekeztem nem leejteni a gitáromat.
- Szia! Felkeltettelek?
- Mi? Nem dehogy is, miért?- nevettem fel.
- Hát olyan későn vetted fel. Szóval akkor ráérsz.
- Rá- mosolyogtam, és vártam hogy a lényegre térjen.
- Tudod... Az van hogy amikor felmentem a Face-re egy üzenet várt. Grétától...
- És?
- És... Konkrétan megfenyegetett.
- Hogy mi?!- hördültem fel, és rögtön felmentem Facebookra.- Jelentkezz ki, mindjárt megnézem.- mondtam egy kicsit parancsolóan, de nem vette zokon.
- Oké, kiléptem!- válaszolta, mire gyorsan beírtam az e-mail címét meg a jelszavát, és amint betöltött rámentem az üzenetekre.
- Basszus, mit képzel magáról ez a ....?- kérdeztem felháborodva, miután átfutottam a rövidke üzenetet.
- Nem tudom. De most mi legyen?- kérdezte egy kicsit rémült hangon.
- Én azt tudom csak mondani, hogy jobb ha a többiek tőlünk tudják meg, nem pedig Grétától.
- Mondasz valamit.... De hogy?
- Szerinted? A legegyszerűbben. Kiírjuk Facere és kész. Nálam most van vagy százötven ember online, abból a fele sulis.
- Hát.. Jó- egyezett bele és leraktuk a telefont, majd öt perc múlva kinn volt a falunkon a "hír", majd meghallottam a chat hangját.
Kocsis Lilla 21:40
Jól látom hogy Gréta gratulált? O.o
Temesi Patrik 21:40
Igen :) De szerintem ne örülj annyira, holnap biztos el fog kapni. Vagyis ha tudna....
Kocsis Lilla 21:40
Hogy érted ezt?
Temesi Patrik 21:41
Garantálom, hogy holnap nem fogsz tudni levakarni magadról :)
Kocsis Lilla 21:41
Köszönöm! <3
Temesi Patrik 21:41
:)
Mosolyogva néztem a beszélgetésünket, miközben folyamatosan jöttek az értesítések. Lájkok, örülő, értetlenkedő, és egynéhány gyűlölködő kommentek, de többen voltak akik gratuláltak aminek nagyon örültem.
Mivel az ajándék mára befuccsolt, a gitárt leraktam az állványára és tovább beszéltem Lillával, majd nem sokkal később Dénes is rám írt, így csak valahol éjfél környékén tudtam elszakadni a géptől.
~*~
Reggel amikor befordultam Lilláék utcájába elég érdekes látvány tárult elém, ugyanis a lány a házuk előtt állt és rángatta a kaput.
- Mit csinálsz? - érdeklődtem udvariasan, miután mellé értem.
- Be... Szeretném... Zárni.... Csak... be..fagyott... - mondta, minden egyes szó után egyet rántva, majd megragadtam én is, és egyszerre becsaptuk- ...vagy mittomén'!- túrta a haját hátra fújtatva, majd felkapta a földről a táskáját.- Köszi!
- Nincs mit!- hajoltam oda, és nyomtam egy gyors puszit a kipirult arcára.
- Csak ennyit kapok?- kérdezte döbbenten.- Tudod mennyit szenvedtem ezzel a hülye kapuval? Többet érdemlek vigaszdíjként amiért később jöttél!- követelte, mire mosolyogva adtam neki egy csókot.- Na... Legalább ennyit- bólogatott kifulladva, majd megfogta a kezemet és végre elindultunk.- Jaj, várj!- torpant meg, majd elkezdett kotorászni a tatyójában és előrántott egy kissé gyűrött lapot.- Tessék, ezt neked írtam. Mikulásra, csak elkéstem egy kicsit, nem jött az ihlet- vonogatta a vállát zavartan miközben a dalt olvastam, de alig tudta befejezni, mivel megöleltem majd nyomtam egy puszit az arcára.
- Köszönöm!
- Nincs mit!- vörösödött el, majd mosolyogva továbbsétált mellettem.
Mikor megláttuk a suli épületét egy kicsit megremegett a keze, és el akart engedni, de én előbb megszorítottam, majd átkaroltam a vállát, és beléptünk az ajtón.
Először mintha megdermedt volna az aula, majd mindenki egyszerre kezdett el suttogni a mellette lévővel, de minket nem érdekelt és felmentünk a terembe, ahol Lillára ráugrott Dorina, majd elkezdett valamit sápítozni.
Ezek után a nap hamar eltelt, szavamhoz híven folyton Lilla közelében tartózkodtam és elégedetten szemléltük Gréta bosszús arcát.
- Na, már csak a tánc van hátra, és túlélted a napot veszekedés nélkül!- nyomtam egy puszit a feje búbjára, miközben lementünk a tesiteremhez.
- Tudom!- mosolygott fel rám- Akkor pénteken mi lesz?
- Mi? Ja! A buli?
- Aha- bólogatott vidáman.
- Majd olyan nyolc körül átmegyek, mivel fél kilenckor kezdenek.
- Olyan hamar?- képedt el, mire óvatosan elmosolyodtam.
- Kell egy kicsit buszozni oda. Szóval annyi pénzt hozz, vagy buszjegyet.
- Jaa, értem!- világosodott meg, majd leült átvenni a cipőét, mivel a tesiterembe kötelező a váltócipő, majd mindenki beállt a helyére amikor Peti megérkezett.
- Nana!- csapta össze a kezét szomorúan hogy elfelejtettük a helycserét.- Gyerünk gyerünk! Gyorsan cseréljetek!- sürgetett minket. Mikor Gréta elhaladt mellettünk nekiakart menni Lillának vállal, de nem sikerült neki, mivel arrébb rántottam a lányt, így a szöszi majdnem elesett, és csak egy gyilkos pillantást küldött felénk. Miután elfoglaltuk a helyünket nem volt több probléma, úgyhogy az óra további részét eltáncoltuk.
A hazafele úton megbeszéltük Dénesékkel hogy holnap mikor és hogy hol fogunk találkozni, majd elköszöntünk tőlük. További fél órát eltöltöttem Lillával a kapujukban, majd hazamentem. Beköszöntem a konyhába ahol anya meg Bia álláshirdetéseket lapozgattak, majd felmentem tanulni
A vacsorát később elutasítottam és bezárkóztam a szobámba a gitárommal meg a DALszöveggel, és azon fáradoztam , hogy egy helytálló zenei aláfestést szerezzek hozzá.
A sok összegyűrt kottapapír mellett végül tizenegy körül sikerült megírnom a vershez való dallamot.
Miután eljátszottam a dalt, boldogan konstatáltam hogy tökéletes lesz, majd elégedetten nyúltam végig az ágyamon, és szinte rögtön elnyomott az álom.
- Hopp, a fenébe!- rezzentem össze a telefon csörgésére, és elrontottam a dalt a gitáron. Újra. Kinyomta a hangfelvevőt a laptopomon, és ránéztem a mobil kijelzőjére.
Lilla hív
Hurrá! Akkor most vissza kell fognom magam, hogy el ne áruljam hogy az ajándékát csinálom, bár az tény hogy már hatodjára veszem fel, mivel mindig elrontottam.
- Szia!- kaptam fel mosolyogva, miközben igyekeztem nem leejteni a gitáromat.
- Szia! Felkeltettelek?
- Mi? Nem dehogy is, miért?- nevettem fel.
- Hát olyan későn vetted fel. Szóval akkor ráérsz.
- Rá- mosolyogtam, és vártam hogy a lényegre térjen.
- Tudod... Az van hogy amikor felmentem a Face-re egy üzenet várt. Grétától...
- És?
- És... Konkrétan megfenyegetett.
- Hogy mi?!- hördültem fel, és rögtön felmentem Facebookra.- Jelentkezz ki, mindjárt megnézem.- mondtam egy kicsit parancsolóan, de nem vette zokon.
- Oké, kiléptem!- válaszolta, mire gyorsan beírtam az e-mail címét meg a jelszavát, és amint betöltött rámentem az üzenetekre.
- Basszus, mit képzel magáról ez a ....?- kérdeztem felháborodva, miután átfutottam a rövidke üzenetet.
- Nem tudom. De most mi legyen?- kérdezte egy kicsit rémült hangon.
- Én azt tudom csak mondani, hogy jobb ha a többiek tőlünk tudják meg, nem pedig Grétától.
- Mondasz valamit.... De hogy?
- Szerinted? A legegyszerűbben. Kiírjuk Facere és kész. Nálam most van vagy százötven ember online, abból a fele sulis.
- Hát.. Jó- egyezett bele és leraktuk a telefont, majd öt perc múlva kinn volt a falunkon a "hír", majd meghallottam a chat hangját.
Kocsis Lilla 21:40
Jól látom hogy Gréta gratulált? O.o
Temesi Patrik 21:40
Igen :) De szerintem ne örülj annyira, holnap biztos el fog kapni. Vagyis ha tudna....
Kocsis Lilla 21:40
Hogy érted ezt?
Temesi Patrik 21:41
Garantálom, hogy holnap nem fogsz tudni levakarni magadról :)
Kocsis Lilla 21:41
Köszönöm! <3
Temesi Patrik 21:41
:)
Mosolyogva néztem a beszélgetésünket, miközben folyamatosan jöttek az értesítések. Lájkok, örülő, értetlenkedő, és egynéhány gyűlölködő kommentek, de többen voltak akik gratuláltak aminek nagyon örültem.
Mivel az ajándék mára befuccsolt, a gitárt leraktam az állványára és tovább beszéltem Lillával, majd nem sokkal később Dénes is rám írt, így csak valahol éjfél környékén tudtam elszakadni a géptől.
~*~
Reggel amikor befordultam Lilláék utcájába elég érdekes látvány tárult elém, ugyanis a lány a házuk előtt állt és rángatta a kaput.
- Mit csinálsz? - érdeklődtem udvariasan, miután mellé értem.
- Be... Szeretném... Zárni.... Csak... be..fagyott... - mondta, minden egyes szó után egyet rántva, majd megragadtam én is, és egyszerre becsaptuk- ...vagy mittomén'!- túrta a haját hátra fújtatva, majd felkapta a földről a táskáját.- Köszi!
- Nincs mit!- hajoltam oda, és nyomtam egy gyors puszit a kipirult arcára.
- Csak ennyit kapok?- kérdezte döbbenten.- Tudod mennyit szenvedtem ezzel a hülye kapuval? Többet érdemlek vigaszdíjként amiért később jöttél!- követelte, mire mosolyogva adtam neki egy csókot.- Na... Legalább ennyit- bólogatott kifulladva, majd megfogta a kezemet és végre elindultunk.- Jaj, várj!- torpant meg, majd elkezdett kotorászni a tatyójában és előrántott egy kissé gyűrött lapot.- Tessék, ezt neked írtam. Mikulásra, csak elkéstem egy kicsit, nem jött az ihlet- vonogatta a vállát zavartan miközben a dalt olvastam, de alig tudta befejezni, mivel megöleltem majd nyomtam egy puszit az arcára.
- Köszönöm!
- Nincs mit!- vörösödött el, majd mosolyogva továbbsétált mellettem.
Mikor megláttuk a suli épületét egy kicsit megremegett a keze, és el akart engedni, de én előbb megszorítottam, majd átkaroltam a vállát, és beléptünk az ajtón.
Először mintha megdermedt volna az aula, majd mindenki egyszerre kezdett el suttogni a mellette lévővel, de minket nem érdekelt és felmentünk a terembe, ahol Lillára ráugrott Dorina, majd elkezdett valamit sápítozni.
Ezek után a nap hamar eltelt, szavamhoz híven folyton Lilla közelében tartózkodtam és elégedetten szemléltük Gréta bosszús arcát.
- Na, már csak a tánc van hátra, és túlélted a napot veszekedés nélkül!- nyomtam egy puszit a feje búbjára, miközben lementünk a tesiteremhez.
- Tudom!- mosolygott fel rám- Akkor pénteken mi lesz?
- Mi? Ja! A buli?
- Aha- bólogatott vidáman.
- Majd olyan nyolc körül átmegyek, mivel fél kilenckor kezdenek.
- Olyan hamar?- képedt el, mire óvatosan elmosolyodtam.
- Kell egy kicsit buszozni oda. Szóval annyi pénzt hozz, vagy buszjegyet.
- Jaa, értem!- világosodott meg, majd leült átvenni a cipőét, mivel a tesiterembe kötelező a váltócipő, majd mindenki beállt a helyére amikor Peti megérkezett.
- Nana!- csapta össze a kezét szomorúan hogy elfelejtettük a helycserét.- Gyerünk gyerünk! Gyorsan cseréljetek!- sürgetett minket. Mikor Gréta elhaladt mellettünk nekiakart menni Lillának vállal, de nem sikerült neki, mivel arrébb rántottam a lányt, így a szöszi majdnem elesett, és csak egy gyilkos pillantást küldött felénk. Miután elfoglaltuk a helyünket nem volt több probléma, úgyhogy az óra további részét eltáncoltuk.
A hazafele úton megbeszéltük Dénesékkel hogy holnap mikor és hogy hol fogunk találkozni, majd elköszöntünk tőlük. További fél órát eltöltöttem Lillával a kapujukban, majd hazamentem. Beköszöntem a konyhába ahol anya meg Bia álláshirdetéseket lapozgattak, majd felmentem tanulni
A vacsorát később elutasítottam és bezárkóztam a szobámba a gitárommal meg a DALszöveggel, és azon fáradoztam , hogy egy helytálló zenei aláfestést szerezzek hozzá.
A sok összegyűrt kottapapír mellett végül tizenegy körül sikerült megírnom a vershez való dallamot.
Miután eljátszottam a dalt, boldogan konstatáltam hogy tökéletes lesz, majd elégedetten nyúltam végig az ágyamon, és szinte rögtön elnyomott az álom.
Húúúú vááá nagyon jóóó :D Tökre fel vagyok dobva^^ Bocsi, hogy nem raktam ki a díjat, csak elég sok dolgom van, és nemhiszem, hogy ez most bele fog férni :| Viszont nagyon köszönöm még egyszer, és csak így tovább, várom a következőt! :))
VálaszTörlésjaj örülök neki :D Nem baj nincs mit :D örülök neki ^^
TörlésNagyon jóó lett!:)
VálaszTörléskösziii :D:D :))
TörlésHalál Grétára
VálaszTörlés