Szerelem a levegőben 47. fejezet

Emlékeztek a titokzatos illetőre aki a rózsát küldte Lillának? :D (súgok: 19. fejezet, ha valaki nem emlékszik rá ;) )

47. fejezet

/Lilla/

A pénteki nap hamar eltelt mivel a tanárok nem tudtak velünk mit kezdeni, mindenki abban a " Végre pééntek" érzésben volt, meg minden egyes ember az esti bulira összpontosított.

Délután az osztályajándékozáson nem történt semmi érdekfeszítő. Mindenki átadta az ajándékát, Gréta egy dühös szusszanással kapta ki a kezemből, Timi boldog vigyorral a fején megölelte Patrikot, Dorka Lucától kapott egy karkötőszettet, Dénes valami fiús cuccot adott Patriknak, én meg Katától kaptam egy macit plusz egy bögrét, majd mindenki hazament.

Otthon lezuhanyoztam, hajat mostam, majd egy turbánszerűen a fejemre tekert törcsivel álltam meg a szekrényem előtt, és töprengve bámultam be.

Jöhetett a lányok nagy dilemmája. A "mit vegyek fel??" fajta, de egy fél óra alatt túl voltam rajta. Felkaptam egy viszonylag vastagabb farmert, egy bő nyakú színes garbót plusz még a bakancsomat is felkapom hozzá és kész. 

Egy kis töprengés után felkentem egy nagyon minimális szempillaspirált, megszárítottam a hajamat, és mindezek után rádöbbentem hogy még van egy fölösleges órám

-Már kész is vagy?- kérdezte csodálkozva anya mikor letrappoltam a lépcsőn "bulicuccban".

- Igen! És még van egy órám míg Patrik megjön.- mondtam morcosan, mire anya jóízűen kinevetett.- Kösz!- morgolódtam, majd lehuppantam a kanapéra tévét nézni.

- Jó na, tudod hogy viccelek- simított végig a hajamon, mire mosolyogva felnéztem rá és megvontam a vállamat.

Unottan kapcsolgattam az adók között, majd megálltam a Viván és kérdőn meredtem egy eléggé beteg klippre. Amit egy másik nem egészen jó szám követett, de szerencsémre nemsokára megszólalt a csengő, én meg boldogan pattantam fel, és széles mosollyal tártam ki az ajtót.

- Sziaa!- vigyorogtam rá. Visszamosolygott, majd miután magához húzott megcsókolt.

- Gyönyörű vagy!- suttogta a fülembe, mire felnevettem és behívtam a házba.

Míg én nagyban szaladgáltam a sálamat keresve anya beszélgetett vele.

- Mehetünk!-álltam meg az ajtóban sapkával, sállal felszerelkezve.

- Kesztyűt nem viszel?- kérdezte aggodalmas hangon anya, mire csak legyintettem, majd megragadtam a mellém lépő Patrik kezét.

- Nem kell, a buszon reméljük lesz fűtés. Meg Tamásék háza nincs is messze a megállótól.

- Igen, így van!- bólogatott Patrik mellettem mosolyogva mikor megerősítés képen rápillantottam.

- Hát... jó!- egyezett bele vonakodva anya.- De éjfélre itthon lenni!- mondta mire kérdőn tekintettem vissza az ajtóból.

- Éjfél?- hüledeztem. Nem gondoltam volna hogy addig elenged.

- Persze. Osztálytársadhoz mentek, nem lesz ott semmi probléma.- vonogatta a vállát mosolyogva, én meg a nyakába ugrottam.

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! -visongtam, majd nyomtam egy puszit az arcára és elindultunk.

A buszhoz egy kicsit sietnünk kellet, mivel az örömködésemmel elvesztettünk pár percet.

- Tyű!- álltam meg Tamásék háza előtt. Az épület valami csodálatos, nem hiába van a város szélén. Nagy kert, három emelet.

Patrik kedvesen kinevetett, majd behúzott a kivilágított házba, ahonnan zene szűrődött ki, majd döbbenten álltunk meg a küszöbön, mivel a házban olyan ötven személy tartózkodott csak a nappaliban, a többiek meg gondolom szétszórtan a ház három emelete között.

- Üdv!- nyomult oda hozzánk Tamás a tömegen át, majd vigyorogva mesélni kezdett valamit Patriknak amit nem hallottam az üvöltő zenétől, majd elkezdett minket beljebb terelni. Valami csoda folytán sikerült átvergődnünk a konyhába, ahol kevésbé volt hangos a zene.

- Szomjas vagyok!- szólaltam meg, mire egy mellettem kifelé igyekvő csaj rám nézett, majd röhögve a kezembe nyomot egy műanyag poharat, én meg beleszagoltam, majd elfintorodtam.- Sör...- mondtam undorral a hangomban.

- Sör? SÖR!- üvöltött fel mellettem egy eléggé ingatag lábakon álló srác, majd kikapta a kezemből a poharat és lehúzta, én meg döbbenten meredtem rá addig, míg Patrik tovább nem húzott az asztal felé.

- Tessék víz!- kapott fel egy ásványvizes üveget, és lecsavarta a kupakját.- Bocs mégsem... Házi pálinka- röhögött fel miután megcsapta az orrát a félreismerhetetlen piaszag.- Na várjál... Ez whisky, ez Vilmos Körte, ez hubi.. Jesszus, alig van már benne. Na ez az. Van vodka!- emelte fel büszkén a Royal feliratos üveget.

- És ez miért jó?- érdeklődtem mivel nem nagyon értettem.

- Ez? Ősi szabály hogy a vodkához kell valami kísérő, szóval valahol kell lennie gyümölcslének. Vagy kólának, mivel van itt bor is.- kutakodott tovább, majd diadalmas mosollyal a kezembe nyomott egy doboz bontatlan rostos baracklevet. Értetlen arcomat megpillantva felröhögött.- Nyugi ezeket is csak tesómtól tudom. A lázadós időszakából!- vonta meg mosolyogva a vállát, majd nyomott egy puszit a fejemre.

- Na! Mit ácsorogtok itt? Gyertek már!- jelent meg az ajtóban Tamás, eléggé kába tekintettel. Az biztos hogy benne is több van kettőnél, állapítottam meg magamban, majd mivel elkezdett tolni minket kiléptünk az őrületbe, a srác pedig rögtön otthagyott minket.

- Ismersz valakit?- kérdeztem érdeklődve, mire Patrik csak körbenézett és elkezdte sorolni.

- Az a két csaj végzős egy gimiben, eléggé ribancok. Az a srác eggyel járt felettünk, Kevin, eléggé jó arc. Mellette a szőke a barátnője, lassan két éve együtt vannak. A sarokban lévő márkás cuccban lévő csávó meg Tamás másodunkatesója, ő huszonegy éves.

- Az aki most hány a sarokba?- kérdeztem undorral a hangommal, mire Patrik kicsit sajnálkozva bólintott.

- Nézd már! Egy józan ember! Csá Ákos!- csapott a kezébe egy viszonylag magas, sötét hajú fiú kezébe.- Lilla ő itt Ákos, évfolyamtársunk lehet hogy már láttad! Ákos ő itt Lilla.- mutatott be egymásnak minket, én meg mosolyogva köszöntem neki.

- Én tudom ki vagy. Az új lány Angliából. Az osztályom a legelején csak rólad volt hajlandó beszélni.- vigyorgott én meg meglepődtem.

- Mi? Miért? mi van?- ráztam meg a fejemet, mire Ákos felröhögött.

- Nyugi csak viccelek! De amúgy én tényleg ismerlek látásból, meg úgy ahogy a többiek elmondása alapján- nyugtatgatott meg, majd tovább beszélgettünk hárman.

- Patriiiiik!- kapaszkodott meg hirtelen viháncolva Gréta Patrik karjába, majd elkezdett vihogni azon hogy majdnem elesett.- Nem akarsz táncolni?- hajolt közel a fiúhoz, közben meg mintha észre sem vett volna minket.

- Hát... Nem igazán- próbálta lerázni magáról a szöszit, de nem tudta

- Menj csak, én el leszek Ákossal- simítottam meg a karját mosolyogva, majd összepacsiztam a mellettem maradó fiúval miután Patrikék beálltak a táncoló tömeg szélére.

Épp röhögtünk valamin Ákossal amikor elkezdődött egy lassú szám, de mi nem figyeltünk annyira oda, egész jól elvoltunk egymással, amikor egyszer csak Ákos átnézett a vállam fölött, és elkerekedtek a szemei a döbbenettől. Kérdőn fordultam meg, majd úgy maradtam, a döbbenettől mozdulatlanul holott legszívesebben elrohantam volna.

- Lilla...!- kezdte el Ákos és megpróbálta megragadni a karomat, de én kitéptem magamat a kezei közül, és kirohantam a házból miközben a szemeimet elfutotta a könny.

És hogy miért? Mert ott álltak ketten, Gréta keze Patrik nyaka körül és épp megcsókolták egymást, bennem pedig összetört valami.

- Lilla! Állj már meg! Nem hallod?- rohant utánam Ákos, de én csak futottam. Csak két sarkon jutottam túl, amikor kifakadt belőlem az az őrült fajta, mindenemet összerázó zokogás. Tehetetlenül lehuppantam a hideg járdára és a térdem közé hajtottam a fejemet úgy sírtam.

- Basszus!- állt meg mellettem Ákos aki eddig mögöttem rohant.- Van benned szusz!- kapkodta a levegőt, majd aggodalmasan nézett le rám.- Na gyere! Állj fel, meg fogsz fázni. Főleg ha nem eszed fel a kabátodat!- nyomta a kezembe az említett ruhadarabot, mire én csak a könnyeimen át rábámultam, majd újra felzokogtam mire ő egy ideig tehetetlenül meredt rám, majd esetlenül magához húzott és átölelt.

- Kérlek öltözz fel!- mondta miután enyhült a sírásom én meg kábultan engedelmeskedtem neki.- Tudod hanyas busszal jöttetek?- nézett rám kérdőn, mire kábán bólintottam, majd kiböktem a számot.

Erőtlenül hagytam hogy elvezessen a buszmegbe, majd hogy felrakjon a buszra. Csak akkor eszméltem fel mikor beült mellém, és kényelmesen befészkelte magát.

- Te mit csinálsz?- kérdeztem rekedtes hangon, mire eszméletlenül aranyosan elmosolyodott.

- Csak nem gondolod hogy így hazaengedlek egyedül?- kérdezett vissza nekem meg újra elfutotta a könny a szememet.- Hé! Ss, ne sírj!- törölte le gyengéden a könnycseppet a szemem sarkából, mire reszketős kis nevetést hallattam, majd a hátralévő utat csendben tettük meg.

Furcsa módon melegséggel töltött el hogy valaki mellettem ül és egy kis erőt adott nekem. De amint megálltunk a házunk előtt újra rám tört a sírhatnék.

- Hát akkor... szia- búcsúzott el szomorúan Ákos és megfordult hogy hazamenjen.

- Várj!- szóltam utána csendesen, és egy kicsit remegő ujjakkal előhalásztam a mobilomat.- Megadom a számomat. -mondtam, mire félszegen elmosolyodott, és elmentette a saját készülékébe a telószámomat, majd megadta a sajátját, és végleg elköszöntünk egymástól.

- Naaa, milyen volt?- kukkantott ki a konyhából mosolyogva anya, majd mikor meglátott homlok ráncolva meredt a karórájára.- De hiszen csak fél tíz van. ÉS mi történt?- kérdezte hüledezve, mire elkezdtem mesélni neki a sírástól néha elcsukló hangon. Anya csak a  fejét csóválta, és megsimította a hajamat, mire még keservesebb zokogás tört rám.

- Asszem' lefekszem...- töröltem meg a szememet, mire csak megértően bólintott.

A fürdőbe egy fél óráig meredtem a tükörképemre és a szétkenődött szemfestékemre, majd egy lemondó sóhajtás következtében levakartam az arcomról, majd letusoltam.

Már az ágyban voltam, mellettem egy százas csomag papírzsepivel a rám törő sírásrohamok miatt, amikor megrezzent a telefonom hogy SMS-t kaptam. kérdőn néztem meg majd egy kisebb sokkot kaptam.

" Remélem jól vagy! Vagy leszel... Emlékszel még a rózsacsokorra amit még az év elején kaptál? Remélem ha eszedbe fog jutni, akkor onnan én fogok beugrani neked. Jóéjt!

Ákos"