Szerelem a levegőben 3. fejezet
/Patrik/
Vett egy nagy levegőt s folytatta.-Szeretek gitározni, verseket írni...- itt elpirult, s engem nagyon érdekelt, hogy miért. Szerintem semmi szégyellni való nincs abban, hogy ő verseket ír meg gitározik! Hisz én is játszom gitáron és rajzolok... Bár a rajzról nem tudnak, csak a családom- Van egy húgom Laura, aki kétéves, anyukámmal együtt élünk, most költöztünk az új házunkba, mert a régit eladtuk amikor Londonba költöztünk.- hadarta, hogy egyszerre el tudja mondani.
- Miért csak egy évet voltatok kint?- kiabálta be Timi
- Timi, jelentkezz, ha kérdezni akarsz ne szakítsd félbe Lillát!- szólt rá ofő mire ő csak megvonogatta a vállát és továbbra is kérdőn nézett rá.
- Hát elég nehéz mesélnem róla- kezdte, majd vett egy nagy levegőt. Kezdett érdekes lenni- Azért mentünk ki, mert Apukám állást kapott az ottani rendőrségnél. Épp gyakorlatoztak egy csapat újonccal. A lövést gyakorolták, és neki kellet volna megmutatnia, hogy kell használni a fegyvert. Meghúzta a ravaszt, és elsült a fegyver. Csak nem előre hanem hátra fele, és hát... Apum meghalt- halt el a hangja. Könnyek lepték el a szemét, s visszatartott lélegzettel vártam, hogy mikor fogja magát elsírni de visszatartotta őket.
"Erős lány meg kell hagyni"- gondoltam magamban
Az osztály döbbent csendben hallgattak s még ofőnek is elhomályosult a szeme.Károlyi valami suttogott neki, mi nem hallottuk hogy mit, de nem is nagyon érdekelte a társaságot. Mindenki tekintete Lillán függött, hogy mit mond még.- Elvitték egy kórházba, de ott már nem tudtak segíteni rajta. A testét hazaküldték, mi meg jöttünk utána, hogy lerendezzük a temetést, és..hát kb. ennyi- mondta lehajtott fejjel, mart egy kis idő múlva újra felemelte Látszott rajta, hogy nem akarja elsírni magát, s ő tartotta is ezt a fogadását.
-Annyira sajnálom!- suttogta könnyes szemmel Kata. Óvatosan rá mosolygott én meg azon kezdtem el gondolkodni, hogy milyen lenne ha RÁM(!!) mosolyogna. Aztán visszanézett Károlyira, hogy most már ő is mondjon valamit.
-Nagyon köszönjük az.. öhm... érdekes bemutatkozást, s hogy megosztottad velünk a történetet az apukádról. Akkor most keresünk neked egy helyet- mondta.
Szétnézett, s én csendben imádkoztam, hogy vagy Zsolt mellé, vagy elém ültessék le, mert, bár eddig nem hittem a "szerelem első látásra" dumára, megtörtént velem. Beleszerettem. Pont. Vége.
Megszólalt az ofő
-Ott Dorina mellet jó helyed lesz, a Patrik előtti hely az- mosolygott rá, mire ő egy kis furi, ideges mosolyt villantott a tanárra. Aztán elindult felénk, én meg azon voltam, hogy a szemébe nézhessek. De nem sikerült, mert bár rámosolygott Dorinára, felém egy pillantást nem vetett. Ezen egy kicsit meglepődtem, mert eddig ilyet nem tapasztaltam. Általában minden lány a társaságomat keresi. Ezt most nem egóból mondom, de ez az igazság.
- Hallod! Te mit gondolsz róla?- kérdeztem suttogva Dénestől, egy aprót biccentve Lilla felé.
-Hát végül is elég jól néz ki- méregette hátulról. annyira tudtam hogy ezt a választ fogom kapni tőle. Annyira kiszámítható.
-Pszt! Zsolti!- pisszegtem át a másik padhoz.
-Hö?- nézett rám egy kicsit kába tekintettel, ami azt jelentette, hogy félig aludt.
-Mit gondolsz róla??- tátogtam felé, mert nem lehet olyan halkan suttogni hogy Zsolti meghallja, de Lilla nem.
-Mivan?- nézett rám kérdőn.
-Á mindegy hagyjuk!- legyintettem idegesen, és csalódottan, ugyanis tudtam, hogy ez szünetre fog eltolódni.A csengőre mindenki felpattant s elindult kifelé, én is már az ajtónál álltam, amikor észrevettem, hogy Lilla a helyén pakolászik csendben.
Már azon gondolkoztam, hogy odamegyek hozzá, amikor Dorina megelőzött ebben.-Gyere megmutatom az udvart!- mosolygott rá, ő meg rögtön rávágta, hogy jó, majd elindultak az ajtó felé. Ahol én álltam. Kiléptem elengedtem őket, és egy kissé sóvárogva néztem utánuk ami kissé megijesztett, mert nem szoktam így érezni. Aztán elindultam megkeresni a haverokat, hogy beszéljünk.
