Szerelem a levegőben 45/2. fejezet

45/2. fejezet

/Lilla/

- Na mi volt?- néztünk mosolyogva az ajtón kilépő három fiúra.

- Semmi... Timi kinyávogta a szóbeli figyelmeztetést, nekünk meg beírt egy szaktanárit- vonogatta a vállát, majd összepacsizott Patrikkal, meg a többi sráccal.

- Na jön már a hercegnőcske- nézett át a vállunk felett egy idő múlva Tamás, mire mind hátrafordultunk. És tényleg, kivételesen Timi közeledett elöl, lemaradva mögötte Gréta és épp felénk tartottak.

- Fel tudod te fogni hogy milyen esernyőt tettél tönkre?- kezdett el visítozni.

- Nem...- válaszolta hanyagul Tamás, mire Timinek majdnem fennakadtak a szemei a sokktól.

- Azt még az apám küldte Angliából! Direkt ezért ment el az 1D boltba! FEL TUDOD TE EZT FOGNI?- kiáltotta dühösen a lány.

- Ja. Szegény apukádnak több mint egy t percet el kellet töltenie egy csomó One Directionos dolog között. Remélem azért jól van- vágott aggódó fejet, mi meg elröhögtük magunkat.

- Kac-kac nagyon vicces- gúnyolódott Timi, majd hátradobta fekete, dús haját ás felvette az "alkudozó" pózt.- Egy dolgot tudok csak ajánlani. Vagy szerzel nekem egy eredeti, ugyanilyen esernyőt vaagy... Kifizeted... És nem fontban!- fordult meg, majd visszatipegtek a suliba.

- Úristen!- kapta a szája elé a kezét Dénes, döbbent fejet vágva.- Én  a helyedben félnék! Halálosan megfenyegetett. De látom hogy te még csak nem is reszketsz! Te vagy az én hőősöm!!- kezdett el egyre jobban túlozni, majd mikor megölelte Tamást és puszit akart adni neki mindenkiből kitört a nevetés.

- Akkor most mit fogsz csinálni?- néztem rá mosolyogva, mire csak hanyagul megvonta a vállát.

- Semmit, max majd rendelek neki az eBayról egy kínait- röhögött fel, majd összepacsizott Patrikkal.

- Nyolcadik bé!! Most rögtön menjetek órára!- üvöltött át az ügyeletes tanár az udvaron, mi meg meglepve vettük észre hogy becsengettek.

- De várjál már! Milyen óránk lesz? Vagyis van?- töprengett el Zsolt majd riadtan felkapta a fejét.- Basszus irodalom! Futáás!- ordította el magát, majd röhögve felszaladtunk a termünkbe.

- Lám, lám! - szólalt meg gúnyos hangon az irodalom tanár.- Mily meglepő hogy az osztály rosszabbik fele esik be a becsengő után tíz perccel. Megkérdezhetném hogy hogy is történhetett ez meg?- érdeklődött látszólag Gercsi Attila tanár úr, de választ természetesen nem várt.

- Tetszik tudni az úgy volt...!- kezdte volna Dénes, mire megszorítottam a karját, és még vagy hárman ráléptek/ megrúgták hogy hallgasson el.

- Na jó üljetek le, nincs nekem most erre időm!- küldött helyre minket, mire megkönnyebbülten igyekeztünk minél előbb a helyünkre találni.

A feszült magyar óra után jött egy "dühkiengedős" tesi, amin szinte végig kosaraztunk. Szünetben kipirultan ültem a helyemen és ittam amikor eszembe jutott valami.

- Basszus!- néztem hátra ijedten Patrikra.- Matekból dogát írunk?- meredtem rá, majd egy kicsit elkalandoztak a gondolataim ahogy belenéztem a zöld szemébe.

- Ja, tényleg! Tanultál?- nézett vissza aggódó tekintettel, mire megráztam a fejemet.- A fenébe! Majd megpróbálok segíteni!

- Jó...- fordultam előre, és őrült módon kezdtem fellapozni a matekfüzemet.

Öt perc múlva kétségbeesetten meredtem a négyzetes lapra, és csak reménykedni tudtam hogy Mároki elfelejtette a dogát.

Ám de imáim elkallódtak, mivel percre pontosan belépett a teremajtón, hóna alatt egy rakat papírral.

- Na!- csapta le őket a tanári asztalra és végignézett rajtunk.- Aki puskázik egyest kap. Aki súg az is. Bármilyen kis pisszenés hallatán beszedem az illetőtől a dolgozatát és gondolom kitalálták hogy az is elégtelent kap!- magyarázta szikrázó tekintettel, mire egy kissé sápadtan fordultam hátra.- És mindez már érvényes, mélyen tisztelt Kocsi Lilla!- üvöltött rám, mire gyorsan visszafordultam, s elmotyogtam egy bocsánatkérést. Szigorúan bólintott, majd elindult az ajtó melletti padsortól hogy kiossza a dogákat.

Miután lecsapta elénk félve néztem a lapomra

 Szintmérő feladatlap    A csoport

Klassz még neve is van! Átlestem a Dorka papírjára és csalódottan vettem tudomásul hogy az övé B csoport.

- A mindenit!- morgott mögöttem Mároki és a papírokat pörgette az ujjai között.- Két lappal kevesebbet másoltam. Kiknek van C, és D feladatlapjuk?- nézett körbe, mire Gréta rögtön felpattant hogy nekik az van.- Remek! Akkor kérlek vidd el a padtársad lapját is, és nyomtass a tanáriban még belőlük egyet- egyet!  A többiek addig elkezdhetik!De gyorsan!- sürgette meg, mire a lány ki-, Mároki meg előre ment, én meg teljesen megsemmisülve meredtem magam elé. Akkor Patrik is kiesett a segítségi körömből.

Matek után leszívott aggyal ültem a helyemen amikor Patrik behajolt mellém Dorina pedig felém fordult.

- Na hogy ment?- kérdezték egyszerre aggódó hanggal.

- Hát.. Ha szerencsém van a kettes meg lesz- mondtam fanyar mosollyal, mire barátnőm csak megölelt Patrik meg megszorította a karomat biztatása jeleként.

Az utolsó két óránk után ( rajz meg angol) felfrissültem léptem be a keringő próbára.

- Látom feltöltődtél!- mosolygott rám kedvesen Patrik, miközben megfogta a kezemet és közelebb húzott magához mint eddig. Elakadó lélegzettel bólintottam, majd táncolni kezdtünk. Legnagyobb megdöbbenésemre, és sajnálatomnak az óra hamarabb véget ért nekem mint eddig, bár lehet hogy erre rásegített az is, hogy legálisan elmerülhettem a fiú zöld szemébe, elolvadhattam a folyamatosan az ajkán játszó óvatos félmosolytól és hogy szinte repültem a tánc alatt.

- Bravó!- tapsikolt vidáman Peti a meghajlás után mi meg kipirultan néztünk rá.- Nagyon ügyesek vagytok! De külön ki szeretnék emelni egy párt!- mondta vigyorogva, mire Gréta kihúzta magát én meg elkezdtem lecsavarni az üveg vizemről a kupakot hogy ihassak egy kicsit.- Temesi Patrikot és Kocsis Lillát!- jelentette be ünnepélyesen, mire én kiköptem a számban lévő vizet, a szöszi meg felhördült mögöttem.

-Miii!?- kérdeztük egyszerre, kivéve azt hogy én elképedve, Gréta meg Timivel együtt fejhangon, Patrik meg kiröhögött minket.

- Igen, igen ti vagytok a legjobbak szóval ti beálltok ide- mutatott maga elé- és ők meg a ti helyetekre!- bökött Grétáék felé, én meg kétszeresen lesápadtam. Egyszer azért mert hogy elöl leszünk szem előtt, másodjára meg azért mert Grétának eggyel több oka van utálnia engem.- Szóval! Holnaptól ti itt fogtok táncolni, további szép napot nektek!- kapta fel Peti a magnót és kiviharzott a tesiteremből.

- Klassz!- dörzsöltem meg a homlokomat majd felnéztem az előttem megálló Patrikra.

- Jössz? Dorkáék már várnak!- kérdezte eszméletlen mosollyal, mire bólintottam és remegő lábakkal felálltam.

Amikor kiléptünk az ajtón csodálkozva vettük észre hogy egy óra alatt leesett vagy fél méter hó és mivel senki nem járt akkor arra még érintetlen volt egyszóval nekünk kellet törni az utat.

Épp átértünk az út másik oldalára amikor véletlenül ráléptem egy befagyott pocsolyára és egy sikítás következtében megragadtam az első szilárd tárgyat körülöttem, ami Patrik karja volt, így sikeresen őt is magammal rántottam.

- Basszus jól vagytok?- kérdezte röhögve Dénes, és végre felrántotta rólam a haverját. Mert hogy rám esett.

- Ja...!- dörzsöltem meg a fejemet ahol bevágtam miután Dorina felsegített a hideg földről.

- Hallod ezt fel kellet volna venni!- nevetgélt tovább Dénes, majd megfogta Dorka kezét és újra elindultunk. Miután befordultunk oda, ahova a sulitól már nem lehet látni Patrik hirtelen megragadta a karomat és magához húzva megcsókolt.

- Na ez már hiányzott nekem!- sóhajtott föl.

- Mmm...- értettem egyet kipirult arccal, majd rámosolyogtam és... ÉS Dénes megdobott minket egy hógolyóval, ezzel tönkre vágva az idilli jelenetünket.

- Hé!- kapott fel egy adagot Patrik is és visszaadta a dobást, én meg lesöpörtem magamról a szétporladt labda maradványait, majd megborzongtam amikor lekezdett olvadni a nyakamba beesett kis adag is.

- Váá! - üvöltött fel Dénes miután Patrik ráugrott és elkezdte hempergetni a hóban.- Jóvanmár! Bocs nem csinálok többet! Hallod?- ordította röhögve, majd mindketten feltápászkodtak havas ruhában.

- Na.. Akkor most már ilyen képem is van! Dénes a hóban legyőzve!- meredt büszkén a telójára, majd eltette amikor a barátja odalépett hozzá és nyomott egy puszit az arcára.

- Na de most akkor siessünk, nincs kedvem megfázni!- dörzsöltem össze a kezeimet.

A házunk előtt elváltunk, Dorkáék továbbmentek, mi meg Patrikkal egy kicsit még kint maradtunk beszélgetni.

- Mennem kell! Szólalt meg egy negyed óra múlva halkan, mire lábujjhegyre álltam és átkaroltam a nyakát, ő meg a derekamra tette a kezét és közel húzott magához.

- Nem maradsz még egy kicsit?- kérdeztem szomorkás mosollyal, mire megrázta a fejét és megcsókolt búcsúzás képen.- Hát akkor szia!- suttogtam, de még mindig nem engedtem el, csak miután kaptam még egy ráadást.

Mikor beléptem a házba, megütött a halászlé félre nem ismerhető illata.

- Sziasztok! pattantam be a konyhába, majd felkaptam Laurát aki nekiszaladt a lábamnak.- Mikor esz kész?- kukkantottam bele a lábosba, vigyázva hogy a kicsi ne érje el.

- Estére!- tolt arrébb mosolyogva anya.- De kislányom miért vagy tiszta víz?- kérdezte megrovóan amikor meglátta az átázott pulcsim nyakát.

- Mi? Ja Dénes hógolyózott- legyintettem hanyagul.

- Ez nem vicces! Na gyorsan menj öltözz át szárazba én meg addig főzök neked teát!- küldött fel ellentmondást nem tűrő hangon.

Este kilenc fele egy újabb forró bögrét szorongatva huppantam le az ágyamra  a laptop elé és bejelentkeztem Facebookra. Épp Dorinával beszéltem amikor felbukkant még egy chat ablak én meg félrenyeltem.

Barna Gréta   21:30

Nem tudom hogy most tényleg ilyen hülyének néztél-e engem, de a helyedben nem csinálnék többet ilyet... És ne feledd! Holnap találkozunk. Plusz ha megint Patrikkal jössz elmondom mindenkinek a kis titkotokat... Egy két csavarintással... És nem a te javadra! Szóval a döntés rajtad áll!

Puszcsi! :*

Az üzenet ennyiből állt, és ha nem látom meg alatta a csatolt képet nem értettem volna meg. Kérdő tekintettel kerestem meg a mobilomat, majd tárcsáztam Patrik számát, remélve hogy fenn van még és nem keltem fel.

Blog :)

Barátnőm blogja :) Nézzetek be hozzá :)

~ Follow Your Dream ~

Szerelem a levegőben 45/1. fejezet

Mivel ez hosszú feji lett volna kétfelé kellet hogy szedjem :D Remélem tetszeni fog, és nem haragudtok meg a fél rész miatt :D A történet fő cselekménye megtörtént esetek alapján íródott (az esernyős bunkizás :D )

Jó olvasást hozzá! ^^ <3

45/1. fejezet

/Lilla/

- Öhm... Nem akarsz bejönni?- kérdeztem nehezen forgó nyelvekkel, (még a csók hatása alatt álltam), ugyanis ezek után nem köszönhettem el tőle csak úgy.

- De, persze!- felelte vidáman, majd megfogta a kezemet és követett.

Türelmesen megvárta amíg bezárom a kapunkat, majd kinyitom a bejárati ajtót. A kis előtérben ledobtuk a kabátot, meg levettük a cipőnket és bementünk a konyhába, mivel onnan hallottuk meg Laura hangját. És ahol ő ott van, akkor arra anyát is megtaláljuk.

Sejtésünk nem csalt, épp a kicsit próbálta rávenni arra, hogy egyen meg egy kis tálka főzeléket.

Amikor meglátott minket megállt a kezében a kanál és egy kissé döbbenten ránk nézett, Laura pedig kihasználta az alkalmat és kilökte anya kezéből a tányért ami hangos csörömpöléssel leesett a padlóra (műanyag, az ilyen esetek miatt).

- Ó...! Sziasztok! Mi újság van?- kérdezte, miközben lehajolt egy hangos sóhaj közepette és felszedte a hercegnős edényt a spenóttenger közepéből.

- Semmmmiii...!- feszengtem miközben elővettem egy törlőt és elkezdtem felitatni a padlóról a trutyit, miközben próbáltam nem fintorogni a művelet alatt. Megértem hogy Laura nem akarta megenni.- Gondolom Patrikot nem kell bemutatnom- néztem fel.

- Nem. Na és mi járatban vagy erre?- nézett kedves mosollyal a barátomra(!!).

- Csak felugrottam ha már Lillát elkísértem.- mondta aranyosan, mire önkéntelenül elvigyorodtam.

- Értem- bólogatott anya, majd kivette Laurát az etetőszékből.- Na gyere picur nézhetsz egy kis mesét jó?- nyomott egy puszit a fejére.

- Jó!- tapsikolt vígan, majd hagyta hogy kicipeljék és lerakják a kanapé elé. Elindultam én is, majd mikor Patrik mellé értem, megfogta a kezemet és visszahúzott. Átkarolta a derekamat, és hátulról a fülembe suttogott.

- Anyudnak nem mondjuk el?- kérdezte, én meg megborzongtam leheletétől.

- Hát... Ha így talál minket szerinted mit kéne magyaráznunk?- néztem fel rá hátrahajtott fejjel, mire mosolyogva nyomott egy gyors puszit a számra.

- Khm...- köszörülte meg a torkát anya, mire zavartan arrébb léptem Patriktól.

- Mindjárt jövök!- engedte el a kezemet, mire vörös fejjel bólintottam és hagytam elmenni mellettem.

- Na jó kislányom... Mondanám hogy magyarázatot követelek, de ez eléggé egyértelmű volt! És sejtettem hogy ez lesz belőle!- sóhajtott anya mire odapattantam mellé és szorosan megöleltem.

- És akkor...?- kérdeztem félve a válaszától.

- És akkor jó lenne ha elengednél mert megfojtasz. Hát mit tehetnék ellene? Elszakítani nem tudlak titeket egymástól, mert megtalálnátok a módját hogy együtt lehessetek. Amúgy meg- lesett ki a konyha ajtón.- Én egészen kedvelem ezt a fiút.- mondta mosolyogva, majd felment a lépcsőn.

Kinéztem én is az ajtón, és mélyen, legbelül éreztem valami melegséget. Olyan erős szerelem kezdett bennem kibontakozni ez iránt a srác iránt hogy ilyet még nem éreztem. Néztem mosolyogva a húgom mellett ülő alakot, aki beleéléssel nézi a Hófehérkét, és tudtam hogy anyának igaza volt. És mindig is az lesz.

~*~

Másnap reggel vidáman pattantam ki az ágyból, és dalolászva készültem el rekordidő alatt.

Mivel konkréten szakadt a havas esó, egy kis gondolkodás után felkaptam az esernyőmet, és elindultam.

- Jesszus!- sikkantottam fel egy kicsit, mire Patrik mosolyogva közelebb lépett és egy csókkal kért bocsánatot a megijesztésemért.- Na és mit keresel itt?

- Nem mehetek a barátnőmmel együtt suliba? - kérdezte irtó aranyosan, miközben a kezemre kulcsolta az ujjait. Hmm, végül is igaza van.- Az minek?- nézett kérdőn a kezembe tartott esernyőre.

- Izé...- vörösödtem el.- Mivel esik a hó, megmarad a hajamon, a suliban meg leolvad ergo szét lesz ázva. Érted?- kérdeztem vissza, közben egy elegánsnak szánt mozdulattal kinyitottam. Vagyis csak akartam, mivel nem nyílt ki. Egy ideig szerencsétlenkedtem vele majd bosszús sóhajjal az engem kiröhögő Patrik kezébe nyomtam hogy ha már úgyis olyan okos akkor hajrá.

Legnagyobb csodálkozásomra sikerült neki. Miután megkérdeztem hogy hogy csinálta, újra kinevetett, majd a vállamnál fogva átölelt és megmutatta hogy ha megnyomom a gombot akkor kinyílik. Na kösz... Én meg bénáztam vele egy sort.

Félúton járhattunk amikor összetalálkoztunk Dorkával meg Dénessel.

- Na látod? Dorinánál is van ernyő!- mutattam feléjük, és úgy tűnt hogy a lány is ezt magyarázza a barátjának mert ugyanúgy mutogatott felénk.

-.. Mondtam hogy ne nézz hülyének amikor hoztam! És amúgy is...- mérgelődött Dorka.

- Jó na, ne haragudj. Persze hogy jó ötlet volt hoznod! Naa!- ölelte meg duzzogó barátnőjét, miközben utolértük őket.

- Sziasztok!- köszöntek vigyorogva, majd elégedetten szemlélték meg Patrik karját a vállaimon amivel magához ölelt.

Visszaköszöntünk mi is, majd beszélgetve mentünk tovább.

Amikor befordultunk az iskola utcájába, Patrik elengedett én meg arrébb léptem tőle, tartva a "barátságunknak" megfelelő két lépés távolságot.

- Na jó! Ez most mi volt?- álltak meg döbbenve Dorkáék, én meg gyorsban elmagyaráztam nekik a szitut.

- ... És tudod ki miatt!- néztem a barátnőm szemeibe, mire megértően bólintott, én meg megkönnyebbülten léptem be az iskola épületébe.

Ahogy beértünk a terembe, elégedetten néztem az ajtóval szemben tornyosuló esernyőhalomra, ami arról tesz bizonyosságot hogy nem csak mi ketten hoztunk. Miután én is kinyitottam az ernyőmet és beraktam a többi közé száradni, kipakoltam a táskámból.

- Figyelj már!- ordított fel Zsolt mellettünk.- Hallod? TAMÁÁS! Akarsz bunkizni?- kérdezte vigyorogva a közeledő sráchoz.

- Jó, úgy is töri az első Tellát meg lehet szívatni vele... De hogyan?- kérdezte töprengve. Igen az iskolában minden osztály szívatja Tella Róza tanárnőt, de a mi osztályunkat különösképpen utálja, de ez az érzés kölcsönös.

- Észkombájn, ne agyalj annyit! Mire van az a sook, szép színes esernyő?- mutogatott a halom felé, mire Tominak felcsillant a szeme.

- Dénes! -kapta el az épp büfébe igyekvő fiú karját Zsolti.- Akarsz bunkizni te is?

- Mi van?- nézett rá értetlenül, majd miután megtudta hogy miről van szó természetesen beleegyezett.

- Hát hogy ezért mit fognak kapni...- meredtem előre, ahol a fiúk bekúsztak az esernyőkupac alá, és Patrik segített nekik jól "eltűnniük".

- Nem tom'!- vihogott Dorka- De az tény hogy ezzel nagyon kifogják húzni a gyufát Tellánál.-viháncolt tovább.

- Mit csináálsz? Úristen el fogjátok törni!- hallottuk meg Gréta meg Timi visítását, akik dermedten álltak az ajtóban, és a Patrik kezében lévő 1D-s esernyőre meredtek. Igen ez gyenge pont mind a két lány lelkében, hiszen minden amin rajta van One Direction az szent és sérthetetlen. Főleg az az ernyő, mivel  Timi kapta egyenesen Londonból, és még alá is volt dedikálva. Vagyis rá volt nyomtatva az aláírás mindegyik fiútól.

- Nyugi! Nem lesz semmi baja- röhögött Patrik és a közepébe szúrta az ernyőt, mire valaki felordított alulról.

- Te normális vagy? Majdnem kinyomtad a szememet!- panaszkodott a hang.

- Bocs, de most már ne mozogjatok, mert meglátszik az ernyőn. Amúgy meg mindjárt csengetnek szal' egy szót sem!- hagyta ott őket, majd hátul elkezdte elpakolni a kupac alatt levő három fiú cuccát, hogy hadd higgye azt a tanárnő hogy betegek. A "mindjárt csengetnek" valójában még vagy öt percet jelentett, úgyhogy Patrik még nyugodt szívvel ment le a büfébe, és Gréta mintha csak erre várt volna, amint a fiú kilépett az ajtón megindult felénk hű csatlósával, Timivel.

- Na ide figyelj! Mi az hogy te Patrikkal együtt jössz suliba? Hmm? Nem fogalmaztam a múltkor elég világosan? Vagy ilyen gyengeelméjű vagy?- támadt le szikrázó szemekkel, mire Dorkával fintorogva összenéztünk.- Mit vágod itt a pofákat! Inkább válaszolj ha kérdeztelek!- kezdett el egyre jobban rikácsolni, én meg jobbnak láttam közbevágni.

 - Figyelj Gréta... Nem ez az első alkalom hogy négyen jöttünk a suliba, mivel egyfelé lakunk. És az hogy ő most az esernyőm alatt jött, és közelebb került két lépéssel mint ahogy amúgy szokott, az csak azért volt hogy ne ázzon el. És mivel már Dorkáékhoz nem fért volna alá, azért állt mellém- magyaráztam lassan a dühös szöszinek.

- Hát nem hiszem! Kitelik tőled akármi! De egyet ne felejts! Végig rajtad tartom a szememet, akkor is amikor nem gondolod! VÉGIG!- ordította, majd hátralendítette a haját és megfordulva elmasírozott.

- Hát.. ez most ijesztő akart lenni? - néztem utánunk, majd kitört belőlünk a röhögés.

A csöngetést  követően mindenki beesett a terembe, majd az ajtót egy nagy csapódással egyetemben bezárta tanárnő.

- Na akkor mindenki leül a helyére, és kérem a hiányzók neveit. Tehát?- lapozta fel a naplót majd végignézett rajtunk, végül megállapodott a tekintete Patrikon.- Te! Rajta!- parancsolt rá, mire végigsorolta a hiányzókat. Meg azokat is akik nem hiányoztak, de ugye az ernyők alatt kuporogtak.- Rendben! Tehát akkor felelünk a múlt óra anyagból. Barna Gréta legyen szíves a táblához fáradni!- meredt a szőke lányra, aki egy halk sziszegést követően feltápászkodott, és kilibbent a térkép elé.

Már vagy öt perce szenvedett a táblánál, és nagyon úgy tűnt hogy ez karó lesz, amikor mozgás támadt az esernyők között.

Mindenki lélegzet visszafojtva meredt arra, majd amikor Dénes "kitört" belőle Tamással meg Zsoltival  egyetemben az egész osztály egy emberként röhögött fel.

- Mi..? De hát...? Hogy képzeltétek...!- hápogott Tella ledöbbenve.- Azonnal hozzátok ki az ellenőrzőtöket, ez már hallatlan! Eddig is úgy viselkedtetek az óráimon de ez már több a soknál! Nem hiszem el hogy a többi tanár hogy tud rólatok annyi jót mondani, felháborító az osztályközösség! Nem hallottátok? MOST RÖGTÖN KÉREM AZ ELLENŐRZŐKET!- ordított a röhögő hármasra, akik megpróbáltak kievickélni a nyitott esernyők közül.

De mivel tolakodtak, Tamás megbotlott és ráesett egy...

Egy 1D-s ernyőre.

Az osztályban egyszerre fagyott meg a levegő, majd Timi visításával egyszerre röhögött fel újból mindenki.

- Neeee!! Te barom! Most mi lesz velem? Jesszusom!!- és így tovább visítozott a plázabarbie a törött ereklyét szorongatva, majd tehetetlen dühében elkezdte csapkodni a fiúkat, Tella Róza meg még döbbentebben figyelte az eseményeket.

- Na jó!- csapot az asztalra a naplóval, mire mindenki odafigyelt egy percig.- Ti négyen! Ellenőrzőket! MOST!

- Mi? Én.. Én nem kaphatok szaktanárit!- döbbent le Timi, majd miután megszólalt a csengő mindenki egyszerre tódult ki a teremből.

- Tanárnő! Én nem kaphatok figyelmeztetést! Nem lehet hogy...- hallottam még a panaszkodását, majd miután kimentünk a teremből egyre inkább elhalkult a hangjuk.

Facebook

Facebook oldal :) -->https://www.facebook.com/fannyy23
Lájkoljátok! :D

U.i.: Alatta az új feji ;)

Szerelem a levegőben 44. fejezet

44. fejezet

/Patrik/

Amint Lilla kiment a szobámból előkaptam a telefonomat és tárcsáztam Dénest.

- Csá haver!- szólt bele a telefonba, miután elhalkult a hátérben a zene.- Na mizu van?

- Öhm... Mond mi ez a zene?- érdeklődtem, mire felröhögött.

-Passz Dorka nyomta be. De nekem tetszik...

- Aha, jó mindegy. Na szóval, láttad azt amit Tamás kirakott?

- Mit? Ja a bulit? Aha mért?

- Elmész?

- Ja, benézünk majd Dorkával. Te jössz majd?

- Aha, de nem egyedül!- titokzatoskodtam.

- Na.. Kivel már? Csak nem Grétával?- cukkolt rögtön mire felröhögtem.

- Nem. Lillával.- válaszoltam, mire Dénes először ledöbbent majd két oktávval magasabb hanggal megkérdezte hogy " mi van??"- Ja.. El nem képzeled mi történt- magyaráztam, aztán elmondtam neki mindent.

- Az jó... Akkor most jártok...- gondolkozott el.

- Ja.- bólogattam vigyorogva.-

- Szóval örülés van?

- Aha. Örülhetsz te is, megengedem- mondtam gunyorosan mire felröhögött.

Épp arról magyarázott hogy Dorkának mennyire tetszett a könyv amit vett neki, amikor meghallottam hogy csapódik a fürdő ajtaja.

- Uh basszus, én leteszem mert jön Lilla!- szakítottam félbe, majd egy gyors "Cső" után leraktam, épp időben, ugyanis amikor az ágyra dobtam a telómat és felálltam benyitott Lilla, én meg rámosolyogtam mire elpirult egy kissé.

- Minek volt nálad a mobilod?- méregetett gyanúsan.

- Öh.. Izé, megnéztem rajta a Facebookomat.

- És miért ne a gépeden nézted? Az is be van kapcsolva...

- Őőő - Oké, megfogott ezzel a kérdéssel, szóval gyorsan témát váltottam.- Láttad amit Tamás rakott ki?

- A bulisat? Aha miért?- kérdezte, én meg felsóhajtottam hogy annyira nem érdekli a telefonos dolgom.

- Hát mert gondoltam.. ha van kedved mehetnénk együtt...- próbálkoztam, mire elkerekedett szemekkel nézett rám.

- Hogy.. Én... Veled?... Pénteken?- dadogott zavartan ami nagyon aranyosan állt neki.- Öhm, igen persze- sütötte le a szemeit még vörösebb fejjel, én meg majd kicsattantam az örömtől.- De nekem mennem kell lassan. Mert anyának csak annyit mondtam hogy majd jövök. És öhm... Már lassan két órája itt vagyok... Jaj.. Na mindegy. Szóval, azt hiszem én lépek.

- Okés!- mondtam, majd felkaptam az ajtó mellet heverő dzsekimet.- Hazakísérlek jó?- néztem a szemébe, mire bólintott.

Miután elindultunk, megfogtam a kezét, mire egy kis habozás után rákulcsolta az ujjait,é n meg halványan elmosolyodtam.

Nem tudom hogy benne mi játszódhatott le, már ha egyáltalán volt nála ilyesmi, és hogy más kívülállónak csak egy szokásos "szerelmes tiniknek" tűntünk nekem ez sokkal több volt. Még sosem éreztem ilyet, szinte a föld felett lebegtem. Vagy mint ahogyan azokban a béna romantikus filmekben szokták mondani, megtaláltam a saját " rózsaszín világomat". És akár tetszett nekem akár sem, jól éreztem magamat benne, és azt reméltem hogy soha nem fog vége lenni, örökre ott élhetek, bár mondjuk ha ezt pl. Dénes mondta volna nekem, egyszerűen szemberöhögtem volna. Nem hittem volna el hogy létezik ilyen "állapot", erre tessék, egy csapásra velem is megtörtént.

- Patrik!- nézett rám Lilla kérdőn, mire felkaptam a fejemet és ránéztem.- Megjöttünk.

- Aha. És?- néztem rá furán, mire letekintett összekulcsolódott kezünkre, jelezve hogy mivel nem engedtem el, nem tud bemenni.

Amit én nem is akartam megtenni, de kénytelen voltam.

- Kösz- mosolyodott el halványan, majd kinyitotta  a kapujukat, és visszafordult.- Hát akkor szi...!- kezdte volna, de nem jutott tovább, ugyanis egy csókkal belé fojtottam az utolsó pár betűt.

Szerelem a levegőben 43. fejezet

Sziasztok! :D Itt az új feji, tudtam ma (pénteken) hozni, megírtam nektek :) Lenne egy kérdésem! Csináljak az bloghoz facebook oldalt? És akkor ott felraknám amikor lennének új fejik, meg szórakoztatnálak titeket, esetleg a kövi fejiből egy egy részletet :3 Írjatok komiba, meg majd vasárnap felteszek egy "közvélemény kutatást" ahol tudjátok bejelölni hogy legyen-e vagy sem :D tudjátok olyan szavazós bigyót, és akkor választhattok az "igen" meg a "nem" között. 

U.i.: Remélem tetszik nektek ez a feji majd :3

43. fejezet

/Lilla/

- Szia!- hallottam meg a hangját Patriknak.

- Szia. Otthon vagy?- kérdeztem zavartan.

- Aha, persze. Miért?

- Akkor beengednél?- vörösödtem el, majd mikor kinyögte hogy " mi??" felnéztem, és észrevettem a meglepett arcát az ablakban, majd megszakítottam a beszélgetést és vártam.

Rekordidő alatt, azt hiszem harminc másodperccel később szinte feltépte Patrik az ajtót, és elképedten mered rám.

- Hát te?

- Ööö... Szerintem beszélnünk kéne....- dadogtam vérvörös fejjel, mire egy félénk mosolyra húzta az ajkait, majd beinvitált a házba.

Felmentünk a szobájába, és még ő lehuppant a forgós székére, én (szál)fa egyenes háttal ereszkedtem le az ágya szélére. Nagyon a szélére.

Hát igen. Egy kicsit ideges voltam.

Egy kicsit. Na jó nagyon. Végül is, miután leraktam Dorkát csak ezen gondolkoztam, és miután ez idegesített megcsináltam mindent. Szó szerint.

Megtanultam holnapra, meg a hét hátralévő részére, sőt még a jövő heti házit is megírtam, majd kimostam, kivasaltam elmosogattam, szóval feltakarítottam a házat. Elejétől a végére.

De, sajnos, ezekkel hamarabb végeztem, mint szerettem volna, úgyhogy megpróbáltam elütni a maradék időmet alvásig ( mert délután négykor csak nem feküdhetek le) szóval megpróbáltam verset írni.

De nem sikerült rákoncentrálnom eléggé. Aztán zenét próbáltam hallgatni, de akkor meg nagyon is jutott időm gondolkodni.

Mikor már nem bírtam magammal leszaladtam az előszobába, felkaptam a kabátomat, és egy "majd jövök" kiáltással tudattam anyával, (aki időközben hazajött Laurával) hogy elmentem.

Az utat gyors lépésben, már-már rohanva tettem meg, így öt perc alatt Patrikék előtt voltam. És most ott ültem a szobájában, zavartan, miközben várta hogy elkezdjem a mondandómat.

- Kérsz valamit inni?- kérdezte, miután egy pár perce csendben ültem, és a csönd kezdett kicsit kínos lenni, szóval megkönnyebbülten bólintottam.

- Kóla vagy gyümölcslé?

- Jó lesz a kóla- vontam vállat, majd miután kiment, eldőltem az ágyán és megpróbáltam rendbe szedni a gondolataimat.

Jó mélyen beszívtam a levegőt, és rögtön leszívtam Patrik illatát, amitől megremegett a gyomrom.

Gyorsan felpattantam az ágyról, épp időben, mivel nyílt az ajtó, és én azt hittem hogy ő jött vissza, de legnagyobb meglepetésemre Bia nyitott be.

- Patrik...! Ó- lepődött meg mikor meglátott.- Hát te?- érdeklődött kedvesen.

- Izé.. Patrikkal van valami megbeszélni valónk. Tudod... Ő... Sulis dolog... Amúgy hogy vagy?- hebegtem össze vissza, majd miután kedves mosollyal az arcán válaszolt, megnyugodtam kissé.

Épp elmesélte hogy kirakták a munkahelyéről, amikor Patrik visszajött két pohárral, meg egy üveg Coca-Cola-val, és kérdőn nézett felváltan ránk.

- Csak bejöttem szólni neked, hogy asszem' lefekszem aludni, de nem tudtam hogy Lilla nálad van, szóval meglepődtem egy kicsit. Na de mindegy, most már megyek, magatokra hagylak- intett mosolyogva, és egy eléggé félreértelmezhetetlen pillantást vetett az öccsére, mire megint zavarba jöttem.

- Tessék!- nyomott a kezembe egy pohár kólát kedvesen, majd leült a gépe elé.- Valami zenét esetleg? Papa Roach?

- Jó az jöhet- intetettem szórakozottan. Aztán amikor megszólalt a zene felnéztem- Hé! Ez nem is Papa Roach! Ez Green day! Az American Idiot!- értetlenkedtem, mire Patrik jóízűen felnevetett.

- Igazad van de azért csináltam, hogy tudjam tényleg ismered ezeket a bandákat.- magyarázta olyan édes mosollyal hogy elfelejtettem a problémámat és konkrétan elvesztem a szemében. Meg a mosolyában. Úgy mindenében.- Szóval... Azt mondtad hogy beszélnünk kell... Miről is?- kérdezte pimasz mosollyal az arcán.

 "Mintha nem tudná miről"- bosszankodtam magamban. " Csak engem akar bosszantani", majd sóhajtottam egy nagyot és elkezdtem.

- Hát arról amit délután mondtál nekem... haza fele- nyögtem ki.

- Hmm.. nekem nem rémlik. Mit is mondtam?- kérdezte vigyorogva mire kezdtem egyre jobban felidegesedni.

- Na ne csinálj hülyét belőlem, pontosan tudod hogy miről van szó és hogy mit mondtál!- förmedtem rá.

- Ohó! Nyugi Lilla! Tudod hogy csak hülyéskedtem!

- Tudom...- túrtam bele reszkető kezekkel a (vállig) érő hajamba és folytattam.- Tudod, gondolkoztam a dolgon.... És hát az van hogy.. Ajj istenem nekem ez kínos!- húztam el a számat, de mivel Patrik izgatottan figyelt sóhajtva folytattam.- Szóval... Elgondolkoztam és arra jutottam... Hogy hát eléggé szimpatikus voltál már a legelején is... Aztán ahogy egyre jobban megismertelek beléd szerettem! Jaj!- nyögtem fel vörös fejjel, majd a tenyerembe temettem lángoló arcomat.

Hallottam hogy megnyikordul a szék amikor Patrik feláll, majd besüpped mellettem az ágy, majd megéreztem Patrik kezét az arcomnál.

- Hé!- suttogta- Ne szégyelld. Ez természetes! Hallod? N, ne csináld ezt. Lilla! Kérlek!- majd gyengéden elkezdte lefeszegetni az arcomról a kezeimet, majd mikor sikerült neki, mélyen a szemembe nézett.- Akkor, most mi legyen?

- Hogy mi? Foggggalmam sincs- nyögtem fel, majd kínosan elnevettem magamat.- Csak egyet kérek! Ne legyen még... Ismétlem még! Nyilvános. Jó?- kérleltem, mire megértően bólintott.

- Persze! Ez természetes- suttogta, majd közelebb hajolt és gyengéden megcsókolt, nekem meg megremegett a gyomrom, és automatikusan beletúrtam a hajába mint előző alkalommal.

- Te jó ég!!- sikította Dorka a telefonba egy tíz perc múlva úgy, hogy az egész fürdő beleremegett ahol már öt perce telefonáltam. - Akkor most jártok?- lelkendezett folyamatosan, túlüvöltve a szobájában ordító számot.

- Hát.. Nem tom'. De mi szól nálad?- ráncoltam a homlokomat, majd miután megkért hogy mondjam hangosabban mert nem hallja, megismételtem.

- Ja! Justin Bieber- Boyfriend...

- Dénes nálad van még?

- Ühüm... De most ő is telefonál.

- Éértem... Na de... Most úristen!

- Hát igen. Én is így voltam köbö Dénessel! Ott vagy még nála?

- Aha miért?

- Na akkor hagylak téged szia, menj a barátodhoz!- köszönt el, kihangsúlyozva a "barátod" szavat, ami annyira furcsa volt, de mégis izgató gondolat.

- Mi...? Ne már!- kezdtem ellenkezni de már késő volt, letette, én meg leroskadtam a kád szélére, és magam elé meredtem, majd miután összeszedtem a gondolataimat visszamentem Patrikhoz, aki épp abban a pillanatba pattant fel az ágáról amikor beléptem, és a telóját dobta le az iménti helyére, majd rám mosolygott.

Szerelem a levegőben 42. fejezet

Nem tudom hogy mennyien láttátok a hírt ami arról szól hogy mikor lesznek mostantól új fejik, szóval kirakom ennek az elejére is, mivel itt biztos elolvassátok majd :D (remélem :D )

Mivel ugye hétfőn van az évnyitó, megkezdődik az iskola. Mivel idén kezdem a nyolcadik osztályt, nem igazán lesz időm hétköznap írni, így több mint valószínű hogy az új fejezettet leghamarabb szombaton valamikor, vagy legkésőbb vasárnap este teszem fel.

Szóval heti egy rész lesz! ( kivéve ha nagyon rövid, és belefér még egy feji :D )

42. fejezet

/Patrik/

Amikor beléptem otthon az ajtón, mosolyogva kaptam fel a Mikulás csomagot, amihez egy üzenet volt rögzítve.

" Mivel idén is "jó" gyerek voltál megérdemled a csomagot. De azért megfélemlítésképen kapsz egy kis virgácsot is, hogy emlékeztesselek egy két problémádra.

Üdv: a Mikulás

Ui.: Jövőre ugyanekkor, ugyanitt!"

 Nevetve olvastam el az üzenetet, és rögtön felismertem anya írását, majd megfordítottam a cetlit és megnéztem hogy van- e a hátuljára írva valami. 

"Hajnal körül jövünk haza! Vacsora a hűtőben!

Anya ♥"

Szuper, akkor egyedül lehetek a gondolataimmal. Felcaplattam a szobámba, és benyomtam a laptopomat, majd vissza lementem a konyhába valami kaja után. Épp a szekrényt túrtam fel egy zacskó kekszért, amikor hallottam hogy nyílik a bejárati ajtó, majd valaki zörög a kulcsokkal.

Megfogtam az első kezembe eső tárgyat, amit esetleg fegyver gyanánt szolgálhat ha betörővel lenne dolgom, és kinéztem az ajtón, ütésre készen.

- Te jó ég!- sikkantott fel Bia, miután felocsúdott a hirtelen sokkból, amit az előbukkanásom okozott nála.- Nem gondoltam volna hogy már itthon vagy! És minek van nálad egy serpenyő?- méregette a kezemben lévő tárgyat, mire leeresztettem az ütésre készen tartott fegyveremet.

- Azt hittem hogy betörő vagy- magyaráztam kicsit zavartan- azt hittem hogy te is elmentél anyáékkal. Meg egyébként is. Még csak négy körül van- néztem rá furán, mire fáradtan sóhajtott.

- Tudom... De kirúgtak- közölte egyszerűen, mire elkerekedtek a szemeim.

- Mi? De.. miért? 

- Mert állításuk szerint nem úgy végeztem a munkámat ahogy kellet- tárta szét a karját tehetetlenül, mire dühösen megráztam a fejemet.

- De hát ezt nem tudják rád bizonyítani! Ezért nem rúghattak ki!

- De. A főnök megteheti- magyarázta szomorúan.- De annyira nem bánom. Nem igazán szerettem ezt a sok pakolászást. Utáltam a raktárban lenni.

- Az oké. De akkor is. Na mindegy, ez ellen már nem tudunk mit tenni- mondtam csalódottan, majd megöleltem a nővéremet.- anyáéknak mondtad már?

- Nem. Majd ha hazajönnek.

- Az hajnal lesz...

- Akkor reggel!- sóhajtott fel, majd eltolt magától és rám nézett.- Na de veled mi van? Érzem hogy történt valami veled.

- Hát... elmondtam Lillának- sütöttem le a szememet zavartan.

- Mi? Jaj te jó isten! Elmondtad hogy szereted?- akadt ki teljesen, mire az alsó ajkamat rágcsálva rábólintottam.- Úristen! És? Mit mondott?

- Semmit. 

- Semmit?- kerekedtek el a szemei egyszerű válaszomra.

- Semmit. Ugyanis szegény úgy lesokkoltam vele, hogy miután otthagytam az úton, még vagy jó öt percig állt ledermedve.- magyaráztam, majd felszisszentem, ugyanis Bia lendületből fejen vágott, de úgy hogy csattant egyet.- Auu. Ezt mér' kaptam?- kérdeztem a fejemet dörzsölve.

- Hát de bunkó vagy! Ott hagytad az utcán, és eljöttél? Te jó ég! El sem hiszem hogy te az öcsém vagy! Nem gondoltam volna hogy ilyet csinálsz!- hüledezett  majd óvatos mosolyomat látva felsóhajtott.- De ugyan mikor tudnék én rád haragudni?

- Tudtam én hogy mindig csak hazudozol.- cukkoltam, mire összeborzolta a hajamat, és elindult felfele.

- Azt hiszem veszek egy forró fürdőt- ásított, miközben a lépcső dobogott a léptei alatt, majd hátrafordult hozzám.- Te pedig legyél jó, és reménykedj hogy Lilla nem fog megutálni. Ja.. És légyszi legyél csendben  Eléggé fáj a fejem- meredt rám meggyötört tekintettel, mire, természetesen, bólintottam.

Felcuccoltam a szobámba a keksszel meg a tejjel, és miután megtanultam felnéztem Facere, miután beraktam a Papa Roach- To Be Love című számát, majd megnéztem a pár értesítésemet. Az egyiken rögtön megakadt a szemem, s rá kattintottam.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Buli pénteken!

Helyszín: Nálunk

Időpont: péntek este

Meghívottak száma: 67 személy 

Hámos Tamás  16:45

Szóval. Mivel ugye nem lesz az a naagyon "menő" buli a suliban, úgy döntöttem hogy majd nálunk tartunk egyet. Anyámék úgyis elmennek otthonról, és csak másnap délben érnek haza.

Szóval ki van benne, pénteken egy jó buliban? :D 

Aki igen, jelezzen vissza nekem ÜZENETBEN!

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Miután elolvastam Tamás "meghívóját", gondolkoztam egy ideig, majd dobtam neki üziben egy " Oké, ott leszek" szöveget tartalmazó visszajelzést.

Még a neten szörfölgettem, amikor megszólalt a telefonom, s a kijelzőn Lilla neve jelent meg.

Egy kis hír :3

Sziasztok! :)

Mivel ugye hétfőn van az évnyitó, megkezdődik az iskola. Mivel idén kezdem a nyolcadik osztályt, nem igazán lesz időm hétköznap írni, így több mint valószínű hogy az új fejezettet leghamarabb szombaton valamikor, vagy legkésőbb vasárnap este teszem fel.

Szóval heti egy rész lesz! ( kivéve ha nagyon rövid, és belefér még egy feji :D ) 

Remélem megértitek, és továbbra is szeretni fogjátok a történetemet ^^

Puszi :)