Szerelem a levegőben 41. fejezet

41. fejezet

/Lilla/

- Hogy mit akarok tőled?- kérdezett vissza meglepetten, de sajnos eléggé jól állt neki ez is.

- Aha... Hogy megcsókolsz aztán nem beszélünk róla, nem indokoltad meg, meg... Egyébként is! Hogy tudtál csak úgy lesmárolni?- háborodtam fel egy kicsit.

- Hogy hogy tudtalak...? Már bocs de visszacsókoltál... Ergo nem igazán volt ellenedre- kerekedtek el a szemei.

"Basszus igaza van... Ezzel csőbe húztam magamat "

- Oké, az egy dolog volt... Na de MIÉRT?

- Hogy miért? Te jó ég a csókból nem tudtál rájönni? Olyan srácnak nézek én ki, aki minden elé kerülő csinos lányt lekap? Ne röhögtess már.- röhögött fel kínosan, mire az agyam vadul kattogni kezdett. Ezzel akkor most azt akarta mondani hogy csinos vagyok? Esetleg tetszem neki?

Neem, ez hülyeség biztos nem.... Az meg biztos hogy nem szeret.

Ugyan már, egy átlag csaj vagyok, ő meg úgy néz ki mint akinek a Gréta- Timi stílusú lányok tetszenek.

- Nem tudom!- legyintettem bosszúsan majd továbbindultam.

- Hé! Várj már! Hallod?- jött utánam, mivel dühösen trappoltam a dombnak felfele.- Hé!- kapta el a  kezemet, és maga felé fordított.

Zavartan néztem fel rá, ugyanis mind a két kezével megfogta az arcomat, és kényszerített hogy a szemébe nézzek.

- tudnod kell, hogy eddig egyetlen lány sem tetszett nekem... Egészen addig amíg te be nem léptél az ajtón. De nem tudok veled dűlőre jutni, mivel folyton kikosarazol, és nem merek feléd nyitni. Nem tudom hogy mivel tudnálak erre rávenni, de valamit tudnod kell.- magyarázta, én meg abban a pillanatban rájöttem hogy mit akar mondani, és megremegtek a térdeim.

" Ne! Kérlek, ne"- gondoltam kétségbe esetten, de közben a másik énem leordította hogy "Ugyan már! Hányszor vall neked szerelmet még egy ilyen fiú? Ne legyél már hülye!" és míg ők jól elveszekedtek egymással Patrik folytatta.

- Lehet hogy nyálasan fog hangzani, vagy mit tom' én, de nem érdekel! Mert miközben egyre jobban megismertelek, rájöttem hogy beléd estem. Totálisan!- és csak mondta mondta tovább, én meg lesokkolva álltam, meredten nézve a szemeibe, miközben a mutató ujjával cirógatta az arcomat ami elképesztően jó érzés volt.

- Szóval- fejezte be a magyarázást, és félénk mosollyal nézett le rám.- Remélem nem sokkoltalak le annyira mint ahogy látszik. Úgyhogy én most leléptem, magadra hagylak a gondolataiddal- mondta, majd tényleg megfordult, átment a túloldalra és elment!

 Szapora légvételek közben szedtem elő a mobilomat a zsebemből, és felhívtam Dorkát.

- Hogy mi?- visított bele a telefonba, miután elmondtam neki mi történt- Na neee!!! Úristeeen! Te jó éég!

- Befejezed? -kérdeztem mosolyogva, miközben kinyitottam a kapunkat.

- Mi? Ja persze!- nevetgélt zavartan- De jesszusom! És te mit mondtál?

- Nem tudtam semmit sem válaszolni, mivel úgy megijedtem hogy csak néztem, ő meg utána otthagyott! Aztán meg hívtalak egy öt perc után- magyaráztam miközben leszenvedtem magamról  kabátot, meg a cipőt.- De én most erre mit mondjak? Te jó ég!- rángattam le a nyakamról is a sálat, amibe kis híján megfulladtam.

- Hát... Neked is tetszik nem?

- De... meg eléggé szimpi- rágtam a szám szélét, és fél kézzel megsimogattam a macskát ami hozzátörleszkedett a lábamhoz, és elgondolkozva cirógattam törökülésben a cicát továbbra is. Hisz már az elején is zavarban voltam amikor nézett. Meg a többi dolog.Aztán belém hasított egy gondolat- Te jó ég!- meredtem magam elé.

- Mi az? Mi van? Lila válaszolj!

- Én szeretem Patrikot!- suttogtam magam elé, majd egy kis döbbent csend után Dorina olyat visított a telefonba hogy majdnem eldobtam magamtól ijedtemben.

- Úristeen!- kezdet el újra sipákolni, majd meghallottam mellőle Dénes hangját is.

- Dorka! Ne sikíts légyszi, főleg mellettem ne. Kiszakadt a dobhártyám!- mondta fájdalmas hangon, mire barátnőm csak nevetgélt majd nyomott egy puszit neki. Vagyis a hangokból ítélve.

- Szóval... Akkor mi a panaszod? -kérdezte vidám hangon, mire bosszúsan felsóhajtottam.

- Nem tudom.... Még gondolkozok rajta az este...

- Oké! Remélem jól döntesz majd !- mondta meleg hangon, majd elköszöntünk egymástól és én magamra maradtam a a kétségeim között.

2. és 3. díjam :D

Mivel voltatok olyan kis cukik hogy kettőt is adtatok megint ezt egy bejegyzésbe veszem, szóval ne haragudjatok e  miatt :3 De köszönöm Szemenkár Enikőnek és Do and Hei- nek a két díjat :)

Szóvaal :D 

Ez van Do and Hei-től:

~Szabályok : 

•Válaszolj 11 kérdésre!•Írj 11 kérdést!•Küldd tovább 11 embernek!
•Írj magadról 11 dolgot!

•11 válasz:
1. Szereted az animéket/mangákat?- hát öm.. :D Nem igazán :D A pokémon animének számít? :D azt szerettük tesommal :D
2. Kedvenc város? Sok van :D Párizs, London , New York, Hollywood, Rio, Buenos Aires :D meg ilyenek :3
3. Szereted a Harry Pottert? A könyvet is, filmet is, bár az utsó két részt (6-7) nem láttam filmben:D Viszont a könyvet elolvastam vagy ezerszer és felmondom nektek bármikor :D
4. Hol voltál nyaralni?Sehol :D Na jó az angliás 7-8 napos sulis izé annak számít? :D De voltunk disneylandban :3 meg az Eiffel tornyon este :3 

5. Szeretsz olvasni? Igeen *-*
6. Szeretsz rajzolni? Nagyon ^^
7. Mi a kedvenc tantárgyad? Rajz, Ének, irodalom :D
8. Milyen telefonod van?Lg D: Használtan kaptam.. És nem érintőképernyős :D hanem szimpla feltolós :D
9. Szereted az FOB-t? a Szent Johanna Gimi óta igen :D
10. Kedvenc ételed/italod? hmm... én a húst hússal élő emberek pártját erősítem :D Meg minden félét megeszek/ iszok :D
11. Tovább küldöd 11 embernek? nem :D Nem olvasok annyi blogot :( És az első díjjal elfogytak az emberek :( Szóval kérdést sem írok :(

11 dolog rólam:

Már nem tudok mit írni magamról de azért megpróbálom :D

1- Mindig új kedvenc könyvem van :D 

2- Szeretem a vörös pöttyös könyveket :3

3- Szeretem a misztikus dolgokat :D ( vámpírok, vérfarkas, szellem boszi meg ilyenek jöhetnek minden mennyiségben :D )

4- Anyát rendszerint kiborítom azzal hogy ami könyvet kapok és akárhány száz oldalas legfeljebb két, két és fél nap alatt elolvasom :D és utána újra :D És olyankor nem csinálok semmit csak olvasok :D

5- Szoktam a papagájomnak beszélni O-o Olyankor mindig jön anya vagy tesóm hogy kivel beszélgetek, és hülyének néznek amikor válaszolok :D

6- Szeretek rajzolni és festeni :)

7- Elvégeztem egy négy napos jobb agyféltekés rajtanfolyamot, és már tudok portrét képről :D

8- Azért azt a technikámat csiszolni kell :D

9- Sokat szoktunk itthon kézműveskedni. Karácsonyra  húsvétra, vagy más ilyen ünnepre mindig saját kezűleg készítünk ajikat :D DIY!

10- Szeretem az angol nyelvet :3 de szeretnék spanyolul meg franciául is tanulni nyelvet :D

11- Minden fajta zenét meghallgatok :D Csak azt nem bírom amikor a Muzsika tévét kell nézni ._.

Szemenkár Enikőtől :3

A szabályok ugyan azok :D

11 dolog rólam:

1- Akkor ismét :D ömm.. szertem a csokit :D

2- A rostos ivóleveket :3

3- De a kólát sem vetem meg :D 

4- volt versíró időszakom :D

5-szeretem az állatokat :3

6- De a bogaraktól félek :S főleg a pókoktól :S

7- Kiskoromban a hangyától is féltem :D

8- volt teknősünk :D

9- Apa mindig fogott nekem madarat :D

10- Nagyi meg szép pillangókat :D

11- De sünit is fogtunk :D Persze ezeket mindig elengedtük utána, miután kicsodáltuk magunkat :D

11 válasz:

1. Szereted a csokit? ja :D 2. Ki az álompasid? Uuu Ian somerhalder *-* imádoom *p*

3. Kedvenc üdítő?Cóla, gyümilé, limonádé :D4. Kiolvastad a kötelezőket?  Nem.. a Légy jó mindhaláligot? :D Soha:D Pedig nem szokásom könyvet félbehagyni :(5. Van kedvenc blogod? http://egyizgisztori.blogspot.com/   http://noisylifeofmusic.blogspot.com/   http://lapushvampirja.blogspot.com/
6. Hol voltál nyaralni? Anglia :D a sulival :D7. Ettél már chilis csokit? aha D: mikor Gyulán voltunk vhol találtunk olyan boltot :D Jó volt :D
8. Kedvenc énekes?Hmm... Christina Aguilera9. Van olyan sztár/celeb akit utálsz? nem tudom :D10. Voltál beteg a nyáron? szerintem most vagyok megfázva :(

11. SZEPTEMBER 2. :D Várod mi?  hát.. nemtom :D Ballagok.. D: Is-is :D

 A többit nem írom mert nincs kinek továbbküldeni :)

Első díj!

Köszönöm Lanaa-nak, csak voltam olyan bamba és most vettem észre :D 
Szóval... A szabályok:
- 11 dolog rólam
- 11 válasz
- 11 kérdés
- 11 blogernek tovább küldeni

11 dolog rólam:

1. 14 éves vagyok :D

2. Szeretek olvasni

3. Írni is szeretek :D 

4. Van egy nővérem

5. két macskám van

6.egy hullámos papagáj és egy kanárival lakom egy szobában :D

7. Fuvolázok(tam ;D)

8. Nyolcadikba megyek :D

9. Nem nagyon szeretnék elballagni :(

10 Mindenféle zenét meghallgatok :D És a legtöbbet szeretem is :D

11. A itthon tesóm Pepének nevez O-o xD

11 válasz:

1. Játszol valamilyen hangszeren?- Igen fuvolán :D De tudok furulyázni egy kicsit, meg püfölni a zongorát :D
2. Kedvenc dal?- Változó :D mikor mit találok, milyen a kedvem :)
3. Van olyan, akire bármikor számíthatsz? -Nővérem <3
4. Mi a legnagyobb álmod?- Angliában cukrászkodni saját boltban, vagy elismert könyvíró legyek *-*
5. Álom-város?- London. Párizs- New York- Rio... maradjunk annyiban hogy sok van :D
6. Van háziállatod?- van :D két macska, papagáj, kanári :D
7. Kedvenc színed?- mikor mi :D
8. Kedvenc film?- az is sok vaan :D De ha muszáj akkor A Díva :D 
9. Kedvenc előadó/énekes?- nincs "kedvenc".. általában mindenkit szeretek :D
10. Volt már olyan, hogy valaki megbántott de te akkor is szeretted??- Nem is egyszer ;)
11. Kit szeretsz a legjobban? -Magamat :D xD neem :) Úgy köbö mindenkit aki közel áll hozzám (:

11 kérdés:

1- Kedvenc könyv?

2-Legjobb barát?

3- Kedvenc illat?

4- Mit szeretnél elérni az életedben?

5- Ha egy lakatlan szigetre mennél, ahova csak három dolgot vihetsz magaddal, mik lennének azok? 

6- Hova szeretnél eljutni az életben?

7- Milyen zenéket hallgatsz általában?

8- Milyen stílust képviselsz?

9- Miért kezdtél el blogot írni?

10-Mitől félsz a legjobban?

11- Van kedvenc dalod?

11 ember akinek tovább küldöm:

1-DJSincerity

2-Edina Gévai

3-Vivien Matiszcsák

4-Fanni Kujbus

5- Dzsenifer Balogh

Csak ennyi :D 

Ja és még egyszer köszönöm :)

Szerelem a levegőben 40.fejezet

40. fejezet

/Patrik/

 Utolsó óránk fizika lett volna, de legnagyobb megkönnyebbülésünkre ofő jött be az ajtón.

- Gyerekek, nyugalom!- próbált csitítani minket- Varga tanárnőnek egyéb elfoglaltsága támadt, ezért én fogom ma helyettesíteni. Sok megbeszélnivalónk van!- ült le a tanári asztalhoz, és elkezdte lapozgatni a noteszét.- Először is, pénteken lesz az osztályban délután kettőkor az ajándékozás, szóval mindenkinek akkorra itt kéne lennie. Az igazgatóság úgy döntött hogy idén nem tart diszkót az ajándékozás után, úgyhogy miután ezzel végeztünk mindenki hazamegy, és nem szeretnék senkit sem meglátni az iskola körül.- nézett ránk, mire mindenki felhördült, és értetlenül meredtek rá.- Azért döntöttek így, mivel az utolsó pár évben mindig történt kihágás, vagy valami kellemetlenség. Nagyon sajnálom, de nem tehetek ellene semmit. A következő pedig- lépett tovább nem figyelve a felháborodott beszólássokkal- ki dobálózott tegnap hógolyóval az osztályban?- sóhajtott gondterhelten, de mindenki csöndben maradt.- Gyerekek ez nem vicces. És egyáltalán honnan szedtetek havat?- kérdezgetett minket, de senki nem felelt, úgyhogy kénytelen volt függőben hagyni a dolgot.- Rendben van. Mindenki nyissa ki az ellenőrzőjét- folytatta, majd lediktálta hogy szülői lesz jövőhéten.

Épp hogy befejeztük az írást amikor kicsöngettek, és mindenki felpattant, amikor ofő megfordult.

- Még valami... Miért nem voltatok tegnap keringőn? A tanár várt mindenkit, de senki nem jelent meg- ráncolta össze a homlokát, mire az egész osztály meglepetten nézett össze.

- Tanár úr... Elfelejtettük...- nyögte be Kata, mire ofő csak szomorúan legyintett.

- Mindegy, de holnap be kell pótolnotok a kimaradást. És utána csütörtökön is. Ne felejtsétek el!- mondta majd kiment a teremből.

- Azt hogy csináltuk hogy mindenki elfelejtette?- nézett hátra mosolyogva Lilla, mire csak megvontam a vállam.

- Dorkával találkozol ma?- érdeklődött Dénes, majd miután kapott egy igent bepörgött.- Klasz akkor majd vidd már el neki ezt!- nyomott a kezébe könyvet, amihez egy doboz bonbon volt kötve.

- Miért nem te viszed el?- kérdezte meglepetten Lilla, mire Dénes elvörösödve dadogni kezdett valamit arról, hogy nem biztos benne tetszeni fog-e neki.- Vidd csak el nyugodtan te! Biztos örülni fog neki- veregette meg a karját Lilla majd visszaadta az ajándékot és kiment a teremből.

Egy kis hezitálás után elindultam én is, majd megálltam a szekrényénél.

- Izé... Ne kísérjelek haza?- kérdeztem totál zavarban, miközben megpróbáltam nem elveszni végtelen kék szemébe.

- Ó! Hát.. jó.- mosolygott rám kedvesen, majd miután a nyakára tekerte a sálát elindultunk.

- Szóval- szakította meg a kínos csendet, ami már öt perce tartott köztünk- Izé... Milyen zenéket hallgatsz?- kérdezte, mire meglepetten ránéztem, majd vállat vonva elkezdtem sorolni.

- Általában mindent meghallgatok, csak ne legyen az a nagyon "tuc-tuc" zene, ami semmiből nem áll, csak a lüktető ritmusból... Te?

- Hát... Én is így vagyok vele. Ezek a party zenék nem igazán a kedvenceim, amiben nincs semmi élmény. Ráadásul általában a fejem is megfájdul a monoton hangzásától.- mosolygott rám, majd megkérdezte hogy  van-e olyan banda/vagy énekes aki a kedvencem.

- Konkrét kedvenc nincs. Van egy- két banda amit bírok, de nincs "csakisezthallgatommeg" kedvencem.

- Aha. És melyek azok a bandák?- nézett rám kedvesen.

- System Of A Down, Linkin Park, Green Day meg ilyenek.

- Aha, értem- bólogatott, majd az alsó ajkát rágcsálva félre nézett, és látszólag tépelődött valamin, majd hirtelen felém fordult, és a tekintetét belefúrta az enyémbe

.- Szeretném ha tisztáznánk egy dolgot- kezdte én meg mosolyogva vártam hogy folytassa.- Te mit akarsz tőlem?- szegezte nekem, és megtorpant az úton.

Szerelem a levegőben 39. fejezet

39. fejezet

/ Lilla/

Miután vége volt a sulinak, négyesben indultunk haza.

- Menjünk már be a boltba!- nyavalygott Dénes.

- Ugyan minek már?- sóhajtott fel Patrik bosszúsan, én meg elnevettem magamat.

- Hát... Mert csak... Holnap mikulás van... Kell csoki...- vonogatta a vállát.

- Úr isten!- emelte az égre a tekintetét Patrik- Na jó, menjünk-egyezett bele, mire Dénes vidáman elindult, maga után húzva Dorkát is.

~¤~

- Kész vagy már?- kérdezte egy jó fél óra múlva Patrik.

- Ööö... Mindjárt! Már csak ezt kerestem.- bólogatott Dénes, majd elindult a kasszához, és fizetés után újra elindultunk.

- Remélem megvettél mindent.- méregette Dorka is a fiút.

- Mmm... Asszem ja.- gondolkozott el, mire mind megtapsoltuk, ő meg hajlongani kezdett, és végre elindulhattunk ismét.

Hazafele sokat nevettünk, mert Patrik dobált, mi meg menekültünk előle, aztán Dénes elcsúszott, és úgy döntött hogy ha már a földön van akkor csinál angyalkát is.

- Te jó ég!- fogtam a fejemet, miközben a földön csapkodó fiúra néztem.- Te nem vagy normális!

- Most mér'? - kérdezte röhögve, majd feltápászkodott, s megszemlélte a  művét, aztán lefényképezte, és felrakta a Facebookra.

- Ez most tényleg életbevágóan fontos volt megosztani...- bólogatott Patrik, mire Dénes vigyorogva megvonta a vállát, és tovább pötyögött a telefonján.

 Miután a házunk elé értünk elköszöntem, és bementem a házba.

Amint beléptem az ajtón megcsapott a frissen sült mézeskalács illata, s meghallottam a cica keserves miákolását.

- Sziasztok!- kukkantottam be a konyhába, miközben észleltem hogy a macska azért nyávogott mert nem tudott bemenni anyáékhoz, mivel kizárták.- Mi újság?- érdeklődtem mosolyogva, miután átléptem a torlaszt.

- Semmi, már csak díszítünk. És veled mi volt a suliba?- kérdezett vissza anya is, miközben a cukormázhoz belekevert egy kis adag málnaszörpöt, majd miközben tovább kutyulta az immár halvány rózsaszínben játszó masszát, elmeséltem neki mindent.

- Akkor jól telt a napod- mosolygott rám anya, majd Laura kezébe nyomott egy díszítő zacsit, és ráhagyta a díszítést.- Gyere, még jut neked is!- hívott engem is, majd a kezembe adta a tálat hogy abból cicomázzam az előttem fekvő bábokat.-

- Hát ezek?- böktem csodálkozva hat darab majdnem egyforma téglalapra.

- Jaj, hát azok a házhoz lesznek. Ez a kettő a teteje, ezek meg az oldali- mutogatta- Kidíszítheted ha akarod, meg ha lesz időd akkor összeragaszthatod. De ha csak szimplán rajzolsz rá az is jó- magyarázta mosolyogva, majd magunkra hagyott.

Egy óra és két tálca süti után kész lettünk, bár Laura inkább csak ette a cukormázat, úgyhogy kénytelen voltam elvenni tőle, és egyedül díszítettem tovább.

- Jaj, de szépek lettek!- jött vissza anya, majd elvette tőlem a maradék masszát, és nekiállt összeállítani a házikót.

- Na akkor én megyek tanulni- mondtam, majd nyomtam egy puszit Laura maszatos arcára, és kimentem a konyhából.

Már épp befejeztem a tanulást amikor megcsörrent a mobilom.

- Szia!- kaptam fel.

- Szia...- halottam meg Dorka nyomott hangját.

- Baj van?

- Áá... Csak anya holnap költözik el albérletbe...

- Ó... hát sajnálom!- mondtam együttérzéssel a hangomban.- Akkor holnap...?

- Holnap nem megyek, segítenem kell neki összepakolni- válaszolta szomorúan, én meg elhúzott szájjal töprengtem hogy mi lesz velem másnap Grétáékkal szemben egyedül.

- Aha.. értem. Dénesnek szóltál már?

- hm? Ja igen. Most írtam neki Face-en. Na de megyek én, mert anya szól... Szia jó éjt!

- Oké szia!- köszöntem el én is mosolyogva, majd letettem a telefont és pár percig csak bambultam magam elé, aztán összerezzenve pillantottam az ajtó felé, mikor bejött Laura.

- Micsinálsz?- kérdezte összemosva a hangokat, majd ásított egy nagyot.

- Semmit picur. De neked nem az ágyban kéne lenned?

- De... Csak nem tudtam elaludni- válaszolta, majd megdörzsölte a szemét.

- Na gyere!- kaptam fel, majd elindultam a szobájába.- Olvasok neked jó?

- Jó!- tapsikolt, majd miután leraktam a földre elszaladt kiválasztani a könyvet. Miután elvettem tőle bemászott az ágyba és elhelyezkedett a takaró alatt, majd laposakat pislantva figyelt rám, miután elkezdtem olvasni a mesét.Nem telt el sok idő, és lecsukódtak a pillái, és elaludt.

Csendben felálltam, visszaraktam a könyvet, és kimentem tőle.

Miután letusoltam épp az ágyamban olvastam egy újságot amikor megrezzent a telefonom. Kérdőn nyitottam meg az SMS-t majd felnevettem.

Patrik küldte, és egy kép volt, amint Dorkát próbálom elrántani, hogy nehogy ráessen Dénesre, aki már a földön fetrengett.

Mosolyogva írtam vissza neki, aztán lementettem a képet a telómra, majd megijedtem, mert miközben szöszmötöltem megrezzent ismét.

 Kalapáló szívvel írtam vissza, majd elvigyorodtam a rá pár perce érkező üzenettől.

Sokáig SMS-eztünk egymással, majd mikor megláttam hogy éjfél is elmúlt küldtem egy utolsó üzit, és mosolyogva feküdtem le, majd pár perc múlva elnyomott az álom.

Szerelem a levegőben 38. fejezet

38. fejezet

/Patrik/

Röhögve csörtettünk le a büféhez, mert közben Dénes meg Tamás karöltve énekelték a One Way Or Another-t, csak túlparodizálva, és irtó hamisan.

- Ah....- nyögött fel Zsolt mikor meglátta a kilométeres sort az ablak előtt.- Sose fogunk sorra kerülni...

- Na már miért nem? Végzősök vagyunk, ezek meg ahogy látom csak ötödikestől lefele vannak...- hunyorgott végig Dénes az embertömegen, majd szélesen elvigyorodott.- Na gyertek nyomuljunk előre, most tanár sincs itt- indult el, majd a "kicsik" értetlenkedő sustorgására, hátra nézett, mire azok megszeppenve elhallgattak, mi meg beálltunk a sor elejére.

- Csókolom!- üdvözölte széles mosollyal az arcán a büfés nénire.- Kérek egy Milka csokit, egy üveg kólát, egy kakaós csigát, meg egy csomag gumicukrot. És ti?. fordult felénk, mire a büfés felhúzott szemöldökkel meredt ránk, mivel szerinte amit ő rendelt elég lett volna mindenkinek a csapatból. Röhögve löktük arrébb Dénest az ablakból, majd mind megvettük a kajánkat, és elindultunk vissza az osztályba.

- Várj már, ezt nézd!- húzott vissza a tornaterem felé, és megállt kiröhögni a kötélen lógó  hatodikos fiút, akit a tanár próbált leszedni róla, de a srác nem mert.

Miután Dénes kiröhögte magát, végre elindulhattunk a terembe. Aztán megálltunk az ajtaja előtt, és kérdőn néztünk egymásra.

Odabentről ugyanis hangos sikoltozással vegyült röhögés hallatszódott ki. Amikor benyitottunk döbbenetes látvány tárult elénk. Ugyanis a terem úgy nézett ki, mintha bent is esett volna a hó, csak foltokban.

Elolvadt kupactól volt vizes a tanári asztal, a földön koszos tócsákban gyűlt össze a hó-lé. Aztán rájöttünk hogy amíg mi a tornaterem előtt ácsorogtunk, Tamáséknak az az ötlete támadt, hogy mivel annyira szakadt a hó, az ablakpárkányon összegyűlt ergo ha beszedik lehet bent is hógolyózni. Vagyis inkább a lányokat dobálták, és hangos nevetéssel díjaztak egy egy sikeres találatot, amíg a többiek próbáltak menedéket keresni az asztalok alatt, mellett, bárhol. Az ajtón pedig azért nem tudtak kimenekülni, mivel Zsolti elállta az utat, és aki kiakart menni, azt visszalökte.

Eléggé fejetlenség volt bent, de Dorka és Lilla csak hanyagul ültek a padjuknál és kacagva figyelték a többiek rohangászását.

Szárazan.

- Nézd már!- bökött oldalba Dénes, és derülten mutatott Grétára, aki totál vizesen állt meg előttünk, és kérlelőn nézett felénk Zsolt válla fölött, de mi csak megvont vállal mutattunk az előttünk álló torlaszra, mivel mi sem tudtunk bemenni tőle.

- Basszus!- lökte meg Zsolt karját Dénes és befurakodott mellette.- Jön  Mároki! Menj már! Álljatok le! Halljátok?- kezdett el ordibálni, mire rekord idő alatt leül mindenki.

Vagyis majdnem, ugyanis Gréta állva maradt, a felsőjéből kicsöpögő tócsa közepén, és dühösen méregette a bűnösöket.

- Osztály...!- lépett be a tanár a terembe, mire minden tekintett rá szegeződött, de az övé a csupa víz lányra tapadt.-Valami probléma van? És miért vagy csöpögő ruhában?- kérdezte felhúzott szemöldökkel, mire Gréta fontoskodva megrázta vizes haját, és elkezdett panaszkodni.

- Szóval, az öt hátsó fiú közül melyik volt az?- nézett hátra ránk, mire a szőke gonoszan összehúzta a szemét.

- Tulajdonképpen... Mind az öten benne voltak.... Csak másféleképpen- mosolygott negédesen.

- Akkor az az öt személy feláll, és kijön ide elém, és elmondja mi késztette erre a cselekedetre őket. Nos? - meredt ránk és várta hogy felálljunk, mindenki más hátrafelé forgolódott hogy ránk lásson.

Már-már épp felálltunk volna, amikor az első padból felpattant Krisztián, mire Mároki meglepetten pillantott rá.

- Nem csak ők voltak.! Én... én is benne voltam- sütötte le a szemét.

- Meg én!- tápászkodott fel Sára is, majd sorra mindenki, kivéve Timit, aki durcásan nézett az álló emberekre, Grétával egyetemben.

- Na akkor most egy pillanat...- rázta meg a fejét a tanár- Akkor most ki tette és ki nem? Azok álljanak fel!- kezdett el bedühödni Mároki, és végignézett az álló osztályon.- Gyerünk! Ne mártírkodjatok! aki nem bűnös üljön le! MOST!- üvöltötte el magát, mire páran összerezzentek, de kitartóan álldogáltak tovább, velünk egyetemben.

- Kolléga!- nyitott be döbbenten a magyar tanár.- Valami probléma van?- nézett végig az álló osztályon, majd a tekintete megint visszatért Márokira, aki eléggé idegbetegen nézett vissza rá.

- Nem... nincs...- válaszolt kelletlenül, majd miután a tanár visszament az órájára, sóhajtva nézett végig rajtunk.- Na jó... Rendben.... Most az egyszer eltekintek ettől az incidenstől, mivel látom hogy tényleg mindenki benne volt. A kisasszonynak meg- nézett gúnyosan Grétára.- biztos van valami elrendezni valója a fiúkkal. De ha megkérhetem, ezt személyesen intézze el. Most pedig, mindenki üljön le a helyére és kezdjük az órát!- fordult a tábla felé, de abban a pillanatban megszólalt a csengő.- Khmm... Ez esetben akkor következő órán folytatjuk....- mondta kényszeredetten, majd kivonult a teremből,mi pedig megkönnyebbülten sóhajtottunk fel.

Az egész osztály.

- Akkor.... Egy matekórával kevesebb- vágott hátba Dénes vigyorogva, majd mikor Dorka mellé pattant nyomott egy puszit az arcára.

- Igen... Eggyel kevesebb- fordult hátra Lilla is megkönnyebülten, mire elnevettük magunkat.

- Na... Ki jön büfébe?- állt fel Dénes mire furán ránéztem.

- Most voltunk...

- Ja- vonta meg a vállát hanyagul.- De a nagy izgalomban megettem mindet.

- Aha....- gondolkodtam el. Aztán eszembe jutott hogy tényleg mozgott az állkapcsa, és még el is gondolkoztam hogy mit rághat.

- Na jó...- tápászkodtam fel.- Akkor raboljuk ki a büfét!- indultam el, mire Dénes röhögve követett ki az ajtón át.

Szerelem a levegőben 37. fejezet

Kicsit szomorúan vettem észre, hogy az előző bejegyzéshez csak egy kommentett, és vélemény nyilvánítást  kaptam :( Lehet hogy ez azért volt mert unalmas lett a fejezet, szóval sajnálom... :/ Nem tudom hogy ez milyen lett, remélem erre kicsit több visszajelzést kapok, és ez a feji tetszeni fog nektek (: 

Puszi (;

37. fejezet

/Lilla/

Dorina reggel olyan nyomottan és sápadtan kelt fel, hogy anya rendesen megijedt tőle. 

Sikerült beleerőltetnem egy kis zöld "nyugi" teát, meg egy kis kenyeret, majd elindultunk a  suliba. 

Amikor kiléptünk az ajtón, megcsapott a hideg, ami a benti meleghez képest dermesztő volt, és miután bekúszott a több réteg ruha, sál és egyéb ruhadarab közé megborzongtunk, viszont barátnőmre csalt legalább egy kis pirosságot, mikor a szél megcsapta a meleg arcát.

- Jé...! Nézd, esik a hó! Ez az idei első hóhullás!- néztem fel az égre amikor az út felénél jártunk, és hagytam hogy a pelyhek megüljenek az arcomon, majd nevetve néztem Dorkára, aki halványan elmosolyodott, és feltartotta a kesztyűs kezét, és nézte hogy olvadnak fel lassan a jégkristályok a pamutszálak között, majd  ismét elsötétült a pillantása, és maga elé meredve ment tovább szótlanul.

- Tudod... Szombaton amikor magunkra hagytatok Patrikkal, ő hazakísért és.. és megcsókolt...- hadartam gondolkodás nélkül, hogy eltereljem a figyelmét és elpirulva figyeltem a "sikeremet", mert elkerekedett szemekkel pillantott fel rám.

- ...Mi...? Na nee! Ezt nem mondod komolyan! Ilyen niincs! És milyen volt? Mit mondott utána? És előtte? Hallod ? Válaszolj már?- tért vissza belé egy kicsit az élet.

- Válaszolnék ha hagynál végre megszólalni!- nevettem fel, és elmeséltem a "nagy" sztorit.

- Csak ennyi?- biggyesztette le a száját mondandóm után, mire csak biccentettem egyet.- Na de... Halljuk csak azt a csókot! Mit éreztél? Milyen volt? Mert nem mondtad el rendesen!- nézett rám kérdőn, mire elpirultam.

- Hát... Jó volt- összegeztem vontatottan, de mikor megláttam a felvont szemöldökét bosszúsan felsóhajtottam és folytattam.

- Szóval korrigálok... Eszméletlenül jó érzés volt! Az ajkai édesek voltak, és annyira simogatóak, hogy beleremegtek a lábaim, és ha pár másodperccel is tovább csókol összecsuklottam volna. A gyomrom tótágast állt, de közben mintha felébredt volna benne egy hadra való lepke, és tombolva ki szerettek volna törni, miközben a szívem is úgy dübörgött mintha ki szeretne szabadulni... Mit szeretne?! Akarna... Olyan volt mintha kiszívta volna belőlem az erőt...-meredtem magam elé elgondolkodva, majd tovább ecseteltem a pillanatot.- De akkor is fantasztikus volt! Azt az édes ízt utána is a számon éreztem, és egész este ő járt a fejemben.- fejeztem be, majd a szélesen vigyorgó Dorinára néztem.- Nem tűnsz meglepetnek- állapítottam meg.

- Hmm...- mosolygott sejtelmesen.- Ha te tudnád azt amit én...!

- Na!- most rajtam volt a sor hogy meglepődjek.- Mondjad csak!

- A-a! Nem szabad! Még... Majd egyszer megtudod!- szorította össze a száját továbbra is somolyogva, és megrázta a fejét.

Aztán faggathattam én, egy árva szót sem lehetett belőle kihúzni, de legalább elfelejtette egy kis időre a bánatát.

A harmadik óra után a teremben voltunk, mivel a hó úgy esett, hogy csak a fehérséget láttuk az ablak előtt, így a tanárok nem engedtek ki minket a szünetre, de mi nem bántuk.

Patrikék a szokásos helyükön ( utolsó padsor mögött) röhögtek, én Dorkát vigasztaltam mert amint meglátta az épületet eszébe jutott a válás és magába zuhant, Grétáék előttünk tették a "szépet", a többiek meg elvoltak maguknak  kettesével- hármasával.

Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a hátsó csapat elmasírozik mellettünk, és megállnak Grétáék előtt, akik épp valami zenét hallgattak a telefonjukon.

- Mi ez a szám?- kérdezte bevezetés nélkül Dénes, mire kapott egy csábos mosolyt Timitől.

- One Direction... Talán tetszik?- nézett rájuk csillogó szemmel, mire a fiúk hitetlenül összenéztek.

- Jó de mi a szám címe?

- Ja... One Way Or Another.

- Te...- bökte meg Tamás Patrik vállát.- Ez ismerős nekem....

- Na ne máár! Csak nem hallgatsz "Egydé"-t?- röhögték ki rögtön, mire csak a homlokát ráncolva megrázta a fejét, és tovább hallgatta a számot, Grétáék meg kiélvezve a helyzetet elkezdtek Patriknak csicseregni a bandáról tudnivalókat, de ez őt hidegen hagyta, és nem igazán figyelt oda  a lányokra, ami nekik nem igazán tűnt fel.

- Ah! Blondie!- csapott a homlokára Zsolt, majd látva a többiek kérdő tekintetét előszedte a telóját és elkezdett rajta pötyögni, majd pár perc múlva felhangzott egy dal, aminek ugyanaz volt a dalszövege, csak más feldolgozásban.

- Jé tényleg!- meredt meglepetten a telefonra Patrik, majd elkezdtek egymáson röhögni hogy nem jöttek rá, majd a lányokat otthagyva vitatkozva lementek a büfébe kaját venni, nem foglalkozva Grétáék kérdő tekintetével, mi meg mosolyogva néztünk össze Dorkával, majd amint találkozott a tekintetünk felvihogtunk, amivel kivívtuk a plázababák gyűlölködő pillantását.

- Azt hiszitek hogy ti bármit megtehettek?- hallottuk meg magunk mellől a hangját Timinek, és csodálkozva pillantottunk fel rá, ugyanis nem hallottuk hogy mikor jött ide. Bár lehet azért, mert már az asztalon fetrengtünk nevetve.

- Mert nem!- hajolt át az asztalon Gréta is, ezáltal ijesztően közel került hozzánk az arca.- Patrik az enyém! Vagyis csak lesz... De attól hogy a "szegéény" kis Dorinácska megszerezte magának Déneskét, semmit nem biztosít arra hogy Patriknak egyáltalán tetszel-e Lilla.... Nézz már magadra! Kopott cuccok... otromba hótaposó, semmi kiegészítő! - hadarta tovább, majd megrázta tökéletesen dús szőke haját, amivel megcsillogtatta a menő fülbevalóját is.- Esélyed sincs ellened!- mosolygott rám hidegen, majd Timivel egymásba karolva kilibbentek a teremből.

- Hát... Ez aztán fenyegetés volt...- néztünk lassan egymásra Dorinával, majd megint elkezdtünk röhögni. Rólunk ez lepergett, és nem zavartattuk magunkat.

Szerelem a levegőben 36. fejezet.

36. fejezet

/Patrik/

- Ilyen nincs...- meredt elképedve Dénes a telefonjára.- Letett...- meredt rám döbbenten, én meg csak az égre emeltem a tekintetemet.

Vagyis a plafonra. Na mindegy.

- Jó de mit mondott? Csak nem rakta le minden szó nélkül....

- Izé...- vakarta meg a fejét- Ja hogy " Figyelj.. Azt hiszem én most leteszem... Itt van Dorka...".... Vagy valami ilyesmit.

- Akkor lehiggadhatnál. Már kezdtél eléggé idegesítő lenni, mint egy kislány...- vigyorogtam rá, majd fejhangon sipítozni kezdtem neki, mire hozzám dobta a kiürült colás flakont.- Hahaha mellé- válaszoltam gunyorosan, mire rám vetette magát a székemről, s leestünk az ágyamról.

Épp röhögve nyomtam le a földre a fejét miközben a karját tartva harcképtelenné téve, mikor Bia nyitott be a szobába mosolyogva, telefonnal a kezében.

- Patrik... Mi a jó fene történik itt??

- Semmi...- néztem fel rá, majd elengedtem Dénest, aki vörös fejjel, nyögve tápászkodott fel.- Mit óhajtasz?- néztem rá vigyorogva, mire csak legyintett és kiment.

- Na most totál hülyének néz- meredt rám mérgesen Dénes mire csak szemberöhögtem.

- Fenébe... Mennem kel, mert anyám kikészül ha később megyek haza.- fintorodott el, miután meglátta hogy már négy óra is elmúlt.

- Hát... Már tizenegy óta itt vagy... Nem unod még?- néztem rá az ágyamról, mire csak elgondolkozva megrázta a fejét és továbbra is maga elé meredt.

- Tényleg... Nem is mesélted hogy mi volt tegnap miután magatokra hagytunk- kapta fel a fejét pár perc múlva és gonosz mosollyal a fején figyelt engem, mire csak elhúzta a számat, és megpróbáltam félvállról venni a kérdését.

- Ömm, semmi... Elkísértem és utána nemsokkal hazamentem.

- Nem hiszek neked!- egyenesedett ki és a szemembe nézett, majd elvigyorodott.- Valamit csináltál! Látom rajtad! Van valami amit el akarsz titkolni. Na mi az? Tuti valami olyasmi, ami nem tetszett neki... Lesmároltad és nem tetszett neki? Rosszul csókolsz ezért felpofozott! Hahaha, biztos ez történt- majd nevetni kezdett.

- Hát... Csak részben volt igazad.

- Na miért már? Hahaha, csak nem igaz hogy pofon vágott??

- Nem éppen. De megcsókoltam...

- Mii?- kerekedtek ki a szemei, és tátva maradt a szája.

- Ugyan már ne legyél ennyire meglepődve!- röhögtem fel megdöbbent fejét látva.- Semmi extra nem volt, csak egy csók... Aztán meg nem is tartott sokáig mert kijött az anyja- magyaráztam, de azt a részét, miszerint legszívesebben úgy maradtam volna örökre, meg az érzést ami a hatalmába kerített nem szándékoztam elmondani neki, mert egy szánalmas, romantikus, nyáladzós hülyének tartana.

- Nanana! És utána?

- Nem volt semmi, mondom, kijött az anyja, majd nemsokára elköszöntem tőlük.

- Hát én nem hiszem ezt el!- dőlt hátra a széken, majd kételkedve nézett rám, én meg csak felnevettem.

- Ha nem hiszel nekem kérdezd meg tőle!- feleltem, majd másról kezdtünk el beszélni,

De egy fél óra múlva elkezdett csörögni Dénes telefonja, s nem is vette fel, hanem csak megnézte a kijelzőt, s felállt.

- Na most már tényleg mennem kell, anyám lassan meg fog ölni ha már nem megyek haza...- magyarázta, miközben kikísértem, majd a kapuban elköszöntünk egymástól s vissza bementem.

Szerelem a levegőben 35. fejezet

35. fejezet

/Lilla/

Reggel frissen, boldogan keltem fel. Vigyorogva suhantam le a konyhába, majd miután összeborzoltam a kicsi haját, nyomtam egy nagy cuppanósat anya arcára.

- Na mi lesz a kaja?- huppantam le a székre.

- Ő.. izé..- dadogott meglepetten majd megrázta a fejét és elmosolyodott ő is.- Semmi extra, csak egy kis tükörtojás- fordult vissza a tűzhelyhez és tovább sütötte a tojásokat.- Egyébként mi volt tegnap? Nem nagyon mondtál semmit, és még csak meg sem mutattad az ajándékokat, csak felrohantál a szobádba.

- Háát...- kezdtem vontatottan- Minden okés volt- aztán elkezdtem mesélni, és csak úgy dőlt belőlem a szó. Amikor odaértem hogy mi történt a ház előtt, hirtelen elharaptam a mondat végét, hisz nem akartam kikotyogni anyának a csókot, mert csak a gondolatára elöntött a melegség, s megremegett a gyomrom. De neki meg feltűnt a hirtelen elhallgatásom így improvizálnom kellet.- Szóval mikor kijöttél csak bocsánatot kértem a fagyis esetért- mosolyogtam rá félszegen és úgy tűnt bevette, és elfogadta a válaszomat. Lerakta elém a tányért a kajával, majd leült velem szembe és enni kezdtünk.

Vagyis csak én meg ő.

Mert Laura, aki vajas kenyeret evett, dobálózós kedvében volt, szóval sikerült a falra, magára és ránk kennie a vajat, aminek egyedül ő örült.

Mi kevésbé, de muszáj volt sóhajtozva lemosni mind a falat, mind a gyereket, majd a kezébe nyomtunk egy szelet kenyeret majszolni, majd leraktuk a nappaliba a tévé elé mesét nézni.

- Tudod ritkán van ilyen jó kedved már reggel hétkor. Főleg vasárnap... Csak nem történt mégis valami rendkívüli tegnap amit nem mondtál el?- nézett rá anya mosolyogva miután elmosogatott, s én meg almát rágva ültem az asztalnál.

- Nem, elmondtam mindent... - mosolyogtam vissza.- Csak egyszerűen jó kedvem van. Na jó én azt hiszem felmegyek, mert tanulni is kéne valamikor...- tápászkodtam fel az asztaltól.

Miután befejeztem, bekapcsoltam a laptopomat és elindítottam a zenelejátszót, s hagytam hogy a zene átjárjon.

Kellemes bizsergés töltött el a dallamokra, s megborzongtam, majd felpattantam és táncolni kezdtem.

- Kicsim!- jött be a szobámba anya, mire lehalkítottam a dübörgő zenét.- Örülök a jó kedvednek de ez már sok egy kicsit... Ha lehet halkabban, kérlek...

- Oké... Bocsi- mosolyodtam el szégyenlősen, majd fülhallgatón át hallgattam tovább a zenét.

Már délután négy felé járhatott az idő, mikor elkezdett rezegni a telefonom, és a kijelzőn Dénes neve volt kiírva.

- Sziaa!- kaptam fel kíváncsian.- Mizujs?

- Szia, semmi... Figyelj nem tod' hogy mi van Dorkával? Már egy órája hívogatom de nem veszi fel...

- Hát... Nem tudom itt nem járt... Jaj várj csöngettek...- mondtam miközben mentem le a lépcsőn, majd felröhögtem Dénes egyik poénján.

Ám a vigyor eltűnt rögtön amint kinyitottam az ajtót.

Ugyanis Dorina állt ott, kisírt szemekkel.

- Figyelj.. Azt hiszem én most leteszem... Itt van Dorka...- mondtam lassan a telefonba, majd választ sem várva letettem, s ijedten meredtem a barátnőmre.- Úristen, mi történt veled?- húztam be a házba, mire ismét kitört belőle a sírás.

- Anyáék.. El... El fognak válni...- zokogta, én meg csak tehetetlenül meredtem rám.

- Jó, nyugi... Figyelj... Izé... Anyát megkérdezem biztos itt aludhatsz nálunk.. Jó? Várj egy percet!- ültettem le a kanapéra, és elrohantam anyáért.

Miután gyorsan felvázoltam a helyzetet, rábólintott, majd felhívta Dorka anyukáját és értesítette a lánya felől.

- Beleegyezett ő is... Gondolta hogy hozzád fog rohanni mikor elmondták neki, és ő egy szó nélkül eltűnt. Majd később beadja az iskolás holmiját. Na menj, vigasztald meg a szegény barátnődet!- simított végig az arcomon, majd a kezembe nyomott egy százas papírzsepit, én meg visszasiettem a nappaliba.

Este a szobámban ültünk a földön, és Dorinát hallgattam, aki elmondta az egész történetet.

- Szóval... Az a lényeg hogy én apával maradok itt a régi házban, anya meg elköltözik...- szipogta, majd kifújta az orrát az utolsó zsepibe én meg csak tehetetlenül végigsimítottam a karján.

- Na jó, most már elég lesz, mindjárt tizenegy óra, holnap nektek iskola lesz! Most már menjetek aludni!- jött be a szobába anya szigorú ábrázattal, mi meg csak bólintottunk, s bemásztunk az ágyunkba.

Nekem nem igazán jött álom a szememre, s csöndben hallgattam Dorka halk zokogását, ma már legalább negyedszerre. Aztán egy idő után egyenletessé vált a szaggatott lélegzése, s én is el tudtam aludni ezek után.

Helló :D

Ez csak egy olyan kis izé.. :D egy kérés :D Amit csak itt tudok teljesíteni :D De remélem nektek is tetszik majd és nem lesztek mérgesek hogy most nem fejit hoztam :D És bocsi hogy ezt ide mertem rakni :D <3

Elizabeth vagyok, 17 éves. A barátaimnak Elly lennék, de nincsenek. Ez nem volt mindig így, de amikor bekerültem a középiskolába, a "menőbb" lányok tettek róla.
Így, amióta ott vagyok, meghúzom magam, a szünetekben zenét hallgatok. De így sem érem el azt, hogy ne foglalkozzanak velem. Szinte minden nap elveszik a telefonomat, a zenelejátszómat, meglökdösnek, megtépnek, leordítanak. De én csak szótlanul tűröm, s ez őket tovább bátorítja, engem pedig depresszióba süllyeszt.
Anyámat nem akarom ezzel zaklatni, elég neki hogy egyedül kell eltartania engem meg az öcsémet, így ő semmiről nem tud.
Amikor egy-egy ilyen nap után hazaérek, lehangolt vagyok, persze ez természetes. Felmegyek a szobámba, és mélabús zenék közepette megírom a házikat.
Azután mikor már végeztem velük, csak ülök magányosan a szobámba, és a kezembe forgatott kést bámulom. Lassan az alkaromra helyezem az élét, és sebet ejtek magamon a többi már begyógyult vagy éppen hogy csak gyógyult hegek között.
Érzem a fájdalmat, de jól esik.
Érzem a kicsorduló vér melegségét a karomon.
Aztán a rezes illatot is, ami rögtön betölti a szobát.
A következő vágásnál kicsit mélyebbre sikeredik a seb, de összeszorítom a számat, s nézem az asztalomra lehulló vércseppeket.
Amikor látom, hogy már nem vérzek annyira, kikeresem a naplómat az ágyam alól.
Elkezdem pergetni a lapokat, s egy két héttel ezelőtti bejegyzésnél megállok s elkezdem olvasni.
" Ma megint megvertek, lett egy nagy lila folt a karomon. Még jó hogy mindig hosszú felső van rajtam a sebek miatt, így nem kell rettegnem attól hogy anya észreveszi.
amikor hazaértem több vágást ejtettem magamon mint eddig, s egyszer éppen hogy kerültem el az ütőeret a kezembe... Azért nem szeretnék elvérezni..
Bár mondjuk a gondolat, hogy meghalok eléggé csábít, de nem merem megtenni.
Ma már ott jártam hogy majdnem magamba döftem a kést, amit a konyhából szereztem, de megálltam, s csak álltam magam előtt tartva a "fegyveremet", és féltem hogy anya most próbál meg bejönni. De aztán csak vagdostam magam..."
Elhomályosodó tekintettel olvastam, majd a lap szélén az elkent vércseppekre pillantok. Emlékszem írás közben nagyon megszorítottam a tollat, s kinyílt egy sebem, attól lett összekenve a tört fehér lap. Szipogva lapoztam egy újabb oldalhoz s leírtam a mai napomat, ami nem sokkal különbözött a tegnapitól...
Sőt ha belegondolok szinte mind ugyanúgy telt el.

Másnap boldogabban érek haza egy fokkal, mert ma szinte észre sem vettek. Régen volt ilyen nyugis péntekem, s remélem hogy a hétvégém jó lesz.
Ám amint belépek az ajtón, jókedvem elszáll. Mert anya áll előttem, kisírt szemekkel... Kezében a naplómmal.
- Drágám... a tied?- kérdezi elfúló hangon, mire csak a szám szélét rágva bólintok. Aztán eszembe jut, hogy olyan helyre raktam ahol biztosan nem kereste volna.
- Várj...- kezdem.- Te átkutattad a szobámat? És hogy voltál képes elolvasni? Ezt nem hiszem el!!- a végét már szinte üvöltöm s a kis könyvet kikapva a kezéből fölrohanok a  szobámba, választ sem várva a a kérdéseimre. Becsapom az ajtómat, s bekulcsolom hogy ne tudjon bejönni.
- Kicsim kérlek nyisd ki!- dörömböl a másik oldalon s kérlel.- Ezt meg kell beszélnünk! Miért nem mondtad soha hogy ilyen gondjaid vannak? Kérlek!...
- Menj el! Hagyj békén!- zokogom a földön ülve.
Egy jó óra múlva fölállok, s kinyitom az ajtómat, mivel már nem hallatszik semmilyen  zaj. Éppen csak kidugtam a fejemet a nyíláson, de anyám megragadja a kezemet, s magához húz, és elkezd ő is zokogni, mire én is újrakezdem.
Aztán leülünk a nappaliba s megbeszélünk mindent. De tényleg mindent.
Megegyezzünk hogy eljárok majd egy pszichológushoz, és további ilyen dolgokkal foglalkozó emberekkel, meg hogy a következő tanévre átirat egy másik iskolába, sőt ha kell még el is költözhetünk.  Némán tűröm mindezt csak a költözésre mondok nemet. S következő nap elindulok a gyógyulás útja felé.

Nyár elején érek haza egy táborról, teljesen boldogan, önbizalommal feltöltve. Mosolyogva üdvözlöm anyát, s megpörgetem az öcsémet a levegőben.
Felszaladok a szobámba, s vígan körbenézek az újonnan lefestett szobámba. Régen sötétlila, már már fekete volt de most tündöklő sárgában világít.
Leülök a gépem elé, és gondolkodva meredek a képernyőre.
Majd megnyitok egy oldalt, s létrehozok egy blogot, ahova leírom a velem történteket.
Boldogan kattogok a billentyűzeten, s aki most meglátna, és az ismerte az előző énemet, teljes bizonyossággal mondhatná hogy mindenki számára van Remény!

Szerelem a levegőben 34. fejezet

Ez most csak olyan rövidke fejezet lett, amolyan átvezető féleség :D Jó olvasást ^^Puszi ;*

34.fejezet

/Patrik/

Boldogan sétáltam hazafele, még szinte égett a szám a csóktól, s  mindenkit aki velem szembe jött kedvem támadt volna megölelni, de visszafogtam magam,  nem volt kedvem hogy hülyének nézzenek. Helyette szimplán vigyorogtam mint egy nem normális, szóval szinte ugyanazt  a hatást keltettem, de ez most már tényleg nem nagyon érdekelt. 

Mikor a házunk előtt jártam, eszembe jutott megint, hogy Lilla hogy csókolt vissza, s még jobban elvigyorodtam, miközben bezártam a kaput. 

Megfordultam, és kis híján beleütköztem Dorkába, aki kérdőn meredt rám.

- Hát te?- kérdezte és úgy méregetett mint aki nem biztos abban hogy normális vagyok-e.

- Semmi... Hazaértem... És te merre mész?- érdeklődtem tőle vigyorogva, mire zavartan motyogott valamit. Aztán feltűnt hogy eléggé csinosan van felöltözve, szóval csak megöleltem és sok sikert kívántam neki a randihoz, amin eléggé meglepődött, és szó nélkül kiment a kapun.

Elgondolkozva meredtem a bejárati ajtónkra, hogy vajon mit szólna anya ha ugrándozva mennék be. 

"Több mint valószínű bezáratna valami elmegyógyintézetbe... Vagy simán agyturkászhoz küldene... Na jó én ezt nem szeretném megkockáztatni..."- fintorodtam el, majd letéve a tervemről, normálisan bementem. Ledobtam a kabátomat meg a cipőmet az előtérben s megkerestem anyát.

- Hát te meg mit csinálsz?- kukkantottam be a konyhába, mivel ott találtam meg.

- Salátát...- mosolygott rám, majd megakadt a szeme a zacskón amit a kezemben tartottam.- Na hadd lássam mit vettél- törölte meg a kezét egy konyharuhában, és leült az asztalhoz én meg kipakoltam a cuccot. Egy tollas fülbevaló, egy szívecskés nyaklánc meg hozzávaló karkötő, anya meg csak bólogatott elégedetten.

- Persze majd még egy doboz bonbont is beraksz a csomagba, ez így kevés lesz- állt fel, majd visszafordult a salihoz és rászórt egy adag borsot, s mivel pont akkor hajoltam közelebb megnézni miből áll, rendesen beszívtam belőle, s egy hatalmasat tüsszentettem.

- Egészségedre!- szólt anya, majd továbbkeverte a zöldségeket, én meg orrhangon morogva felmentem a szobámba. Az ajándékot ledobtam az asztalomra, s levetettem magamat az ágyamra, s elgondolkozva meredtem a plafonra. Majd megint eszembe jutott Lilla, s mosolyogva visszagondoltam a csók minden egyes pillanatára. 

Már vagy egy fél órája ezzel szórakoztam, amikor anya feljött szólni hogy kész a vacsora.

- Apa?- kérdeztem, mikor csak ketten ültünk asztalhoz.

- Mostanában később fog hazajárni, valami nagyon nagy ügyfele van, sokat kell vele foglalkoznia- válaszolta halkan én meg elfintorodva turkáltam tovább a salátában ami a sült hús mellé volt pakolva, majd nem sokkal később kivittem a tányéromat és felmentem a szobámba.

Bekapcsoltam a gépemet, s láttam hogy Dorina küldött egy mailt. Kíváncsian nyitottam meg, aztán elnevettem magam. 

Képek voltak benne a  mai napról. Dénes fehérneművel a fején, én fagyis fejjel, Lilla  az egyik boltban fekszik a földön röhögve mert elesett. Válaszoltam neki, majd Dénessel beszéltem egy sort Facen, elmondtam ami azután történt hogy magunkra hagytak, majd elköszöntem s lefeküdtem, majd mosolyogva álomra hunytam a szememet.

Szerelem a levegőben 33.fejezet

33. fejezet

/Lilla/

- Egy pillanat!- álltam meg a mosdókhoz vezető folyosónál, majd meg se várva a fiúk válaszát megragadtam Dorina karját és elkezdtem magam után vonszolni, nem figyelve a tiltakozására.

- Na most mi vaan?- nyafogta, miután bezártam az ajtót s a tükrök előtt álltunk. A tükörképem pont úgy nézett ki, mint aki egy kicsit őrült, szóval nagyot sóhajtottam, s megpróbáltam rendbe tenni magamat, miközben magyaráztam.

- Mi a fenének hívtad ide Patrikot? És miért nem szóltál nekem róla?- szegeztem a tükörképére a tekintetemet, miközben átfésültem a hajamat.

- Azért hívtam mert ő meg Timit húzta- kezdett el kuncogni, mire csak felhúztam a szemöldökömet. Zavartan megköszörülte a torkát és folytatta.

- És amúgy meg azért nem szóltam neked mert nem tudtam... Ugyanis nem voltál fenn sehol.. írtam Sms-t nem válaszoltál. Felhívtalak de ki voltál kapcsolva...- magyarázta, miközben szájfényt tett a szájára, majd felém nyújtotta a tubust. Habozva elfogadtam, majd a  szavain kezdtem el gondolkodni. De miért volt a telóm kikapcsolva? Sehogy se fér a fejembe. Leraktam a szájfényt a mosdókagylóra majd előkotortam a táskám mélyéből a telefonomat s megnéztem. 

Dorinának igaza volt, tök sötét volt a képernyője, s amikor bekapcsoltam rögtön kiírta hogy " Akkumulátor lemerült!" s vissza kikapcsolódott.

Magamba szitkozódva tettem vissza, majd bosszúsan felsóhajtottam.

- Jó akkor nem szóltam semmit, neked volt igazad...- morogtam, mire csak rám mosolygott s kimentünk a mosdóból Dénesékhez.

Akik épp mutogattak valamit, s nagyon röhögtek.

- Mi az? Naa mondjátok eel!!- faggatta őket Dorka mire csak jobban elkezdtek röhögni.

- Fű.... Zöld...- nyögte ki Patrik, majd vihogva egy nő felé intett akinek eléggé rikítóan, zöld haja volt. 

Fű zöld hogy pontos legyen.

- Hahaha... meg kéne kérdezni tőle hogy milyen moha burjánzik a fején.. És hogy hetente hányszor gyomlálja!- röhögtek, összegörnyedve a hasukat fogták már, és kezdtünk feltűnést kelteni, ugyanis egyre többen néztek ránk kíváncsian, vagy épp bosszankodva a hangoskodás miatt.

Legalább egy öt percen át ezen röhögtek, mi meg csak unottan álldogáltunk mellettük. Mikor végre abbahagyták behúztuk őket egy ruha boltba, mert itt voltak kirakva viszonylag normális áron bizsuk is.

Míg Dorina Patrik és én nézegettük az ékszereket Dénes eltűnt egyszer csak mellőlünk.

- Ez hogy tetszik?- emelt fel egy bagoly medálos nyakláncot.

- Szép de mennyibe kerül?- érdeklődtem, mire megfordította.

- Őőőő.. 2500 Ft...- fintorodott el, majd rögtön visszarakta az állványra. Tovább válogattunk aztán egyszer csak Dénes röhögésére lettünk figyelmesek. Mikor odanéztünk, vigyorogva integetett nekünk valamivel, amit több mint valószínű hogy az előtte lévő csipkehalomból emelt ki.

- Vegyetek nekik ilyet!- vihogott, majd mikor közelebb mentünk láttuk hogy nem más van nála, mint egy csupa fodor meg csipke... tanga. Hozzá illő melltartóval.

Amit az előtte lévő kupacból húzott ki.

- Te jó ég...  Ne máár!- röhögtünk fel mind, majd kiszedtük a kezéből, és visszaraktuk a kupacba, aztán kimentünk a boltból az eladók ,már-már gyilkos, tekintetével a hátunkban.

- Éhes vagyok...- közölte velünk Dénes egy óra után.

- Oké várj, csak ezt kifizetjük!...- sóhajtottam fel megkönnyebbülten, mert már a hatodik boltban jártunk, és végre itt találtunk ajándékot megfizethető áron.

Boldogan léptünk ki a boltból. Mi azért mert végre tudtunk venni valamit Grétáéknak, Dénes meg annak örült hogy végre kajálni megyünk.

Mivel az emeleten volt egy McDonald’s oda ültünk le enni.

Én csak egy fagyit nyaltam (télen nagyon értelmes dolog...), Dorka sajtburgert meg kólát kért, Dénes bevásárolt mondhatni, Patrik meg csak sült krumplit evett.

Befoglaltunk egy négyes asztalt, és ott eszegettünk, meg sztorizgattunk.

Patrik egyszer mondott valami vicceset amikor Dorka pont ivott, s így véletlenül félrenyelte a kortyot. Dénes röhögve csapkodta a hátát, s majd' az asztal alá estünk, úgy nevettünk. Aztán végre szegény Dorina is meg tudott szólalni, akadozva, rákvörös fejjel de ő is megállás nélkül vihogott tovább.

Épp a fagyimat ettem, mikor Patrik "véletlenül" meglökte a kezemet, így szétkentem a fejemen.

- Kösz...- morogtam bosszúsan, majd elkezdtem letörölni magamról a fagylaltot, miközben jól kiröhögtek. Ránéztem a kezemben tartott széttrancsírozott fagyira, majd Patrik önelégült vigyorára, és hirtelen ötlettől vezérelve belenyomtam a hajába.

A döbbent arcát látva kirobbant belőlem is a nevetés, és most már tényleg tőlünk volt hangos az emelet.

- Basszus... Te nem vagy normális- röhögte el magát Patrik is, mikor felfogta hogy tényleg összekentem a fejét.- Na jó, várjatok, megyek lemosom magamról- állt fel fejcsóválva, majd elsietett, otthagyva minket, de ahogy hárman összenéztünk megint ránk tört a nevetés.

Mikor visszajött még  mindig rajta szórakoztunk, de mikor megnéztem az órámat, felpattantam, hogy menni kell a buszhoz.

Már majdnem kint voltunk a plázából, amikor Dorina, aki legelöl ment egyedül, megfordult és elkezdte elemezni a Patrikkal történteket.

- Jójó, de fordulj meg mert neki fogsz menni valakinek...- javasoltam neki mosolyogva, mire csak lelegyintett.

- Ugyan, ha valakinek útban vagyok majd kikerült- mondta de azért megfordult.

Majd rögtön összeütközött az önműködő ajtóval, ami nem nyílt ki olyan gyorsan mint ahogy odaért.

Eléggé nagyot koppant a feje az üvegen, majd hátratántorodott a homlokát fogva.

- Au...- nyögött fel egy kis fázis késéssel, majd elkezdett röhögni, mi meg megkönnyebbültünk hogy nem esett olyan nagy baja.

- Te jó ég, mondtam hogy figyelj oda...- mondtam fejcsóválva, mire csak vihogva kiment az ajtón, s mi meg követtük.Aztán meg rohantunk a buszhoz, de még épp elértük.

Hazafele leszakadtak tőlünk Dorkáék, és átmentek Déneshez, mi meg ketten csendesen baktattunk haza Patrikkal.

- Szóóval...- álltam meg tétovázva a kapunk mellet, és felnéztem rá.

- Szóval....- mosolygott rám, majd várta hogy mit fogok mondok.

- Hát... örülök hogy sikerült végül is ajándékokat venni, ha nagy nehezen is...- makogtam, de ő még mindig csak mosolygott, és nem igazán akart hazaindulni. - Meg remélem nem untad magadat halálra... Ja és bocsi a fagyiért amit a hajadba kentem....

- Semmi baj... Nem haragszom- suttogta miközben egyre csökkent a távolság az arcunk között.- És remélem te se fogsz ezért megharagudni...

- Mi...?- kezdtem el, de belém fojtotta a mondandómat ugyanis megcsókolt, ezzel teljesen megdöbbentve engem. Teljesen automatikusan beletúrtam a hajába és közelebb húztam magamhoz, ő pedig hagyta magát, s a kezével az arcomat cirógatta, én meg remegő lábakkal teljesen belefeledkeztem a csókba.

- Lilla!- robbant ki anya a házból telefonnal a kezében, mi meg riadtan szétrebbentünk, s vörös arccal néztem rá- Végre itt vagy! Nem tudtalak felhívni! Már a rendőrségre akartam menni, aztán eszembe jutott Dorka száma, aki elmondta hogy minden rendben van... Soha, ismétlem SOHA többet ne csináld ezt mert.... Ó... ömm... Szia Patrik....- vette észre őt is, és elpirult egy kicsit. Patrik meg lazán visszaköszönt és álldogált tovább mellettünk, majd mikor észrevette a kérdő pillantásunkat felfogta végre, elköszönt, majd hazaindult, zörgő szatyorral a kezében.

- Na... Hát ez fura volt... Amúgy meg... Ti mit csináltatok itt kint?- mért bégig anya, én meg elvörösödő arcomat elrejtve előle dadogtam valamit arról hogy csak beszélgettünk, s bementem a házba, közben meg éreztem hogy a tekintete szinte lyukat éget a hátamba.