Közérdekű közlemény :D

Sziasztok!
Mivel a gépünk eléggé ott van hogy fogja magát és elszáll, nem tudom hogy mikor tudok majd új fejit rakni :/ MErt tesom gépéről vagyok most is, de azt nem tudom annyit használni:/
Szóval sajnálom, majd azért megpróbálok kitenni még fejit
puszi <3

Szerelem a levegőben 22. fejezet

22. fejezet

/Patrik/

*Lilla Kocsis

Hát.. jó :) Akkor majd holnap keringő próba után beugrok :) Köszi*

Mosolyogva olvastam el ezt az egy sorát. Eljön. Ránéztem az órámra, ami hajnali egyet mutatott. Mivel nem tudtam elaludni az izgalomtól, hogy vajon visszaírt-e felmentem facebookra. Visszaírtam egy "nincs mit"-et és továbbra is vigyorogva mint egy idióta lefeküdtem ismét, és rögtön elaludtam.

Délután kettőre már nem találtam sehol a helyemet. Felkeltem összepakoltam, visszaültem az ágyamra. Aztán megint felálltam és elágyaztam, azért nem kéne az ágyban fetrengve találkozni Lillával. Épp pakoltam megint valamit amikor meghallottam hogy csörög a telefonom.

" Someone kill the Dj"- zenélt egyre hangosabban a telefonom, mire nagy nehezen megtaláltam. Ugyanis a nagy pakolásomban egy adag ruha alá került.

- Cső tesó!- kaptam fel a telót.

- Na mizu van?- szólt bele Dénes csámcsogva.

- Rágózol? Gondoltam. - röhögtem bele a telefonba mikor válaszolt.- Ezt inkább én kérdezhetném! Na hova mentek randizni?

- Hát... sétálunk egyet a parkba, meg beviszem a mekibe- mondta teljesen komolyan.

- Ne már! - röhögtem fel.- te komolyan a mekibe viszed el? Hát hogy mi lesz ebből!- fogtam a fejemet továbbra is nevetve.

- hidd el jó lesz, de lépek, mert Dorkától most köszönt el Lilla, s jön felém, feléd meg a drágaságod. Na csőváz!- csapta le a telefont, de éreztem hogy ő is vigyorgott mikor ezt mondta.

Egy negyed óra múlva anya nyitott be, oldalán Lillával, aki eléggé zavarban volt.

- Szia!- intettem neki mosolyogva, felnézve a gépemről.

- Szia...- motyogta vissza zavartan, anya meg mosolyogva nézett felváltva rám, meg rá.

- Na akkor gyerekek én itt hagylak titeket, tanuljatok csak, mindjárt hozok nektek valamit inni meg enni!- indult kifelé a szobámból.

- Oké!- intettem utána majd az álldogáló Lillára néztem.- Nem akarsz leülni? agy felőlem állhatsz is ha neked az úgy kényelmes... Csak akkor nehezebb matekozni- vigyorogtam rá, mire elpirultan lehuppant a fotelemre, s maga mellé rakta a táskát.

- Hé Partik...!- nyitott be a szobámba Bia.- Jaj bocsi! Nem tudtam hogy vannak nálad! Szia én Bianka vagyok de szólíts csak nyugodtan Biának.- mosolygott kedvesen Lillára, aki esetlenül feltápászkodott.

- Szia én Kocsis Lilla vagyok.

- Ah.. Az új lány?- nézett rá felvont szemöldökkel, majd elmosolyodva adott neki két puszit az arcára.- Akkor Örülök hogy találkoztunk- mondta továbbra is vigyorogva majd kiment a szobából, maga után hagyva a döbbenten álldogáló Lillát

Szerelem a levegőben 21. fejezet

21.fejezet

/Lilla/

- Megjöttem!- kiáltottam mikor beléptem az ajtónkon, s anya rögtön elém sietett.

- Zárd be gyorsan az ajtót, mert kimegy a kismacska! Nálam is majdnem kiszaladt épp megtudtam fogni a farkincáját!- fintorodott el, majd a pillantása a kissé lekonyult rózsáimra estek.- Hátt ezek? Kitől vannak?- kérdezte csodálkozva.

- Fogalmam sincs. Utolsó óránkról mentünk vissza a terembe, s ott volt az asztalomon. Csak egy papír darab volt még ott, név nélkül.- mondtam majd a kezébe nyomtam a cetlit, s elmentem vízbe tenni a virágokat.

-"Tőlem, neked aki elbűvölt engem"- olvasta fel anya hangosan az írást.- Istenem de romantikus! Nem gondoltam volna hogy vannak még ilyen fiatalok. És nem ismered fel az írást? Nem tudod ki küldte?- faggatott kíváncsian.

- Passz, anya fogalmam sincs. Biztos a másik osztályból valaki. Na de megyek tanulni- nyomtam egy puszit az arcára és felmentem.

- Szia picur!- nyitottam be Laurához, aki épp a földön ült és Barbie babázott.

- Szijjjaaaaa- visongott nekem boldogan.- Jössz játszani?

- Jó de csak öt percet, mert utána nekem tanulni kell- mondtam mire örömmel bólogatott majd leültem mellé a földre. Aztán abból az öt percből lett egy óra.

- Laura!- nézett be anya azajtón, mire mindketten felpillantottunk.- Jaj te is itt vagy Lilla? Azt hittem tanulsz. Na mindegy, akkor gyertek vacsorázni!

- Megyünk!- tápászkodtunk fel, majd elmentünk kezet mosni.

- mit eszünk?- ültettem fel Laurát a székébe, majd én is leültem.

- Sült húst- tette le elénk a tálat, mire a kicsi vígan tapsikolni kezdett.

Miután végeztünk, segítettem anyának elpakolni, s felmentem most már tényleg tanulni.

Bár tíz után végeztem, még felmentem a netre, szétnézni kicsit, s nem is bántam meg.

*1 olvasatlan üzenet*

Kíváncsian rákattintottam, s azt hittem hogy ott helyben elájulok.

* /Patrik Temesi/

 Szia! Nem akarok zavarni, csak ugye gondolom tudod hogy most mivel beteg vagyok, kéne hogy valaki hozza a házit is mert Dénes mindent csinál csak azt nem. Meg mesélte hogy majdnem beégtél matekon, szóval gondoltam, akkor már elkezdhetnénk a gyakorlást, mert ha már év elején nem megy akkor mi lesz veled év közben? :D Majd írj vissza hogy akkor neked jó lesz-e úgy ;) *

Remegő kezekkel írtam vissza, hogy jó lesz majd akkor keringő próba után beugrok hozzá, majd elküldtem az üzenetet s sóhajtva dőltem hátra.

Egy öt perc múlva megnyitottam a chat ablakot, hogy lássam ki van fent. miközben lefele görgettem megakadt a szemem Dorina nevén, s rögtön rákattintottam s elmeséltem neki mindent. Miután jól kibeszéltük ezt a témát, elköszöntünk egymástól, s lefeküdtem aludni, de csak sokára sikerült, mivel a holnapi napon járt az eszem. Majd nagy nehezen lecsukódott a szemem, s elaludtam

Szerelem a levegőben 20. fejezet.

20. fejezet

/Patrik/

Az egész délelőttöm azzal telt, hogy meredten bámultam ki az ablakomon, meg néztem volna a tévét, ha ment volna benne valami érdekes. Nem hittem volna hogy tud a suli hiányozni egy lány miatt, vagy Dénes a hülye sorozataival.

Amint épp megint ezen gondolkoztam egyszer csak Dénes rontott be a szobámba izgatottan.

. Hát te?- néztem rá kérdőn.

- Anyukád beengedett- legyintet, hogy ez nem lényeg.- Képzeld el, hogy Lilla rózsát kapott! És nem tudjuk hogy kitől, infóról mentünk vissza a terembe, és ott volt a padján. Amúgy,-mért végig- eléggé szarul nézel ki.

- Ne is mond tudok róla- mondtam miközben a hallottakon gondolkoztam.- És? mit mondott Lilla?

- mire? JA a virágra? Hát passz nemtom' mert rögtön ide rohantam, de volt egy papír hozzá név nélkül, mert Gréta tudod féltékenykedett és elszedte tőle- mondta fintorogva.

- Hát én sem tudom. Majd ha megint kap virágot vagy mást akkor kell izgulni.. Na mindegy. De mesélj mi volt a suliban én majd meghaltam itthon! Dög unalom volt!- unszoltam hogy végre beszéljen már másról is.

- Hát... Lila meg Dorina elkésett első óráról vagy tíz percet és meg kellet oldaniuk egy egyenletet a táblánál. Dorka ugye tök hamar megcsinálta, na de hogy Lillus mennyit bénázott... És még a végén rossz megoldást olvasott le Dorina szájáról, de nem kaptak semmi extrát csak plusz két oldal házit. Szóval megértem ha ő tényleg gyakorolni akar hozzád jönni. Én a te esetedben már lebeszélném az időpontot- nézett rám kajánul, mire csak hozzávágtam a párnámat, de ő röhögve félreugrott.

Még vagy két órán át nálam volt, aztán anyja egyszer csak hívta.

- Miaz?- kérdezte "kultúráltan"- őőőő passz... mindjárt megnézem.... Öt óra múlt.... Anyaa ne máár. Jó oké- sóhajtott lemondóan majd lerakta a telefont.- - Mennem kell- mondta fintorogva.- Anya kiakadt hogy még "tanulnom is keeel"- sipítozta magas hangon, mire felröhögtem.

- Várj kikísérlek!- tápászkodtam föl az ágyból. Már vagy öt perce röhögtünk az ajtóban mikor anya egyszer csak előjött a konyhából.

- Éreztem én hogy huzat van! Patrik most rögtön menj vissza a szobádba! Csak nem akarsz még inkább beteg lenni? Nem.. Látod? Na gyerünk gyerünk- tapsolt idegesen, mire mi csak öklöztünk egyet Dénessel és felmentem.

- minek volt itt?- lépett be a szobámba anya egy idő után, mire felemeltem a fejemet a laptop képernyőjéről.

- Te engedted be nem?

- De de azt hittem hogy csak a leckét hozza, nem gondoltam volna hogy két órán át itt is marad- rázta meg a fejét, mire én csak felröhögtem.

Ilyet se hallottam még.. Hogy Dénes hozzon házit? Még feltételezni is nevetséges. Néha a könyvét se tudja hogy hova tegye, vagy hogy van-e neki olyanja.

- De szeretném ha valaki azt is áthozná! Add csak ide a mobilodat!- nyújtotta a kezét.

- Tessék!- ejtettem bele a tenyerébe.- DE.. minek az neked?- kérdeztem gyanakodva.

-Felhívok valaki "értelmeset", aki elhozza neked a tanulnivalót- mondta miközben nyomkodta a telefont.

- Mi? Ne már! Várj...-mondtam mérgesen.- Tessék itt van, Ő Lilla az új csaj, úgyis mondta hogy jönne hozzám át hogy segítsek neki matekból.. Írok neki most egy üzenetet Facebookon és megkérem hogy hozza el a házit meg akkor segítek neki... Úgy jó lesz?- néztem rá kérdőn. Bólintott egyet, majd végignézte hogy tényleg megírom, majd átküldöm neki az üzenetet.

- köszönöm!- mosolyodott el, majd nyomott egy puszit az arcomra és kiment.- De...- fordult vissza.- Vedd be a gyógyszereidet!

- Jójó- intettem majd kíváncsian vártam az üzenetre a választ. Aztán egyszer csak lement. Kész ennyi volt, semmit nem írt vissza csak lement. Bosszankodva kapcsoltam ki a gépet, majd a gyógyszereket bevéve lefeküdtem aludni.

Szerelem a levegőben 19. fejezet

Ez a rész megint Lillás lesz, mivelhogy Patrik ugye beteg vele nem sok minden történt otthon :D Továbbra is jó olvasást :D

19. fejezet

/Lilla/

- Hát Lilla!- hajolt oda hozzám Dénes az udvaron hogy csak én halljam.- Nem csodálom hogy elfogadtad Patrik ajánlatát a korrepetálással kapcsolatban!- nézett rám kaján vigyorral, mire én csak döbbenten meredtem rá.

- És még azt mondják, hogy a pasik nem pletykálnak- dörmögtem magamba, mikor Dénes elfordult tőlem. Dorina ezt meghallva felém nézett és elröhögte magát, mire csak visszavigyorogtam.

- Mit kell nevetni?- nézett ránk összehúzott szemmel a szőkeség- Csak nem engem?- húzogatta a szemöldökét vigyorogva, mire még jobban kitört belőlünk a vihogás.- Na széép-mondta lebiggyesztett szájjal amivel irtó aranyosan nézett ki.

- Na jól van már ne durcáskodj!- kezdtük el Dorinával nyaggatni, mire "sértődötten" elfordult tőlünk. Az egész szünet ezzel ment ez után, hogy Dénest próbáltuk kibékíteni valahogy.

Az egész napon végig szívattak a matek órán való beégésemért, amire én csak vigyorogva felelgettem. Aztán ahogy az utolsó óránkról (infó) visszamentünk a terembe kellemes meglepetés fogadott engem.

Ugyanis a padomon vagy öt szál rózsa volt letéve.

- Na ki az már aki neked virágot küld?- kérdezte megvetőleg Gréta, majd mivel meglátott egy papírdarabot gyorsan felkapta.- "Tőlem, neked aki elbűvölt engem". Pfff... milyen elcsépelt már.- mondta majd visszadobva a cetlit arrébb ment.

- Azta..- suttogtam megilletődve.- Ilyen se volt még soha hogy rózsát kapjak, méghozzá névtelenül. Mit gondolsz?- néztem Dorinára kérdőn.

- Hogy rohadt romantikus pali lehet!- suttogta, majd mélyen beszívta a virágok illatát. Én csak elmosolyodtam ezen, majd hazaindultam a virágokkal.

Szerelem a levegőben 18. fejezet

18. fejezet

/Lilla/

- Sziaa!- vigyorgott a képembe Dorina.

- Szi..a- köszöntem egy ásítással egybekötve.- Te mit keresel ilyenkor itt?- néztem rá fáradtan ugyanis hajnali hat óra volt. Én ilyenkor még alszok.

- Nagyinál aludtam és gondoltam átjövök macskázni egyet. Amúgy... Jó a pizsid- nézett rám pimaszul mire gyorsan végigmértem magamat. Mikor észleltem hogy egy sűrűn méhecske mintával díszített van rajtam mélyen elpirultam.

- Izé.. tudod nem szoktam pizsamában emberekkel beszélni az ajtóban. Csak te kivételes eset vagy.- mondta mire felnevetett, s behívtam a házba.- A macska a konyhában van, anya most adott neki enni. Menj élvezd ki, én addig felöltözök.

- Oké!- viharzott az említett helyiség felé, útközben ledobva a táskáját.- Úristen de édes! És milyen puhaaa!- hallottam meg a visítását, miután köszönt anyunak.

*

- Na gyere már elfogunk késni!- toporogtam az ajtónkban, útra készen.

- Jaj várj még egy kép!- kérlelt Dorina mire bosszúsan felsóhajtottam. Vagy kétezer fotót csinált már szegény macskáról. Azt már nem is említem hogy szétnyúzta. Jobban mint a kishúgom.

*

- Mondtam hogy csak egy képet... Mért kellet még tízet? Most elkéstünk a suliból és naná hogy matekkal kezdünk. Semmi kedvem összeveszni Márokival. Így se vagyok jó matekos nem kell még hogy direkt engem szívasson- zsörtölődtem Dorkának miközben kiszálltunk a kocsiból, mert anya elhozott minket, meg Laurát amúgy is el kellet vinni az oviba.

- Jó bocs tudom... De az utolsó kép ugye milyen aranyos lett?- nézett rám mosolyogva mire bosszúsan ráhagytam hogy "igen, cuki lett".

Végig rohantunk a folyosókon s lefékeztünk a terem előtt ahol már tartott az óra.

- Csak egy tíz percet késtünk- suttogta felém Dorka könnyedén mintha az nem lenne nagy baj s kinyitotta az ajtót. Gondolta ő.

*

- Ügyes vagy Dorina. Remélem legközelebb nem fog ilyen előfordulni hogy késel!- intett a tanár Dorkának aki fejet lehajtva motyogott egy "dehogy"-at és leült a helyére. Otthagyva engem a táblán az egyenlettel amivel küszködtem.

- Nos Lilla?- nézett rám kérdőn.

- Hááát... Ömm... A megoldás...- makogtam miközben segélykérően néztem szét a terembe. Dorina vadul számolt, a fiúk a hátsó sorban fetrengtek a padon, kivéve  Dénest aki a fejét fogta. Naná, hogy az egyetlen reményem Patrik lenne, de ő meg beteg lett tegnap, s egy hétig nem jön suliba. Ahogy rémülten keresgéltem valakit rátévedt a tekintetem Grétára aki önelégült fejjel ült. Kérőn néztem rá, mire gúnyosan elmosolyodott és bezárta a füzetét a megoldott feladattal együtt, majd "tanácstalanul" szét tárta a kezét.

- A megoldás.... 468- vágtam ki, mire Dorina a homlokára ütött. Lehet hogy rosszul olvastam le a szájáról? Majd ezt még gyakorolnom kell.

- És ez eddig tartott?- nézett rám a tanár.- Mellesleg egy számjeggyel elszámoltad de szerencsétek van, így most csak a késést írom be, nem kaptok erre jegyet. Leülhetsz!- intett felém a napló felé hajolva, mire én csak elrebegtem egy köszönömet és elslisszoltam a helyemre.

*

- Íííííí nem tudtam hogy ennyire nem megy a matek. nézett rám szomorúan Dorka, mikor kicsengettek, s mi külön kaptunk plusz két oldal házit.

- Mindegy most már- dörzsöltem emg az arcomat. - Egyet viszont tudok...

- Na mit már? - nézett rám kíváncsian.

- Hogy soha többet nem engedlek be hétköznap hozzánk macskázni.

- Köszi- fintorodott el, mire én csak felnevettem, s kimentünk tesire átöltözni.

Szerelem a levegőben 17.fejezet

17. fejezet

/Patrik/

- Láttam valamit nagyon beszéltél Lillával a szünetbe!- nézett rám vigyorogva Dénes miközben hazafelé mentünk.

- Ja, mondta, hogy nem valami jó matekos szal' felajánlottam a segítségemet neki- vontam meg a vállam hanyagul, hogy rájöjjön, ennyire nem nagy szám.

- Aha... És azzal mi van hogy utánad jött  ki a suliból nem sokkal, szóval tuti együtt indultatok ki, csak megállt valamiért. Csak nem történt valami furcsaság?- vonogatta a szemöldökét, kaján vigyorral, mire én csak legyintettem egyet, s megmagyaráztam neki hogy semmi nem történt, ne élje bele magát ennyire.

- Egyébként meg... Veled meg Dorkával mi van? Nem is szoktatok szünetben beszélni, sőt még egymásra sem néztek!

- Az lehet!- vigyorodott el sejtelmesen.- De attól még a neten beszélünk, meg web-kamerázunk.

- Ja.. Akkor nem szóltam- morogtam bosszúsan, miközben arra gondoltam, hogy ha Lilla tényleg fog jönni matekozni hozzám, köztünk is lesz-e ilyen kapcsolat.

 - Na jó, cső én léptem, mert anyám kinyír, hogy már megint egy fél órával később érek haza- húzta el a száját, majd intett egyett, s elindult, én meg bementem a házba, ahol néma csend fogadott, meg egy cetli az ajtóval szemben.

Bementünk a városba vásárolni! Majd este jövünk.

Puszi, Anya, Bia

- Szuper- dörzsöltem meg az arcomat, miután elolvastam a kis papírt. 

Lepakoltam a szobámba, majd vissza mentem a konyhába és összeszedtem valami ehető dolgot, és sóhajtozva neki álltam tanulni.

Mikor végeztem, olyan fáradtság söpört végig rajtam, hogy úgy döntöttem lefekszem. Bezártam a bejárati ajtót, s csak eldőltem az ágyamon, majd rögtön bealudtam.

- Hé Patrik mi van veled? Hallod? Kelj fel!- hallottam meg anya aggodalmas hangját a fejem mellet.

- Mi van?- néztem fel kábán rá.

- Jól vagy?- nézett rám fürkészve.

- Persze csak álmos voltam- nyújtózkodtam egyet ásítva, mire anya megnyugodva simított végig a fejemen. De aztán rögtön vissza is tette a homlokomra a kezét.

- Te jó ég! Tűz forró a fejed! Maradj itt nem mész sehova, mindjárt megmérjük a lázadat!- sietett ki a szobámból.

- Ajjaj- motyogta maga elé a lázmérőt nézve.- 38,6. Ebből bizony orvos lesz- mutatta felém, majd elment felhívni a dokit, mire én egy sóhajjal dőltem hátra. Egyszer csak felpattantam és előkerestem a mobilomat.

- Na mi van haver?- vette fel a telefont Dénes az első hívásra.

- Basszus, beteg lettem, és eszembe jutott, hogy csütörtökön keringő próba lesz. Lilla tuti ki fog borulni. Meg egyébként is ő akkor kivel fog gyakorolni? Nem lenne jó ha elszednék tőlem mert engem ledöntött egy hétre a vírus.- hadartam el.

- Mi? Várj lerendezem Dorinát.. Na kész is. Szóval. Először is ne rinyálj már úgy mint egy lány a szőr az égnek áll az ember hátán tőled. Másodszor meg ne parázz majd én figyelek a te kis "szívszerelmedre", nem lesz semmi. Na elégedett vagy?- röhögött a telefonba Dénes, én meg halványan elmosolyodtam.

- Ja, kösz haver de most lerakom mert jön anyám és tuti kiakadna. Na cső!- köszöntem el tőle.

- Hallottad a doktort!- mondta anya mikor hazaértünk a rendelőből.- egy hétig nem mész sehova, az ágyban fogsz feküdni!

- Jó anya!- forgattam meg a szemeimet, majd felmentem a szobámba.

Bemásztam az ágyamba és az ölembe vettem a laptopomat. Felmentem facebookra ahol egy csomó értesítő várt rám. Kissé meglepődve kattintottam a falamra, amit elleptek a "jobbulást" és ezekhez hasonlító bejegyzések.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Te elmondtad mindenkinek hogy beteg vagyok?

*üzenet elküldve*

*Dénes ír*

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hát Gréta kérdzte tőlem hogy hol vagy mert hogy nem veszed fel a telefont, én meg írtam hogy biztos orvosnál. Erre meg megkérdezte hogy beteg vagy-e. Mi mást válaszolhattam volna?

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Na jó mindegy... Úgyis rájöttek volna, mert egy hétig nem megyek...

*üzenet elküldve*

*Dénes ír*

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ne csináld már! mér' mi bajod?

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Valami influenza szerű izé -.-

Na de mennem kell jön anyám 

*üzenet elküldve*

*Dénes ír*

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ok, cső haver jobbulást :D!

- Szóval ezeket a gyógyszereket kel beszedned napi háromszor. Itt az esti adag, és szeretném ha már aludnál, tudom hogy még nincs késő de az orvos is azt mondta hogy annál hamarabb meggyógyulsz- nézett rám aggodalmasan anya mire én megnyugtatólag rámosolyogtam, lenyeltem a tablettákat, majd miután kiment lefeküdtem, és tényleg pillanatok alatt elaludtam.

Szerelem a levegőben 16. fejezet

16. fejezet

/Lilla/

- Szia anya!- vettem fel a telefont miközben Patrik eltávolodó alakját néztem

- Szia! Haza tudsz jönni hamarabb? Valamit szeretnék neked mutatni- mondta lelkesen, mire én csak elmosolyodva megmondtam neki hogy máris megyek.

kimentem a suliból elköszöntem a többiektől és hazaindultam. Előszedtem az MP4-emet és hazafelé 30 Second To Mars-ot hallgattam.

Ahogy beléptem az ajtón Laura örömmel szaladt felém, s amikor leguggoltam hozzá az arcomba nyomott egy fehér szőrgolyót.

- Jesszus miez?- hőköltem hátra ijedten, majd a nagy mozdulattól elvesztettem az egyensúlyomat és leültem a földre. A kiáltásomra a szőrgombolyag is megrándult és nyávogott egyet.

- Szisza! kisszisza!- mondta lelkesen Laura.- Anya azt mondta hogy itt maradhat! Együtt találtuk hazafele! Hógolyó a neve!- magyarázta, miközben a kezembe nyomta a kismacskát ami rám nézett zöld szemeivel, majd dorombolva összegömbölyödött az ölembe.

- De pici!- hajoltam oda hozzá.

- Két hónapos- mondta anya mire csodálkozva néztem rá.- Már voltunk állatorvosnál. Kislány!- mondta vigyorogva mire elnevettem magam.

- És hol fog lakni?- kérdeztem a húgomtól.

- Nálam!

- Nem kicsim ezt már megbeszéltük!- szólt közbe rögtön anya.- Hógolyó a konyhában fog lakni, vagy nem maradhat A te szobádban semmikép se- magyarázta, mire Laura lebiggyesztette a száját.

- Adtatok már neki enni?- kérdeztem tőle, elterelve a figyelmét bosszankodásáról. A terv sikerült még egy órán át mesélt nekem a kismacskáról. Aki öt perce volt még csak otthon.

Miután megvacsoráztunk, megtanultam, kipanaszkodtam magam anyunak az új matek tanár miatt, felmentem a szobámba gépezni.

Felléptem Skypra és Dorina rögtön videó hívást kezdeményezett.

- Na mi van csajszikám mért siettél annyira haza?- kérdezte vigyorogva.- Csak nem történt valami közted meg Patrik között?

- Ugyan dehogy. Tudod hogy én is örülnék annak de nem. Csak annyi hogy felajánlotta a matek korrepetálását, mert elmondtam neki hogy nem vagyok valami jó ebből a tárgyból- vágtam egy fintort, mire Dorka csak felnevetett.- Egyébként azért jöttem hamar haza mert anya hívott hogy meglepije van.

- Naa és mi volt az?

- Laurával találtak egy kiscicát és az- mosolyodtam el, mire Dorka meg rögtön sápítozni kezdett hogy neki is kell egy. Vagy csak mutassam meg neki.

- Jó várj!- álltam fel az asztalom mellől és elmentem megkeresni Hógolyót.

- Istenem de édees!- sikongatott boldogan Dorina. Hát, nem csalódtam benne.Még egy óráig beszéltünk mindenféle lányos dologról, majd elköszöntünk egymástól, s elmentünk aludni.

Mikor lefeküdtem, észrevettem, hogy az ajtómat nyitva hagytam amikor levittem a kismacskát, de arra gondoltam, hogy már biztos ő is alszik.

Épp behunytam a szememet, amikor éreztem hogy valami felugrik az ágyamra. Már épp sikítani akartam amikor megláttam a macska szőrének fehér derengését, és a dorombolását. Halkan  felnevettem, és magamhoz ölelve a cicát aludtam el.

Szerelem a levegőben 15. fejezet

15. fejezet

/Patrik/

 Ahogy kicsöngettek matekról, az új tanár kiment az ajtón, s az osztály is elindult az udvarra, miközben Márokit szidták. Tőlünk volt hangos az egész suli, bár mondjuk én csak röhögtem rajtuk, mivel nekem a matekkal nincs semmi gondom, játszva ötösre tudom az anyagokat. 

Míg a többieket néztem, észrevettem hogy Lilla sápadtan, de csendben figyeli őket. Mivel nem tetszett nekem az ábrázata odamentem hozzá.

- Hé- szóltam hozzá halkan, mire felém nézett.- Minden rendben?-kérdeztem aggódva mire halványan elmosolyodott.

- Igen csak egy kissé tarok a matekóráktól. Nem igazán megy nekem ez a tárgy- dörzsölte meg gondterhelten az arcát.- És jó lenne a gyenge négyes szintemet tartani, mivel hogy az első félévet visszük tovább a gimibe.- magyarázta nekem szomorúan, mire nekem eszembe jutott valami.

- Tudod... Nekem megy a matek mindig is ötös voltam belőle. Ha majd segítség kell- mosolyogtam rá bátorítóan- keress meg. Én majd segítek neked.

-Hát... izé.. köszi- motyogta zavartan, majd megfordult s beindult mivel becsöngettek.

Az utolsó óra után épp pakoltam be a táskámba (bedobáltam mindent), amikor valaki megállt az asztalom előtt, s én kérdőn néztem fel.

- Gondolkoztam azon amit mondtál- mondta zavarban Lilla majd egy nagy levegőt vet s folytatta.- Ha tényleg olyan jó matekos vagy... Akkor ha nem lenne baj ha néha átmennék amikor elakadtam?- kérdezte elhúzott szájjal.

- Persze, semmi gond. örömmel segítek majd- mosolyogtam rá lelkesen, mire kaptam egy halvány vigyort s kimentünk a teremből.

Ahogy sétáltunk le  a lépcsőn megszólalt Lilla mobilja, de most nem a Lonely day szólalt meg hanem a

Thirty Seconds to Mars - Hurricane

- Ez jó szám! Te hallgatsz ilyet?- kérdeztem ámuldozva.

- Igen szeretem a Thirty Second To Mars-ot. De most bocs fel kell vennem anya hív.

- Persze semmi baj- mosolyogtam rá, majd magára hagytam s kimentem az épület elé.

Szerelem a levegőben 14. fejezet

14. fejezet

/Lilla/

Ahogy beléptünk a termünkbe őrült nagy ordibálás fogadott minket.

- Hát itt meg mi van?- kérdeztem csodálkozva, mire Dorka meg Patrik megvonta  a vállukat.

"aha.. akkor ez nem egy szokványos eset"- gondoltam magamban, miközben odafordult hozzánk Kata

- Gréta elkezdett szervezkedni a keringővel kapcsolatban- magyarázta nekünk.- Felosztotta Timivel a párokat, meg új felállítást is csináltak. Csak ez a többieknek nem tetszik. Főleg a fiúknak nem, mert hogy bevonszolta őket a kapu elől.- vigyorodott el gúnyosan majd visszafordult hallgatni Dia mondani valóját.

 Mi hárman csak összenéztünk erre s leültünk a helyünkre.

- Mond te teljesen hülye vagy?- ordibált Gréta Csabával aki szegény csak motyogott valamit.- Nem érted meg hogy nem fogok veled táncolni? Majd ha a pokol is befagy talán akkor.

- Ne ijesztgessél már!- nézett fel a padjáról Zsolti.- Akkor hova fogsz menni?- kérdezte, s ezzel osztatlan sikert aratott a körülötte ülők közt.

- Ugyan már neked csak ne legyen ilyen nagy a szád! Mégis ki vagy te itt?- váltott rögtön más emberre Gréta.

- Ugyan az mint te, szóval fontoskodd magad arrébb mert nem férek el a nagy arcodtól- mondta higgadtan Patrik, aki valóban nem tudott elmenni mellette, bár ahhoz meg biztos túl lusta volt hogy a másik padsorban menjen végig. Gréta vérig sértve ránézett, majd megragadta Timi karját és kilibbentek  a mosdóba, kipletyizni a társaságunkat.

- Na, mára hátha nem szólal meg többször- röhögött fel Dávid. Ebben a pillanatban lépett be az ofő, és mindenki a helyére ment.

- Gyerekek, ugye tudjátok, hogy matematikából tavaly év vége óta csak helyettesítő tanár volt, mert hogy nem találtunk megfelelőt. Nos, ennek mostanra vége, fogadjátok nagy szeretettel Mároki tanárnőt- mondta mosolyogva, mire mindenki kíváncsian nézett az ajtó felé, ahol belépett egy szigorú kinézetű a negyvenes éveiben járó nő, s nekem szertefoszlott a reményem.

A matek ugyanis nem éppen az erősségem egy gyenge négyes voltam belőle, inkább már a hármas felé hajolt mindig a jegyem, de szorgalmasan gyakoroltam mindig is, hogy a négyes szintemet megtartsam.

- Üdvözlöm az osztályt, remélem jól megleszünk egymással, senkivel nem lesz összetűzésem. Szeretném ha egyesével mindenki felállna és bemutatkozna nekem. De előbb én bemutatkozom. Mároki Éva vagyok negyvenkét éves, matematika a fő tárgyam de földrajz szakos is vagyok. Ha valakit puskázáson érek dolgozat, vagy felelet közben, automatikusan beírom az egyest. És most megkérlek titeket, hogy ti is mondjatok néhány szót magatokról- nézett végig rajtunk szigorúan, s mindannyian félve néztünk rá vissza. Aztán rá mutatott a legelső padban ülő Gáborra, aki nehézkesen felállt és elmondott magáról mindent ijedtében. Ahogy befejezte és leült rögtön felállt Krisztián is és így haladtunk sorba.

Épp az utolsó ember beszélt (Tamás), amikor felhangzott a csengő és a tanárnő kiviharzott a teremből, mi meg megkönnyebbülten felsóhajtottunk.

"Kétségtelen nehéz évem lesz matekból"- sóhajtottam fel magamba, majd az osztállyal együtt kivonultam az udvarra.

Szerelem a levegőben 13. fejezet

13. fejezet

/Patrik/

-Kelj fel!- jött be reggel nagy robajjal nővérem a szobámba. Hunyorogva emeltem fel a párnámról a fejemet amibe eddig beletemettem.

- Naaa gyerüünk!- vigyorgott rám majd rávetődött a hátamra, mivel éppen hogy hason feküdtem.

- Pfff, nehééz vagy!- nyögtem fel mire kacagva lemászott rólam.

- Na gyere van reggeli is.

- Nem megy- ejtettem vissza a fejemet a párnára. így egy kissé tompán hangzott a hangom.

- És aztán mért nem?- halottam Bia méltatlankodó hangját.

- Egy az hogy belepasszíroztál az ágyba- nyöszörögtem- a másik meg az hogy nem tudok.

- Na ne hülyéskedjél már!

- Nem viccelek- bizonygattam.- Vissza húz az ágy!-emeltem fel vigyorogva a fejemet, mire Bia megfogta a lábamat és szó szerint lehúzott az ágyamról, mire én morgolódva felkeltem és ásítozva elmentem mosakodni.

- Reggelt!- köszöntem az ebédlőben összegyűlt családomnak. Ritka alkalmaknak számít az a reggel amikor mind együtt eszünk. Apa ügyvéd, így ő általában már hajnalban elmegy dolgozni és késő este ér haza, Bia is apával együtt kel fel, csak ő hatkor ér haza, anya meg nem dolgozik, csak néha eladja az itthon termesztett növényeket ha már túl sok van.

Evés után felkaptam a táskámat és elindultam a suliba. Ahogy a kapuhoz értem kérdőn nézem körül mert senki nem állt kint. Már épp indultam volna be, amikor láttam hogy Dorináék jönnek a sulihoz, így hát bevártam őket.

- Sziasztok- mosolyogtam rájuk.

- Szia Patrik!- köszönt vissza vigyorogva Dorina, meg Lilla is mormogott valamit az orra alatt.

- Na mi is ez a Déneses dolog?- vigyorogtam Dorkára, aki elpirulva magyarázni kezdett, s közben bementünk az épületbe.

Ahogy beléptünk a termünkbe őrült nagy ordibálás fogadott minket.

- Hát itt meg mi van?- kérdezte csodálkozva Lilla, mire mi csak megvontuk a vállunkat.

- Gréta elkezdett szervezkedni a keringővel kapcsolatban- magyarázta nekünk Kata.- Felosztotta Timivel a párokat, meg új felállítást is csináltak. Csak ez a többieknek nem tetszik. Főleg a fiúknak nem, mert hogy bevonszolta őket a kapu elől.- vigyorodott el gúnyosan majd visszafordult hallgatni Dia mondani valóját. Mi hárman csak összenéztünk erre s leültünk a helyünkre.

Szerelem a levegőben 12. fejezet

12. fejezet

/Lilla/

- Ezaz!- sóhajtottam fel megkönnyebbülten, mikor Peti bejelentette, hogy vége az órának, ám Patrik megfordult s rám nézett kérdőn, mire én elpirultam, s megfordultam, hogy Dorinához menjek. Még csak fél úton jártam felé, amikor felém rohant és visítva a nyakamba ugrott.

- Te jó ég! -néztem rá elképedve.- Mi történt nálad egy óra alatt?

- Elhívott!! Dénes randira hívott! Úristeeeen! El se hiszem!- pattogott mellettem.

- Na annak örülök- mosolyodtam el.- És mikor mentek?

- Csütörtökön próba után- suttogta boldogan, majd egy üvöltéssel megint elkezdett fel-le ugrálni. Aztán észrevettem hogy valakik mellénk lépetek. Megfordultam és hátrahőköltem.

Ugyanis Gréta és Timi dühös arcába néztünk, mind a ketten Dorinával.

- Mégis mit képzeltek ti magatokról? Nem elég, hogy Lillának muszáj Patrikkal táncolnia, neked pont össze kell jönnöd Dénessel? Hogy ti mennyire szánalmasok vagytok! Főleg TE Dorina, tudom, hogy mindig is engem utánoztál, mindig olyan ruhában jöttél amilyen nekem is volt vagy hasonlóban. És most már a volt fiúm kell? Nem hittem volna hogy ennyire szánalmas vagy!- mondta az alaptalan dühtől remegő hanggal, mi meg csak álltunk ott, egy szót nem tudtunk szólni. Aztán hirtelen felém fordult.- Reméltem azért, hogy az új lány majd szépen elbújik a többi ember közt és nem fog sok vizet zavarni. Mivel nem ezt történt én csak egyet tudok mondani. Szállj! Le! Patrikról! Ő az enyém. Vagy csak majd lesz- fejezte be az alázásunkat majd megfordult, és Timivel karöltve kivonult a teremből.

Amint sétáltunk hazafele, mindketten egyszerre kezdtük el szidni Grétáékat.

- Tudod mi lenne a legjobb?- fordult felém, mikor megálltunk a kapunkban.- Ha én összejönnék Dénessel, te pedig PAtrikkal.

- Na ne röhögtess... Patrik mi okból jönne velem össze? Hisz te mondtad hogy még senkivel nem jött össze a suliból pedig elég népszerű egy srác.- vágtam vissza rögtön.- Ez egy nagyon hülye feltevés volt- ráztam meg fintorogva a fejemet.

- Te tudod.. Aztán ne lepődj meg ha valami furcsa dolog fog történni- mondta majd elfordult s hazament , engem otthagyva teljesen meghökkenve.

"Vajon mit tud amit én nem?"- töprengtem magamban, miközben besétáltam az ajtónkon.

"Mindegy"- vontam meg a vállamat. - "Úgyse lesz semmi belőle"

Megcsináltam a házijaimat, játszottam egy kicsit Laurával, majd leköszöntem mindenkitől és lefeküdtem aludni.

Aztán éreztem hogy nem tudok, az agyam folyamatosan kattogott, s így egy hosszú éjszakának néztem elébe, aminek eredményeképpen holnap fáradtan és nyűgösen keltem.

Szerelem a levegőben 11. fejezet.

11. fejezet

/Patrik/

- Ezzel ne is viccelj! Semmi kedvem egy olyan nyávogós libával járni.- néztem rám felháborodva.

- Ugyan mért ne tehetném?- nézett rám kacéran, majd elindult a tanár felé. - Peti!- szólította meg a srácot mire az odafordult felé, abba hagyva a beszélgetés Grétáékkal, akik ezért elég mérgesen pillantottak oda rá.- Nem lehetne engem áttenni valami másik fiúhoz? Mert Patrik nem hiszem hogy hozzám való lenne - mondta majd rám mutatott.

- Én táncolok Patrikkal ha kell!- kapcsolt rögtön Gréta és vadul fürkészte Peti arcát, aki viszont felváltva pillantott hol rám, hol pedig Lillára.

- Nem... Nem szükséges áttenni senkit sehova, ti jók vagytok Patrikkal a magasságotok pont olyan amilyennek lennie kell, s neked még egy magassarkú is beleférne. Gréta meg azért marad Csabával mert neki meg ő megfelelő magasságú, mert én úgy látom , hogy Patrikkal egy magasságban van, szóval ez szóba se jöhet- magyarázta a lányoknak, mire Lilla csak fintorogva bólintott egy kicsit, majd megfordulva visszaindult felém én meg győzedelmesen rávigyorogtam.

- Na látod nem tehetted meg!- néztem rá, mire ő válaszul a bordáim közé könyökölt.

"Hoppá, olyan lány aki nem fél megvédeni magát! Csak ne örülj ennyire, ezt még visszakapod!""- gondoltam magamban, miközben levegő után kapkodtam, s ő egy kis elégedettséggel nézte szenvedésemet.

- Na gyerünk fiúk lányok, nem látom a párokat!- tapsolt megint Peti mire már tényleg mindenki odaállt akihez kellet.- Szuper! Akkor ez így is maradhat, minden jól van úgy ahogy van!- bólogatott lelkesen majd odasétált a magnóhoz.- Erre a számra táncoltok majd- mondta és bekapcsolta a zenét ami betöltöte a termet.

- Úúú imádom ezt számot!- lelkesedett be Lilla rögtön.

- Miért miez?- néztem rá unottan.

- Loona - Hijo de la luna

- Aha biztos- röhögtem ki, majd megfordultam megkeresni Dénest. Nemsokkal mögöttünk álltak fel Dorinával és elmélyülten beszélgettek.

-Szóval akkor úgy látom hogy a zenével nincs senkinek problémája- mondta Peti, majd leállította a zenét.- Akkor most lássuk az alakzatot- dörzsölte össze a kezét, majd elkezdte szólongatni a párokat, és beállított mindenkit. Mi Lillával az első sorba kerültünk. A közepén álltunk jobb oldalon Dénesék bal oldalunkon pedig Grétáék.

Az óra  többi része azzal telt el, hogy elkezdtük tanulni a tánc elejét.

Ahogy megfogtam a  kezét, s a dereka köré fontam a karomat, a szemembe nézett s egyfajta vágyakozást pillantottam meg benne. Már épp nyitottam volna a számat hogy mondjak valamit, amikor megszólalt a zene első üteme, s mi elkezdtünk táncolni.

Elvarázsolva figyeltem az arcát, amint erősen koncentrálva nézte a lábát, hogy jól lépjen, viszont mivel én meg nem figyeltem arra hogy mit csinálok sikeresen ráléptem a lábára.

- Kösz! -sziszegte idegesen miközben tovább táncoltunk.

- Bocs véletlen volt!- védtem meg magamat azonnal.

- Örülnék ha odafigyelnél a táncra, nem másra - nézett volna rám, csak nem sikerült mert pont egy pörgetés következett.

- Állj, állj, állj!- kiáltott fel Peti.- Gréta mit csinálsz? Ne rángasd Csabát! Ő vezet nem te!.

- De hát olyan béna! Alig bír táncolni!- háborodott fel rögtön.

- Akkor se. Még csak most kezdtük el tanulni, majd ő is tudni fogja pár óra után. Nem kell idegeskedned, messze van még a fellépés- nyugtatta a lányt, majd sóhajtva nézett az órájára.- Rendben. vége van az órának, csütörtökön találkozunk újra, addig ha lehet járjatok össze gyakorolni. Sziasztok, további szép napot!- nézett ránk mosolyogva, mire páran visszamorogtak valami köszönésfélét, majd elkezdtünk összepakolni és hazaindulni.

- Ezaz!- hallottam Lilla halk sóhaját, amit nem hiszem hogy az én fülemnek szánt, mivel mikor odafordultam hozzá, elpirult kissé majd elfordult s elindult Dorina felé aki visongva ugrott a nyakába.

-Nem értem én ezeket a lányokat... Folyton csak visonganak!- néztem a mellém érő Dénesre aki csak vigyorogva nézett vissza.- Nah milyen volt Dorkával táncolni?- váltottam témát, mire rögtön elkezdett mesélni.

- Hát ez egy olyan jó csaj hallod! Nem is értem hogy eddig hogy nem vettem észre! Tök jó fej, érted?- áradozott nekem, és még további öt percen át őt kellet hallgatnom. Aztán ahogy az arcát néztem láttam, hogy van amit nem mond ki, így hát rákérdeztem.

- Elhívtad randira?

- Mi?...- szakadt meg egy pillanatra a szövegében.- Hát.. izé... hogy jöttél rá?- meredt rám bambán.

- Könnyen- vigyorogtam rá.- Na? Mit mondott?

- Igent! Szóval csütörtökön a próba után elmegyünk moziba- mondta viruló fejjel.

- Jó nektek... Bár nekem is lehetne ilyen szerencsém Lillával- néztem egy kissé dühösen a lány felé.

- Mit csináltál már?- nézett rám vigyorogva.

- Ráléptem a lábára, erre ő meg felháborodott. Most mond meg! Egy ilyenen fenn akadni? Aztán meg tökre megkönnyebbült, amikor vége lett a próbának! Azért mit képzel már magáról? - néztem felháborodva Dénesre, mire csak vigyorogva belebokszolt a vállamba, és kihúzott a teremből, majd hazaindultunk.

Ahogy hazaértem, köszöntem anyának, megmondtam neki hogy nem vagyok éhes nem kérek semmit, majd felmentem a szobámba. Alighogy becsapódott mögöttem az ajtó, ledobtam a táskámat a földre, belevertem a falba.

- Te meg mit csinálsz?- lépett be a szobámba elképedve Bia, mire leengedtem a karomat s kérdőn néztem rá.

- Te nem dolgozol?

- Nem a héten szabad vagyok. Na válaszolj a kérdésemre!

- Áá, mindegy hagyjuk hosszú sztori- túrtam a hajamba idegesen, mire ő csak felvont szemöldökkel rám meredt majd leült az ágyamra.

- Hallgatlak!

- Na jó- sóhajtottam fel, majd mindent elhadartam neki. Összevont szemöldökkel figyelt, majd mikor befejeztem rá néztem, némileg megnyugodva hogy valakinek elmondhattam.

- Akkor- kezdte összegezni a mondandóm lényegét.- A probléma az, hogy együtt táncoltok, de ő nem akar, viszont a tanár nem szedett szét titeket. Aztán meg véletlenül ráléptél a lábára s ő ezen megsértődött, majd mikor vége volt az órának felsóhajtott hogy ezaz de amikor ránéztél elpirult és elment. Aztán jött Dénes és mesélt neked Dorináról meg arról, hogy majd randiznak csütörtökön. Ennyi?-nézett rám.

- Köbö- mondtam félrehúzott szájjal, majd csodálkozva vettem észre hogy elmosolyodik. - Na nemár most mit örülsz itt? - háborodtam fel, mire csak felnevetett s megveregette a vállamat.

- Csak gondold át Lilla szemszögéből az egészet, s rájössz!- majd fogta magát, és nemes egyszerűséggel kisétált a szobámból, otthagyva engem teljesen összezavarodva.

Szerelem a levegőben 10. fejezet

10. fejezet

/Lilla/

- Jijjjaaaa!! Kelj feel anya mondtaaaaaaa!- hallottam Laura hangját, amint ugrált az ágyam mellet. 

- Mmmm... Szia picur!- fordultam meg, és rámosolyogtam, mire ő egyszerűen felmászott mellém az ágyba és odabújt.

Körülbelül öt perce feküdhettünk ott amikor meghallottam anya hangjáét.

- Lilla! Kelj fel most azonnal, el fogsz késni az iskolából!

- Jó- szóltam vissza, majd elnyelve egy ásítást felkeltem és elmentem megmosakodni.

Két hét telt el az első nap óta, mostanra már mindenkivel megismerkedtem, a tanárokkal is. A legtöbb időt Dorinával töltöttem, többször át is jött hozzánk, aminek anya, és Laura is örült. 

Hétfő van, ami azt is jelenti, hogy ma kezdjük el  a keringő próbákat. Először értetlenkedtem, minek kell már most, szeptemberben elkezdeni mikor a farsang csak februárban lesz, de Dorka elmagyarázta, hogy azért, mert vannak akiknek nem megy, s azokat vagy ki kell tenni, vagy bele kell verni a fejükbe hogy tudják.

Mikor végeztem a fürdőben, lementem a konyhába ahol anya épp Laura elé tett le egy tányér rántottát.

- Szia kicsim kérsz reggelit?- nyomott egy puszit az arcomra anya majd visszafordult a sütő elé.

- Köszi nem- válaszoltam, majd felkaptam az uzsimat, megborzoltam a húgom haját majd elmentem suliba.

A nap gyorsan elment, aminek én annyira nem örültem, és menni kellet a tornaterembe a próbára.

Ahogy beléptünk a terembe a másik osztállyal együtt, egy tök fiatal pasi fordult meg és mosolyogva üdvözölt minket, mire mi meg megszeppenve visszaköszöntünk.

- Sziasztok, Varga Péter vagyok, de szólítsatok nyugodtan Petinek. Idén én fogom betanítani nektek a keringőt. Az osztályfőnökeitek már ideadták a papírt ahol le van írva hogy ki kivel táncol. Gondolom ezt ti is tudjátok- nézett ránk kérdő tekintettel mire egy páran bólintottak.- Remek, akkor most megkérnélek hogy álljatok fel úgy ahogy fel van írva. Mindegy hogy hova álltok csak a pároddal legyél- mondta, majd tapsolt kettőt, mire mindenki elkezdett helyezkedni.

Én forgolódva kerestem Patrikot, de sehol nem találtam, pedig az előbb még Dénessel beszélgetett a padoknál.

Aztán egyszer csak egy kéz érintette meg a vállamat,  mire én megijedve ugrottam egyet, s odafordultam. Belenéztem Patrik zöld szemeibe amik mosolyogtak rajtam.

- Ez nem volt szép tőled!- néztem rá, mire kaptam egy szívdöglesztő mosolyt.

- Ugyan már! Most egy ilyenen akarsz megsértődni? Akkor mi lenne februárig amíg táncolsz velem?- nézett rám kérdőn, de azért mosolyogva, míg én erre egy frappáns választ kerestem.

- Mért vagy te ebben olyan biztos hogy mi együtt fogunk táncolni?- meredtem rá vigyorogva, mire ő csak kérdőn nézett vissza rám. - Még szétszedhetnek minket, s te táncolhatsz esetleg Grétával, vagy Timivel is, mert ahogy elnézem eléggé be akarnak vágódni Petinél- mondtam majd mindketten arra néztünk ahol a  két lány állt, majd Patrik egy grimasszal fordult vissza hozzám.

- Ezzel ne is viccelj! Semmi kedvem egy olyan nyávogós libával járni.- nézett rám felháborodva.

Szerelem a levegőben 9. fejezet

9. fejezet

/Patrik/

Mikor Lilláék odaértek hozzánk, mindenki tovább beszélgetett, ő csak állt hallgatagon. Aztán egyszer csak megszólalt egy System of a down szám, és mindenki körbenézett, hogy kinek a telója csörög ilyen jó számon. Aztán Lilla vette ki a zsebéből a telefont, mire a többiek csak egy elismerő pillantást vetettek rá.

- Bocsi, anya hív- motyogta zavartan s arrébb ment beszélni, mi meg közben zavartalanul folytattuk a beszélgetést. mikor végzett visszajött.

- Hát, sajnálom de nekem mennem kell- mondta félénken nekünk, mire mi visszanéztünk rá.- Tesómért el kel mennem a bölcsibe- motyogta egy kicsit zavarban.

- Veled megyek! Úgy is meg szeretném ismerni a húgodat- lelkendezett Dorka. így aztán ő elköszöntek tőlünk, s elindultak a bölcsőde felé.

Nemsokkal azután, hogy eltűntek a szemünk elől, én is elköszöntem és hazaindultam. De amint hátat fordítottam nekik, és alig tettem pár lépést, hallottam hogy valaki rohan mögöttem majd, mielőtt megfordulhattam volna, valaki ráugrott a hátamra.

- Gyía pacii!!- üvöltötte teli torokból Dénes miközben én megpróbáltam nem elesni.

- Te hülye vagy- röhögtem fel, miközben ledobtam magamról.

- Most mé'?- bandzsított, miközben kérdezett, én mag csak röhögve legyintettem majd újra elindultam.-Naa, várj meeeg!!- nyávogott lányosan, miközben felém indult plázacicásan, mire én már lassan a földön fetrengve nevetve bevártam.

Amíg hazaértünk annyira hangosak voltunk, hogy többen is megbámultak minket, de nem érdekelt ez sem engem, sem pedig Dénest. Már megszoktuk.

- Sziasztok!- kiabáltam mikor hazaértünk.

- Csóók!- üvöltözött Dénes is artikulátlanul, mire én röhögve befogtam a száját, ő meg erre belém harapott, én meg felkiáltottam. Anya erre jött elő.

- Pont jókor jöttetek!- mondta vigyorogva.- Segíthettek elpakolni, épp most értem haza a bevásárlásból.- fordított nekünk hátat, mire mi csak összenéztünk, majd utána mentünk segíteni. Hamar elpakoltunk majd felmásztunk a szobámba.

- Te- nézett rám Dénes csámcsogva (kaptunk csokit, chipset meg colát)- Tesód hol van?

- Dolgozik.

-Van munkája?- nézett rám elképedve.

- Ja.. mivel már 21 éves.. Ideje volt már- néztem rá vigyorogva.- Hat körül szokott hazaérni- néztem az órámra, ami 6:05-öt mutatott.- Vagyis most- néztem fel, és már hallottuk is, hogy záródik a bejárati ajtó, aztán benyitnak a szobámba.

- Szia... sztok!

- Szia Bia- üdvözölte Dénes hatalmas vigyorral a fején, benyitó nővéremet köszöntve.

- Cső!- intettem hanyagul, majd folytattam a gitározást.

- Mi újság van a suliban? -lépett be mosolyogva majd feltelepedett az asztalomra.

- Semmi különös- mondtam.

- Nem iiis- nézett rám Dénes.- Jött egy új csaj hozzánk- mesélte Biankának, majd szépen mindent sorban, ő meg csak ült és bólogatott.

Amikor Dénes hazament és már megvacsoráztunk, apa is hazaért ismét bejött a szobámba.

- Na akkor most te mesélj- nézett rám várakozóan, miközben leült a földre elém.

- És mégis miről?- néztem rá féloldalas mosollyal.- Dénes már mindent elmondott.

- Igen.. Az ő szemszögéből. Én most a tiédet akarom hallani.- mondta mire én felsóhajtottam, majd elmondtam mindent neki.... Ismét. De úgy láttam hogy nem unta, s mikor végeztem csak felállt és elmosolyodott.

- Ezt akartam látni. A szemedet- mutatott rám, majd kiment, otthagyva engem teljesen megzavarodva. "Vajon ezt miért mondta?"- tűnődtem magamban, majd megvontam a vállam, és elmentem fürödni. mikor végeztem lefeküdtem, és rögtön elaludtam.

Szerelem a levegőben 8. fejezet

8. fejezet

/Lilla/

Az utolsó két oföóra elment minden egyéb megbeszéléssel, meg a tanár úr nekem magyarázta a dolgokat, így most már mindent értek. 

Ahogy kicsöngettek az utolsó óráról is, mindenki felpattant és elindult haza fele. Én csendben lassan pakoltam a táskámba amikor is észrevettem hogy Dorina ott áll mellettem. 

- Hát te nem mész?- kérdeztem csodálkozva.

- Megvárlak téged- felelte mosolyogva, mire hálásan visszanéztem rá. 

"Kétség sem fér hozzá, hogy mi jó barátnők leszünk"- gondoltam magamban boldogan. 

Mikor kiindultunk a teremből a tanár úr ránk mosolygott és elköszönt tőlünk. Mi viszonoztunk majd kiindultunk az épületből.

Ahogy kiértünk, azt láttam hogy az osztályunk ott áll a kapu előtt, és kérdőn néztem Dorkára.

- Ja hát ez egy bevett szokás nálunk- nevetett fel arcomat látva.- Minden nap amikor vége van a sulinak összegyűlünk még egyszer, s beszélgetünk egy kicsit- magyarázta mosolyogva.

-Aha...-mondtam, miközben a hallottakat emésztettem meg. Aztán észrevettem hogy mi is oda tartunk.

"Próba szerencse"- gondoltam fintorogva miután odaértünk a többiekhez.

Én nem sok mindenről beszéltem, leginkább csak hallgattam amiket a többiek meséltek, s gondolkoztam.

Aztán egyszer csak felcsendült a System Of A Down- Lonely Day  című száma, meg elkezdett rezegni a zsebembe a telefonom. A körülöttem lévők mind kíváncsian nézelődtek körbe, hogy ki telója szólhat, majd elismerően néztek rám amikor kivettem a zsebemből.

- Bocsi, anya hív- motyogtam zavartan, majd arrébb mentem felvenni.

- Szia kicsim!- szólalt meg.- Bocsi hogy zavarlak biztos sok beszélni valótok van az új osztálytársaiddal, de a húgodért el kéne menni a bölcsibe. Ugye tudod hol van?

- Persze- mosolyodtam el. Imádtam  Lauráért menni, mert mindig örömmel rohant felém amint meglátott.

- Na akkor jó, mert én nem tudok, mert valamit főzni is kell otthon. Szia kicsim otthon találkozunk- köszönt el.

- Szia- mondtam én is majd leraktam, s visszamentem.

- Hát, sajnálom de nekem mennem kell- mondtam félénken a többieknek, mire ők kérdőn néztek rám.- Tesómért el kel mennem a bölcsibe- motyogtam egy kicsit zavarban.

- Veled megyek! Úgy is meg szeretném ismerni a húgodat- lelkendezett Dorka.

Elköszöntünk az osztálytársainktól, majd elindultunk a bölcsőde felé. Az úton meséltem neki Lauráról, Angliáról s úgy minden egyébről az életem során. Miközben sétáltunk sok minden kiderült Dorkáról is. Ugyanolyan a zenei ízlésünk, szinte ugyanazokat a filmeket láttuk és tetszett nekünk.

Már fájt a hasunk a nevetéstől, mire odaértünk a bölcsihez.

- Jó napot kívánok!- köszöntünk, amint beléptünk az ajtón.-  Kocsis Lauráért jöttünk. Én vagyok a nővére- mosolyogtam az első dadára akivel találkoztunk.

- Kocsis...- gondolkodott el, majd ahogy eszébe jutott felcsillant a szeme.- Ja persze az új kislány.-mosolyodott el.- Az édesanyjuk idetelefonált, hogy te fogsz jönni. Dorina téged meg rég láttalak!- nézett rá a lányra aki visszamosolygott rá.

- Hát igen rég volt már az általános- merengett el, mire a dada felnevetett, majd elindult a húgomért.

- Te ismered a nénit?- néztem rá elképedve.

- Persze! Zsóka nénihez jártam én is bölcsibe, meg ő vigyázott rám oviban, mikor anyu nem volt otthon. Aztán a fiával együtt jártam egy osztályban, csak Balázs elment hatosztályosban- mondta vigyorogva. Mivel Dorinára figyeltem, nem vettem észre Laurát, aki visítozva a nevemet szaladt felénk, majd beleszaladt a lábamba, kis híján fellökve engem, és átölelte.

- Jaaj de ééédes- kiáltott fel Dorka boldogan és leguggolt a kicsihez, aki félénken, de azért kíváncsian nézett vissza rá.

- Laura- hajoltam oda hozzá én is- Ő itt Dorina, az egyik új osztálytársam, és nagyon szeretne megismerni téged- mondtam neki mire rám nézett, majd elmosolyodva megölelte Dorkát is, akinek felcsillantak a szemei.

- Szia-  nézett rá a húgom, és elkezdett neki mesélni. Ő meg csak bólogatott, meg visszakérdezgetett neki, miközben összeszedtem a cuccait, meg ráadtam a pulcsiját.

Amikor kiléptünk az ajtón, Laura közénk került, és megfogta mindkettőnk kezét, amin Dóri megint csak elmosolyodott.

Az utat végigbeszéltük, s mire észbe kaptunk már ott álltunk a ház előtt.

- Jé ti itt laktok?- nézett ránk kérdőn Dorina.

- Aha.

- Az jó, mert nekem meg nagyi lakik itt veletek szembe, mi meg két utcával arrébb-  lelkesült fel rögtön, majd megölelt engem, Laurának adott egy puszit, s elindult haza ő is, én meg felkaptam a kicsit, majd bementem a házba.

- Naa, ki kér palacsintát? - lépett ki anyu a konyhából, egy tál kakaós finomsággal, mire Laura rögtön tapsolni kezdett hogy ő igenis kér.- Akkor hercegnő futás kezet mosni- mosolygott rá, mire én meg leraktam a földre s elindultam lepakolni a nappaliba. Majd kaja után elrakom."- gondoltam magamban miközben én is kezet mostam majd nyomtam anyu arcára egy puszit s lehuppantam a székre, ő meg elém tolt egy tányér palcsit.

- Mmmm.... jó az illata- szívtam be mélyen a levegőt felette, mire ő csak elmosolyodott, majd a húgom elé is letett egy tányért majd ő is leült, s nekikezdtünk enni.

Miután befejeztük, segítettem elmosogatni anyának, meg törölgetni s közben a napomról meséltem.

- Örülök, hogy lett máris egy barátnőd. És tök jó, hogy ilyen közel van, bármikor át tudtok egymáshoz menni- lelkendezett mosolyogva. Én csak visszavigyorogtam rá, majd felmentem a szobámba lepakolni.

Miután végeztem, bekapcsoltam a laptopomat, amit Angliába menet kaptam a nagyiéktől, hogy tudjunk majd beszélgetni.

Miután beindult, felnéztem facebookra, és meglepődve láttam hogy az összes új osztálytársam bejelölt a közösségin. Miközben visszaigazoltam őket, megnéztem a face profiljukat.

Na igen nem sok minden újat tudtam meg róluk, szinte ugyan azt le lehetett szűrni amit Dorka mondott. mivel nem sok minden történt a facebokoon, csak pár percet töltöttem a gép előtt, majd miután kikapcsoltam elkezdtem gitározni.

Aztán egyszer csak láttam, hogy nyílik a szobám ajtaja s megdermedtem. De csak Laura volt az.

- Játsszál még!- kért miután bemászott az ölembe.

Elmosolyodtam és zenéltem tovább, mire a kicsi nemsokára elaludt. Csendesen leraktam a gitáromat, majd az ölemben átvittem a szobájába, s lefektettem.

miután letusoltam, én is bemásztam az ágyamba, s elgondolkoztam a mai napomon. "Kétség kívűl jó osztályba kerültem"- gondoltam boldogan, majd lekapcsoltam az éjjeli lámámat s elaludtam.

Szereplők :)

Rájöttem hogy nem tettem képet se Dorináról, se Lilla húgáról Lauráról :D
Akkor ezt most bepótlom ;)

Márton Dorina

kor:  14

hobbi: zenehallgatás, olvasás

Hosszú fekete haj, általában copfban, pörgős életkedvű

Egyke

Kocsis Laura

kor: 2

hobbi: játszás

Barna kissé göndör haj

Nővére Lilla :)

Szerelem a levegőben 7. fejezet

7. fejezet

/Patrik/

- Lilla- nézett rá mosolyogva az ofő.

-Ömm.. Én nem igazán értem ezt a dolgot, Angliában nem volt ilyen dolog, s a régi sulimban se volt táncolás.- magyarázta.

- Értem. Akkor elmagyarázom. Minden évben a nyolcadikosok táncolnak egy nyitó táncot a farsang elején, majd a végén elő szoktak adni egy utolsó farsangi előadást, mivel hogy ez az utolsó évük itt. De ez nem kötelező.- mondta.

- Oh, rendben akkor most már értem- mosolygott a tanár úrra.

- Csak még egy kérdés. Szeretnél te is táncolni? Mert hogy akkor felírlak téged is- nézett rám

- Hát...- gondolkozott el- Rendben! Szeretnék!- jelentette be magabiztosan.

- Oké, akkor egy pillanat- mondta mosolyogva az ofő, miközben azt a papírt nézte amire a nevek voltak párba rendezve.- Akkor ide beírlak őt meg átteszem hozzá neki úgy sincs még párja.- motyogta miközben huzigálta a neveket meg irkálta a másét.- Nah akkor- csapta össze a kezét és végig nézett rajtunk.- A párok a következők...  Timi Dáviddal táncol, Gréta Csabával, Dorina Dénessel, Lilla Patrikkal, Sára Gáborral, Fanni Tamással,  Flóra Zsoltival. Aztán a többiek az /a osztályból kapnak párt- folytatta volna az ofő de sajnos nem tudta. Gréta ugyanis rögtön felháborodott.

- Micsoda? Én nem fogok Csabival táncolni!

- Tanár úr én se szeretnék Dáviddal!-- nyávogott közbe rögtön Timi is.

- Sajnálom hozzátok mást nem tudok állítani- tárta szét a karját ofő és fordult a következő diákhoz, így hát a két lány csak egymásnak tudtak dühöngeni. Én meg lefagytam. Lillával táncolhatok? Ez megér minden egyes alkalmat ami miatt a táncolást végig kell szenvednem.

Ahogy végig néztem a sorunkon a fiúk mind rám vigyorogtak meg egy 'Yeah'-t is kaptam Zsoltitól.

Nem gondoltam volna hogy már az első napon is történhet velem ilyen jó dolog.

Aztán ahogy előre fordultam láttam, hogy Lilla meg Dorka össze vannak hajolva és nagyon suttognak. Csak pár mondatrészt hallottam meg belőle.

- Wáá... Dénessel... jól néz ki.- susogta Dorina, mire Lilla rámosolygott és kérdezett valamit amire ő meg elvörösödött, és válaszolt neki.

- Van még valakinek kérdése?- tette fel az ofő a kérdését, mire most már megint mindenki rá figyelt.- Akkor a következő megbeszélni valónk az órarend....- folytatta, s innentől kezdve csak a tanárbá' diktálását lehetett hallani.

A szünetet sikeresen a büfébe töltöttem el, mert Dénes elráncigált oda, csak nem tudott választani, hogy mit vegyen.

A következő két óra már csak diktálással telt el, meg az oszt.fő elmondott még Lillának minden mást, amit tudni kell.

Ahogy vége volt a sulinak, s mindenki elindult hazafelé, mi szokásunkhoz híven megálltunk a kapu előtt és beszélgettünk, közben meg az osztály többi része folyton odajött hozzánk, akik később értek ki. Lilláék jöttek ki utoljára, gondolom őt megvárta Dorina, majd ők is odaléptek hozzánk.

Szerelem a levegőben 6. fejezet

6. fejezet

/Lilla/

Ahogy becsengettek, s bementünk a terembe, leültem a helyemre, és az udvaron folyt beszélgetésre gondoltam vissza. Az kiderült hogy Timi 1D rajongó, és menő, szóval lehet hogy jó lenne nem összeveszni vele egy ilyen kis apróságon. 

Gondolataimból egy irtózatos nagy röhögés zökkentett ki. Naná hogy a fiúk voltak azon. Úgy tűnt épp Patrikon röhögnek mert eléggé vörös volt a feje, s csak egyedül ő nem nevetett.

Aztán egyszerre csak Dóri lehuppant mellém, elvonva a figyelmemet a srácokról.

- Na mit szólsz?- kérdezte fél szemöldökét felhúzva.

- Hát mindenki nagyon kedves, csak nem mondtad hogy Timi Directoner- néztem az említett lány felé.

- Ja, hát az annyira nem lényeg, mi már megszoktuk, majd te is megfogod. Ha nem sérted meg a bandát észre se fog venni ilyen szempontból.- vágott egy grimaszt amin én felnevettem.

-Kérlek fiúk üljetek a helyetekre elég megbeszélni valónk van.- jött be az ofő mire a fiúk csendben leültek a helyükre

- Ugye tudjátok, hogy minden évben a 8.-osok keringőznek farsangon- kezdte mire a lányok izgatottan fészkelődni kezdtek, a fiúk meg unottan összenéztek. nem igazán értettem ezt de inkább csöndben maradtam s a tanárt figyeltem.- Én pedig felírtam, hogy ki kivel fog táncolni, és ez így fog maradni, senki nem cserél, esetleg még a tánctanár fog cserélgetni.- folytatta, mire én feltettem a kezemet.

- Lilla- nézett rám mosolyogva.

-Ömm.. Én nem igazán értem ezt a dolgot, Angliában nem volt ilyen dolog, s a régi sulimban se volt táncolás.- magyaráztam.

- Értem. Akkor elmagyarázom. Minden évben a nyolcadikosok táncolnak egy nyitó táncot a farsang elején, majd a végén elő szoktak adni egy utolsó farsangi előadást, mivel hogy ez az utolsó évük itt. De ez nem kötelező.- mondta.

- Oh, rendben akkor most már értem- mosolyogtam a tanár úrra.

- Csak még egy kérdés. Szeretnél te is táncolni? Mert hogy akkor felírlak téged is- nézett rám

- Hát...- gondolkoztam el. Végül is miért ne? Táncolni is szeretek, meg így biztos jobban meg fogom ismerni az osztálytársaimat, meg hát Dóri is nagyon nézett engem, meg bólogatott. Rendben! Szeretnék!- jelentettem be magabiztosan, mire Dorka meg az ofő is elmosolyodott.

- Oké, akkor egy pillanat- mondta, miközben azt a papírt nézte amire a nevek voltak párba rendezve.- Akkor ide beírlak őt meg átteszem hozzá neki úgy sincs még párja.- motyogta miközben huzigálta a neveket meg irkálta a másét.- Nah akkor- csapta össze a kezét és végig nézett rajtunk.- A párok a következők...  Timi Dáviddal táncol, Gréta Csabával, Dorina Dénessel, Lilla Patrikkal, Sára Gáborral, Fanni Tamással,  Flóra Zsoltival. Aztán a többiek az /a osztályból kapnak párt- folytatta volna az ofő de sajnos nem tudta. Gréta ugyanis rögtön felháborodott.

- Micsoda? Én nem fogok Csabival táncolni!

- Tanár úr én se szeretnék Dáviddal!- nyávogott közbe rögtön Timi is.

- Sajnálom hozzátok mást nem tudok állítani- tárta szét a karját ofő és fordult a következő diákhoz, így hát a két lány csak egymásnak tudtak dühöngeni.

"Te jó ég!"- gondoltam lesápadva- "Patrikkal kell táncolnom? Bár tökmindegy mert nem lehet változtatni rajta. Remélem nem fog Gréta rám akadni"- néztem a lány felé, aki ebben a pillanatban fordult felém, mérhetetlen gyűlölettel a szemében. Hát az a gondolatom, miszerint megpróbálok mindenkivel jóban lenni összetörni látszódott.

Ám egyszer csak Dorka fogta meg a karomat és nézett a szemembe boldogan.

- Wáá, el se hiszem hogy Dénessel kell táncolnom!- suttogta nekem boldogan.- Annyira jól néz ki nem?- nézett hátra a válla felett a fiúra aki épp nagyban röhögött Tamással.

- Tetszik neked?- kérdeztem mosolyogva mire egy kicsit elpirult.

- Hát igen, elég régóta de nem hiszem hogy valamikor összejöhetünk- mondta rögtön elszontyolodva mire én csak megsimogattam a vállát.

- Ki tudja hisz bármi megtörténhet!- bátorítottam mire rám mosolygott hálásan.- Én meg majd örülök annak, ha Gréta nem fog megölni mert én táncolok Patrikkal- vágtam egy grimaszt mire Dorina felnevetett.

Szerelem a levegőben 5. fejezet

Sajnálom hogy sokára hoztam, de nem jött az ihlet :)) Majd megpróbálok kárpótlásul még egy fejit hozni :) Puszi!

5. fejezet

/Patrik/

Ahogy eltűntek Lilláék a lépcsőnél, én is elindultam megkeresni a haverokat. Naná hogy a büfében találtam rájuk, épp előre tolakodtak, de senki nem szólt semmit, csak néztek.

Hah a 8.-os tekintély.

-Hé, ha megvettétek a fél büfét gyertek ki!- szóltam oda nekik, mire ők csak visszaröhögtek majd "nyomtak egy lájkot" ami abból állt, hogy azt a kezet mutatták. Én meg elindultam kifelé, mert általában egy fél óra mire  megvesznek mindent amit kell. Miközben mentem a kijárat felé, mindenfele Dórit, meg Lillát kerestem a szememmel, de nem találtam őket.

"Akkor biztos kint vannak"- gondoltam, miközben kilöktem az ajtót. Tévedtem szinte mindenki ott volt csak ők nem meg persze a haverok akik a büfében nyomorogtak. Csalódottan odamentem a többiekhez és csendben hallgattam őket.

- Hé, Patrik mi van,egyedül vagy?- halottam meg Gréta hangját, aki mellet Timi vigyorgott önfeledten.

- Ja, látom jó a szemed- mondtam gúnyosan mire a többiek felnevettek, ő meg elvörösödött kicsit.

- Nem kell rögtön flegmázni! Csak azért kérdeztem, mert csodálkoztam hogy nem vagy a többi "nagymenővel"- mondta, idézőjelet jelképezve a kezével.

- A többi "nagymenő". utánoztam én is a kézmozdulatát, amivel osztatlan sikert arattam- épp a fél büfét veszi meg. Bár ahogy az időt elnézem- pillantottam a telóm képernyőjére- már az egészet megvehették- s erre, mint egy végszóra, kicsapódott az ajtó s majdnem kiestek az ajtón a többiek, akikről szó volt. Naná, hogy azt akarták megpróbálni, már megint, hogy kiférnek-e mind a négyen az ajtón. Ez eddig nem sikerült, s nem is fog nekik, de ők ezt nem akarják észrevenni.

- Fú Patrik képzeld el volt egy kis csaj, olyat esett a lépcsőnél!- röhögtek mind a négyen, majd Zsolti elkezdte utánozni, ami hatalmas nevetést kezdeményezett.

- Hallod, Zsolti nem lehet hogy a húgod? Ugyan olyan bénán csináltad mint ő!- röhögte szembe Dénes, mire Zsolt hozzávágott egy fenyőtobozt. Erre meg mindenki elkezdett dobálózni, meg röhögni. Miközben én is nevettem rajtuk, meg arra figyeltem, hogy engem ne dobhassanak meg, egyszer csak észrevettem, hogy Dorina meg Lilla lép ki az ajtón. Elbűvölve figyeltem, ahogy lassan közeledtek felénk, s Dóri elmélyülten magyarázott neki, miközben felénk néztek. Lilla néha aházott  s mindig arra nézet amerre Dorka. A figyelmetlenségemnek köszönhetően hozzám vágtak egy tobozt, mire én is beszáltam a "csatába".

Ahogy Lilláék odaértek hozzánk, mindenki halkabb lett, leállt a "tobozharc" s kíváncsian figyelték őt.

-Hey- lépett oda hozzá Dénes.- Mizu van csajszi?- mozgatta "nagymenősen" a szemöldökét. Irtó röhelyes volt, s nem is jött össze neki.

-Öhmmm... Semmi- motyogta halkan Lilla.

-Dénes állj már le!- reagálta le rögtön Dorina , mikor észrevette, hogy újdonsült barátnőjét elégé idegesíti ennek a hülyének a viselkedése.

- Na és hogy tetszik itt most így hirtelen?- nézett rá mosolyogva Sára.

- Hát... Elsőre nagyon tetszik minden, s remélem jóba leszek mindenkivel- nézett végig rajtunk. Ahogy rám nézett elpirult egy kissé és rögtön lesütötte a tekintetét.

- Milyen volt Londonban?- tette fel a következő kérdést Luca.

- Hát az elképesztően jó volt! A város, a pörgés, a sok barátságos ember, a nyelv, az iskola!- kezdett el áradozni rögtön csillogó szemmel.

- És a One Directionnal találkoztál?- tért rá rögtön az őt érdeklő kérdéshez Timi. Naná, ki máss kérdezné ezt meg, hisz ő a legnagyobb 'directioner'. Mindenki csak unottan nézett rá, míg ő izgatottan várta a válaszát.

- Hát nem, de volt egy csomó koncertjük a közelünkben, meg apa ment is néha oda figyelni a rendet. De én sose mentem nem vagyok nagy "1D fan"- mondta fintorogva, mire a többiek elmosolyodtak, Timi meg megsértődött (??), hogy hogy lehet nem szeretni, s nem elmenni a koncertjükre. Mi csak megráztuk ezeknek a hallatán a fejünket, már hozzászoktunk, de úgy látszott Lillát megrémítette, hogy ilyen hevesen reagált cicababa2 osztálytársunk ezekre a hírekre.

-Timi, dugulj már el!- dörzsöltem meg a fejemet idegesen, mert már kezdett a fejem fájni tőle.

- Hogy képzeled hogy te így beszélsz velem?- meredt rám idegbajosan, mire én csak sóhajtottam egyet. Ha beindul akkor nehéz lesz leállítani.- Mert...- aztán elhallgatott, majd a zsebéhez kapva kihúzta a telóját ami elkezdett csörögni.

-Te jó ég miez?- kérdezte  Tamás fintorogva.

- One Direction- Live While We're Young- mondta büszkén, majd arrébb vonult hogy felvegye, mi meg csak fájdalmasan összenéztünk ennek hallatán.

Épp kérdezni akartam, amikor megszólalt a csengő, s be kellet menni a terembe. Eszembe jutott, hogy nem is beszéltem a srácokkal pedig az volt a tervem.

"Nah majd a teremben"- gondoltam.

Ahogy beértünk odagyűltünk Dávid és Tamás padjához és belevágtam.

- Na mit gondoltok róla?- biccentettem Lilla felé, aki épp most ült le.

- Jólnéz ki- foglalta össze mondanivalóját Dénes egy mondatban miközben őt nézte.

- Ne már! most komolyan.- néztem rá.

-Kedvesnek tűnik- gondolkodott el Dávid.- Csak nehogy olyan legyen Mint Gréta meg Timi- nézett fintorogva az említettek felé, akik épp egy pletykalap felett voltak összebújva.

Ránéztem Lillára és megráztam a fejemet.

- Á nem hiszem. Ha Dorka mellett marad akkor ott jó helye lesz- mondtam miközben őt néztem. A srácok meg engem, aztán kitört belőlük a röhögés.

-Mi van?- kérdeztem vérvörös fejjel.

- Te beleestél!- röhögtek rajtam mind a négyen.

- mi? Én? Dehogy! Hol már?- próbáltam menteni a menthetőt de reménytelennek tűnt.- Amúgy is tuti nem jönne össze velem, egy szót nem szólt még hozzám, ha rám is néz rögtön elfordul.- mondtam csüggedten mire Dénes csak hátba vágott.

- Na ne legyél már "szomcsi"! Majd megszerezzük neked!- nézett rám, aztán a többiekre, akik megint elkezdtek röhögni. Aztán egy ajtócsapódásra hátranéztünk.

-Kérlek fiúk üljetek a helyetekre elég megbeszélni valónk van.- nézett ránk az ofő kedvesen, mi meg helyet foglaltunk a padunknál.

- Ugye tudjátok, hogy minden évben a 8.-osok keringőznek farsangon- kezdte mire a lányok izgatottan fészkelődni kezdtek, a fiúk meg unottan összenéztek.- Én pedig felírtam, hogy ki kivel fog táncolni, és ez így fog maradni, senki nem cserél, esetleg még a tánctanár fog cserélgetni.

Ennyi volt, mindenki abba hagyta amit eddig csinált és feszült figyelemmel nézte a tanárt. kivéve Lillát aki egy ideig értetlenül nézett körbe, majd feltette a kezét.