18. fejezet
/Lilla/
- Sziaa!- vigyorgott a képembe Dorina.
- Szi..a- köszöntem egy ásítással egybekötve.- Te mit keresel ilyenkor itt?- néztem rá fáradtan ugyanis hajnali hat óra volt. Én ilyenkor még alszok.
- Nagyinál aludtam és gondoltam átjövök macskázni egyet. Amúgy... Jó a pizsid- nézett rám pimaszul mire gyorsan végigmértem magamat. Mikor észleltem hogy egy sűrűn méhecske mintával díszített van rajtam mélyen elpirultam.
- Izé.. tudod nem szoktam pizsamában emberekkel beszélni az ajtóban. Csak te kivételes eset vagy.- mondta mire felnevetett, s behívtam a házba.- A macska a konyhában van, anya most adott neki enni. Menj élvezd ki, én addig felöltözök.
- Oké!- viharzott az említett helyiség felé, útközben ledobva a táskáját.- Úristen de édes! És milyen puhaaa!- hallottam meg a visítását, miután köszönt anyunak.
*
- Na gyere már elfogunk késni!- toporogtam az ajtónkban, útra készen.
- Jaj várj még egy kép!- kérlelt Dorina mire bosszúsan felsóhajtottam. Vagy kétezer fotót csinált már szegény macskáról. Azt már nem is említem hogy szétnyúzta. Jobban mint a kishúgom.
*
- Mondtam hogy csak egy képet... Mért kellet még tízet? Most elkéstünk a suliból és naná hogy matekkal kezdünk. Semmi kedvem összeveszni Márokival. Így se vagyok jó matekos nem kell még hogy direkt engem szívasson- zsörtölődtem Dorkának miközben kiszálltunk a kocsiból, mert anya elhozott minket, meg Laurát amúgy is el kellet vinni az oviba.
- Jó bocs tudom... De az utolsó kép ugye milyen aranyos lett?- nézett rám mosolyogva mire bosszúsan ráhagytam hogy "igen, cuki lett".
Végig rohantunk a folyosókon s lefékeztünk a terem előtt ahol már tartott az óra.
- Csak egy tíz percet késtünk- suttogta felém Dorka könnyedén mintha az nem lenne nagy baj s kinyitotta az ajtót. Gondolta ő.
*
- Ügyes vagy Dorina. Remélem legközelebb nem fog ilyen előfordulni hogy késel!- intett a tanár Dorkának aki fejet lehajtva motyogott egy "dehogy"-at és leült a helyére. Otthagyva engem a táblán az egyenlettel amivel küszködtem.
- Nos Lilla?- nézett rám kérdőn.
- Hááát... Ömm... A megoldás...- makogtam miközben segélykérően néztem szét a terembe. Dorina vadul számolt, a fiúk a hátsó sorban fetrengtek a padon, kivéve Dénest aki a fejét fogta. Naná, hogy az egyetlen reményem Patrik lenne, de ő meg beteg lett tegnap, s egy hétig nem jön suliba. Ahogy rémülten keresgéltem valakit rátévedt a tekintetem Grétára aki önelégült fejjel ült. Kérőn néztem rá, mire gúnyosan elmosolyodott és bezárta a füzetét a megoldott feladattal együtt, majd "tanácstalanul" szét tárta a kezét.
- A megoldás.... 468- vágtam ki, mire Dorina a homlokára ütött. Lehet hogy rosszul olvastam le a szájáról? Majd ezt még gyakorolnom kell.
- És ez eddig tartott?- nézett rám a tanár.- Mellesleg egy számjeggyel elszámoltad de szerencsétek van, így most csak a késést írom be, nem kaptok erre jegyet. Leülhetsz!- intett felém a napló felé hajolva, mire én csak elrebegtem egy köszönömet és elslisszoltam a helyemre.
*
- Íííííí nem tudtam hogy ennyire nem megy a matek. nézett rám szomorúan Dorka, mikor kicsengettek, s mi külön kaptunk plusz két oldal házit.
- Mindegy most már- dörzsöltem emg az arcomat. - Egyet viszont tudok...
- Na mit már? - nézett rám kíváncsian.
- Hogy soha többet nem engedlek be hétköznap hozzánk macskázni.
- Köszi- fintorodott el, mire én csak felnevettem, s kimentünk tesire átöltözni.
Cicaaa! 😍😍
VálaszTörlés