20. fejezet
/Patrik/
Az egész délelőttöm azzal telt, hogy meredten bámultam ki az ablakomon, meg néztem volna a tévét, ha ment volna benne valami érdekes. Nem hittem volna hogy tud a suli hiányozni egy lány miatt, vagy Dénes a hülye sorozataival.
Amint épp megint ezen gondolkoztam egyszer csak Dénes rontott be a szobámba izgatottan.
. Hát te?- néztem rá kérdőn.
- Anyukád beengedett- legyintet, hogy ez nem lényeg.- Képzeld el, hogy Lilla rózsát kapott! És nem tudjuk hogy kitől, infóról mentünk vissza a terembe, és ott volt a padján. Amúgy,-mért végig- eléggé szarul nézel ki.
- Ne is mond tudok róla- mondtam miközben a hallottakon gondolkoztam.- És? mit mondott Lilla?
- mire? JA a virágra? Hát passz nemtom' mert rögtön ide rohantam, de volt egy papír hozzá név nélkül, mert Gréta tudod féltékenykedett és elszedte tőle- mondta fintorogva.
- Hát én sem tudom. Majd ha megint kap virágot vagy mást akkor kell izgulni.. Na mindegy. De mesélj mi volt a suliban én majd meghaltam itthon! Dög unalom volt!- unszoltam hogy végre beszéljen már másról is.
- Hát... Lila meg Dorina elkésett első óráról vagy tíz percet és meg kellet oldaniuk egy egyenletet a táblánál. Dorka ugye tök hamar megcsinálta, na de hogy Lillus mennyit bénázott... És még a végén rossz megoldást olvasott le Dorina szájáról, de nem kaptak semmi extrát csak plusz két oldal házit. Szóval megértem ha ő tényleg gyakorolni akar hozzád jönni. Én a te esetedben már lebeszélném az időpontot- nézett rám kajánul, mire csak hozzávágtam a párnámat, de ő röhögve félreugrott.
Még vagy két órán át nálam volt, aztán anyja egyszer csak hívta.
- Miaz?- kérdezte "kultúráltan"- őőőő passz... mindjárt megnézem.... Öt óra múlt.... Anyaa ne máár. Jó oké- sóhajtott lemondóan majd lerakta a telefont.- - Mennem kell- mondta fintorogva.- Anya kiakadt hogy még "tanulnom is keeel"- sipítozta magas hangon, mire felröhögtem.
- Várj kikísérlek!- tápászkodtam föl az ágyból. Már vagy öt perce röhögtünk az ajtóban mikor anya egyszer csak előjött a konyhából.
- Éreztem én hogy huzat van! Patrik most rögtön menj vissza a szobádba! Csak nem akarsz még inkább beteg lenni? Nem.. Látod? Na gyerünk gyerünk- tapsolt idegesen, mire mi csak öklöztünk egyet Dénessel és felmentem.
- minek volt itt?- lépett be a szobámba anya egy idő után, mire felemeltem a fejemet a laptop képernyőjéről.
- Te engedted be nem?
- De de azt hittem hogy csak a leckét hozza, nem gondoltam volna hogy két órán át itt is marad- rázta meg a fejét, mire én csak felröhögtem.
Ilyet se hallottam még.. Hogy Dénes hozzon házit? Még feltételezni is nevetséges. Néha a könyvét se tudja hogy hova tegye, vagy hogy van-e neki olyanja.
- De szeretném ha valaki azt is áthozná! Add csak ide a mobilodat!- nyújtotta a kezét.
- Tessék!- ejtettem bele a tenyerébe.- DE.. minek az neked?- kérdeztem gyanakodva.
-Felhívok valaki "értelmeset", aki elhozza neked a tanulnivalót- mondta miközben nyomkodta a telefont.
- Mi? Ne már! Várj...-mondtam mérgesen.- Tessék itt van, Ő Lilla az új csaj, úgyis mondta hogy jönne hozzám át hogy segítsek neki matekból.. Írok neki most egy üzenetet Facebookon és megkérem hogy hozza el a házit meg akkor segítek neki... Úgy jó lesz?- néztem rá kérdőn. Bólintott egyet, majd végignézte hogy tényleg megírom, majd átküldöm neki az üzenetet.
- köszönöm!- mosolyodott el, majd nyomott egy puszit az arcomra és kiment.- De...- fordult vissza.- Vedd be a gyógyszereidet!
- Jójó- intettem majd kíváncsian vártam az üzenetre a választ. Aztán egyszer csak lement. Kész ennyi volt, semmit nem írt vissza csak lement. Bosszankodva kapcsoltam ki a gépet, majd a gyógyszereket bevéve lefeküdtem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése