2013. június 7., péntek

Szerelem a levegőben 5. fejezet

Sajnálom hogy sokára hoztam, de nem jött az ihlet :)) Majd megpróbálok kárpótlásul még egy fejit hozni :) Puszi!

5. fejezet


/Patrik/


Ahogy eltűntek Lilláék a lépcsőnél, én is elindultam megkeresni a haverokat. Naná hogy a büfében találtam rájuk, épp előre tolakodtak, de senki nem szólt semmit, csak néztek.
Hah a 8.-os tekintély.
-Hé, ha megvettétek a fél büfét gyertek ki!- szóltam oda nekik, mire ők csak visszaröhögtek majd "nyomtak egy lájkot" ami abból állt, hogy azt a kezet mutatták. Én meg elindultam kifelé, mert általában egy fél óra mire  megvesznek mindent amit kell. Miközben mentem a kijárat felé, mindenfele Dórit, meg Lillát kerestem a szememmel, de nem találtam őket.
"Akkor biztos kint vannak"- gondoltam, miközben kilöktem az ajtót. Tévedtem szinte mindenki ott volt csak ők nem meg persze a haverok akik a büfében nyomorogtak. Csalódottan odamentem a többiekhez és csendben hallgattam őket.
- Hé, Patrik mi van,egyedül vagy?- halottam meg Gréta hangját, aki mellet Timi vigyorgott önfeledten.
- Ja, látom jó a szemed- mondtam gúnyosan mire a többiek felnevettek, ő meg elvörösödött kicsit.
- Nem kell rögtön flegmázni! Csak azért kérdeztem, mert csodálkoztam hogy nem vagy a többi "nagymenővel"- mondta, idézőjelet jelképezve a kezével.
- A többi "nagymenő". utánoztam én is a kézmozdulatát, amivel osztatlan sikert arattam- épp a fél büfét veszi meg. Bár ahogy az időt elnézem- pillantottam a telóm képernyőjére- már az egészet megvehették- s erre, mint egy végszóra, kicsapódott az ajtó s majdnem kiestek az ajtón a többiek, akikről szó volt. Naná, hogy azt akarták megpróbálni, már megint, hogy kiférnek-e mind a négyen az ajtón. Ez eddig nem sikerült, s nem is fog nekik, de ők ezt nem akarják észrevenni.
- Fú Patrik képzeld el volt egy kis csaj, olyat esett a lépcsőnél!- röhögtek mind a négyen, majd Zsolti elkezdte utánozni, ami hatalmas nevetést kezdeményezett.
- Hallod, Zsolti nem lehet hogy a húgod? Ugyan olyan bénán csináltad mint ő!- röhögte szembe Dénes, mire Zsolt hozzávágott egy fenyőtobozt. Erre meg mindenki elkezdett dobálózni, meg röhögni. Miközben én is nevettem rajtuk, meg arra figyeltem, hogy engem ne dobhassanak meg, egyszer csak észrevettem, hogy Dorina meg Lilla lép ki az ajtón. Elbűvölve figyeltem, ahogy lassan közeledtek felénk, s Dóri elmélyülten magyarázott neki, miközben felénk néztek. Lilla néha aházott  s mindig arra nézet amerre Dorka. A figyelmetlenségemnek köszönhetően hozzám vágtak egy tobozt, mire én is beszáltam a "csatába".
Ahogy Lilláék odaértek hozzánk, mindenki halkabb lett, leállt a "tobozharc" s kíváncsian figyelték őt.
-Hey- lépett oda hozzá Dénes.- Mizu van csajszi?- mozgatta "nagymenősen" a szemöldökét. Irtó röhelyes volt, s nem is jött össze neki.
-Öhmmm... Semmi- motyogta halkan Lilla.
-Dénes állj már le!- reagálta le rögtön Dorina , mikor észrevette, hogy újdonsült barátnőjét elégé idegesíti ennek a hülyének a viselkedése.
- Na és hogy tetszik itt most így hirtelen?- nézett rá mosolyogva Sára.
- Hát... Elsőre nagyon tetszik minden, s remélem jóba leszek mindenkivel- nézett végig rajtunk. Ahogy rám nézett elpirult egy kissé és rögtön lesütötte a tekintetét.
- Milyen volt Londonban?- tette fel a következő kérdést Luca.
- Hát az elképesztően jó volt! A város, a pörgés, a sok barátságos ember, a nyelv, az iskola!- kezdett el áradozni rögtön csillogó szemmel.
- És a One Directionnal találkoztál?- tért rá rögtön az őt érdeklő kérdéshez Timi. Naná, ki máss kérdezné ezt meg, hisz ő a legnagyobb 'directioner'. Mindenki csak unottan nézett rá, míg ő izgatottan várta a válaszát.
- Hát nem, de volt egy csomó koncertjük a közelünkben, meg apa ment is néha oda figyelni a rendet. De én sose mentem nem vagyok nagy "1D fan"- mondta fintorogva, mire a többiek elmosolyodtak, Timi meg megsértődött (??), hogy hogy lehet nem szeretni, s nem elmenni a koncertjükre. Mi csak megráztuk ezeknek a hallatán a fejünket, már hozzászoktunk, de úgy látszott Lillát megrémítette, hogy ilyen hevesen reagált cicababa2 osztálytársunk ezekre a hírekre.
-Timi, dugulj már el!- dörzsöltem meg a fejemet idegesen, mert már kezdett a fejem fájni tőle.
- Hogy képzeled hogy te így beszélsz velem?- meredt rám idegbajosan, mire én csak sóhajtottam egyet. Ha beindul akkor nehéz lesz leállítani.- Mert...- aztán elhallgatott, majd a zsebéhez kapva kihúzta a telóját ami elkezdett csörögni.
-Te jó ég miez?- kérdezte  Tamás fintorogva.
- One Direction- Live While We're Young- mondta büszkén, majd arrébb vonult hogy felvegye, mi meg csak fájdalmasan összenéztünk ennek hallatán.
Épp kérdezni akartam, amikor megszólalt a csengő, s be kellet menni a terembe. Eszembe jutott, hogy nem is beszéltem a srácokkal pedig az volt a tervem.
"Nah majd a teremben"- gondoltam.
Ahogy beértünk odagyűltünk Dávid és Tamás padjához és belevágtam.
- Na mit gondoltok róla?- biccentettem Lilla felé, aki épp most ült le.
- Jólnéz ki- foglalta össze mondanivalóját Dénes egy mondatban miközben őt nézte.
- Ne már! most komolyan.- néztem rá.
-Kedvesnek tűnik- gondolkodott el Dávid.- Csak nehogy olyan legyen Mint Gréta meg Timi- nézett fintorogva az említettek felé, akik épp egy pletykalap felett voltak összebújva.
Ránéztem Lillára és megráztam a fejemet.
- Á nem hiszem. Ha Dorka mellett marad akkor ott jó helye lesz- mondtam miközben őt néztem. A srácok meg engem, aztán kitört belőlük a röhögés.
-Mi van?- kérdeztem vérvörös fejjel.
- Te beleestél!- röhögtek rajtam mind a négyen.
- mi? Én? Dehogy! Hol már?- próbáltam menteni a menthetőt de reménytelennek tűnt.- Amúgy is tuti nem jönne össze velem, egy szót nem szólt még hozzám, ha rám is néz rögtön elfordul.- mondtam csüggedten mire Dénes csak hátba vágott.
- Na ne legyél már "szomcsi"! Majd megszerezzük neked!- nézett rám, aztán a többiekre, akik megint elkezdtek röhögni. Aztán egy ajtócsapódásra hátranéztünk.
-Kérlek fiúk üljetek a helyetekre elég megbeszélni valónk van.- nézett ránk az ofő kedvesen, mi meg helyet foglaltunk a padunknál.
- Ugye tudjátok, hogy minden évben a 8.-osok keringőznek farsangon- kezdte mire a lányok izgatottan fészkelődni kezdtek, a fiúk meg unottan összenéztek.- Én pedig felírtam, hogy ki kivel fog táncolni, és ez így fog maradni, senki nem cserél, esetleg még a tánctanár fog cserélgetni.
Ennyi volt, mindenki abba hagyta amit eddig csinált és feszült figyelemmel nézte a tanárt. kivéve Lillát aki egy ideig értetlenül nézett körbe, majd feltette a kezét.

1 megjegyzés: