Szerelem a levegőben 12. fejezet

12. fejezet

/Lilla/

- Ezaz!- sóhajtottam fel megkönnyebbülten, mikor Peti bejelentette, hogy vége az órának, ám Patrik megfordult s rám nézett kérdőn, mire én elpirultam, s megfordultam, hogy Dorinához menjek. Még csak fél úton jártam felé, amikor felém rohant és visítva a nyakamba ugrott.

- Te jó ég! -néztem rá elképedve.- Mi történt nálad egy óra alatt?

- Elhívott!! Dénes randira hívott! Úristeeeen! El se hiszem!- pattogott mellettem.

- Na annak örülök- mosolyodtam el.- És mikor mentek?

- Csütörtökön próba után- suttogta boldogan, majd egy üvöltéssel megint elkezdett fel-le ugrálni. Aztán észrevettem hogy valakik mellénk lépetek. Megfordultam és hátrahőköltem.

Ugyanis Gréta és Timi dühös arcába néztünk, mind a ketten Dorinával.

- Mégis mit képzeltek ti magatokról? Nem elég, hogy Lillának muszáj Patrikkal táncolnia, neked pont össze kell jönnöd Dénessel? Hogy ti mennyire szánalmasok vagytok! Főleg TE Dorina, tudom, hogy mindig is engem utánoztál, mindig olyan ruhában jöttél amilyen nekem is volt vagy hasonlóban. És most már a volt fiúm kell? Nem hittem volna hogy ennyire szánalmas vagy!- mondta az alaptalan dühtől remegő hanggal, mi meg csak álltunk ott, egy szót nem tudtunk szólni. Aztán hirtelen felém fordult.- Reméltem azért, hogy az új lány majd szépen elbújik a többi ember közt és nem fog sok vizet zavarni. Mivel nem ezt történt én csak egyet tudok mondani. Szállj! Le! Patrikról! Ő az enyém. Vagy csak majd lesz- fejezte be az alázásunkat majd megfordult, és Timivel karöltve kivonult a teremből.

Amint sétáltunk hazafele, mindketten egyszerre kezdtük el szidni Grétáékat.

- Tudod mi lenne a legjobb?- fordult felém, mikor megálltunk a kapunkban.- Ha én összejönnék Dénessel, te pedig PAtrikkal.

- Na ne röhögtess... Patrik mi okból jönne velem össze? Hisz te mondtad hogy még senkivel nem jött össze a suliból pedig elég népszerű egy srác.- vágtam vissza rögtön.- Ez egy nagyon hülye feltevés volt- ráztam meg fintorogva a fejemet.

- Te tudod.. Aztán ne lepődj meg ha valami furcsa dolog fog történni- mondta majd elfordult s hazament , engem otthagyva teljesen meghökkenve.

"Vajon mit tud amit én nem?"- töprengtem magamban, miközben besétáltam az ajtónkon.

"Mindegy"- vontam meg a vállamat. - "Úgyse lesz semmi belőle"

Megcsináltam a házijaimat, játszottam egy kicsit Laurával, majd leköszöntem mindenkitől és lefeküdtem aludni.

Aztán éreztem hogy nem tudok, az agyam folyamatosan kattogott, s így egy hosszú éjszakának néztem elébe, aminek eredményeképpen holnap fáradtan és nyűgösen keltem.