Szerelem a levegőben 13. fejezet

13. fejezet

/Patrik/

-Kelj fel!- jött be reggel nagy robajjal nővérem a szobámba. Hunyorogva emeltem fel a párnámról a fejemet amibe eddig beletemettem.

- Naaa gyerüünk!- vigyorgott rám majd rávetődött a hátamra, mivel éppen hogy hason feküdtem.

- Pfff, nehééz vagy!- nyögtem fel mire kacagva lemászott rólam.

- Na gyere van reggeli is.

- Nem megy- ejtettem vissza a fejemet a párnára. így egy kissé tompán hangzott a hangom.

- És aztán mért nem?- halottam Bia méltatlankodó hangját.

- Egy az hogy belepasszíroztál az ágyba- nyöszörögtem- a másik meg az hogy nem tudok.

- Na ne hülyéskedjél már!

- Nem viccelek- bizonygattam.- Vissza húz az ágy!-emeltem fel vigyorogva a fejemet, mire Bia megfogta a lábamat és szó szerint lehúzott az ágyamról, mire én morgolódva felkeltem és ásítozva elmentem mosakodni.

- Reggelt!- köszöntem az ebédlőben összegyűlt családomnak. Ritka alkalmaknak számít az a reggel amikor mind együtt eszünk. Apa ügyvéd, így ő általában már hajnalban elmegy dolgozni és késő este ér haza, Bia is apával együtt kel fel, csak ő hatkor ér haza, anya meg nem dolgozik, csak néha eladja az itthon termesztett növényeket ha már túl sok van.

Evés után felkaptam a táskámat és elindultam a suliba. Ahogy a kapuhoz értem kérdőn nézem körül mert senki nem állt kint. Már épp indultam volna be, amikor láttam hogy Dorináék jönnek a sulihoz, így hát bevártam őket.

- Sziasztok- mosolyogtam rájuk.

- Szia Patrik!- köszönt vissza vigyorogva Dorina, meg Lilla is mormogott valamit az orra alatt.

- Na mi is ez a Déneses dolog?- vigyorogtam Dorkára, aki elpirulva magyarázni kezdett, s közben bementünk az épületbe.

Ahogy beléptünk a termünkbe őrült nagy ordibálás fogadott minket.

- Hát itt meg mi van?- kérdezte csodálkozva Lilla, mire mi csak megvontuk a vállunkat.

- Gréta elkezdett szervezkedni a keringővel kapcsolatban- magyarázta nekünk Kata.- Felosztotta Timivel a párokat, meg új felállítást is csináltak. Csak ez a többieknek nem tetszik. Főleg a fiúknak nem, mert hogy bevonszolta őket a kapu elől.- vigyorodott el gúnyosan majd visszafordult hallgatni Dia mondani valóját. Mi hárman csak összenéztünk erre s leültünk a helyünkre.