Szerelem a levegőben 11. fejezet.

11. fejezet

/Patrik/

- Ezzel ne is viccelj! Semmi kedvem egy olyan nyávogós libával járni.- néztem rám felháborodva.

- Ugyan mért ne tehetném?- nézett rám kacéran, majd elindult a tanár felé. - Peti!- szólította meg a srácot mire az odafordult felé, abba hagyva a beszélgetés Grétáékkal, akik ezért elég mérgesen pillantottak oda rá.- Nem lehetne engem áttenni valami másik fiúhoz? Mert Patrik nem hiszem hogy hozzám való lenne - mondta majd rám mutatott.

- Én táncolok Patrikkal ha kell!- kapcsolt rögtön Gréta és vadul fürkészte Peti arcát, aki viszont felváltva pillantott hol rám, hol pedig Lillára.

- Nem... Nem szükséges áttenni senkit sehova, ti jók vagytok Patrikkal a magasságotok pont olyan amilyennek lennie kell, s neked még egy magassarkú is beleférne. Gréta meg azért marad Csabával mert neki meg ő megfelelő magasságú, mert én úgy látom , hogy Patrikkal egy magasságban van, szóval ez szóba se jöhet- magyarázta a lányoknak, mire Lilla csak fintorogva bólintott egy kicsit, majd megfordulva visszaindult felém én meg győzedelmesen rávigyorogtam.

- Na látod nem tehetted meg!- néztem rá, mire ő válaszul a bordáim közé könyökölt.

"Hoppá, olyan lány aki nem fél megvédeni magát! Csak ne örülj ennyire, ezt még visszakapod!""- gondoltam magamban, miközben levegő után kapkodtam, s ő egy kis elégedettséggel nézte szenvedésemet.

- Na gyerünk fiúk lányok, nem látom a párokat!- tapsolt megint Peti mire már tényleg mindenki odaállt akihez kellet.- Szuper! Akkor ez így is maradhat, minden jól van úgy ahogy van!- bólogatott lelkesen majd odasétált a magnóhoz.- Erre a számra táncoltok majd- mondta és bekapcsolta a zenét ami betöltöte a termet.

- Úúú imádom ezt számot!- lelkesedett be Lilla rögtön.

- Miért miez?- néztem rá unottan.

- Loona - Hijo de la luna

- Aha biztos- röhögtem ki, majd megfordultam megkeresni Dénest. Nemsokkal mögöttünk álltak fel Dorinával és elmélyülten beszélgettek.

-Szóval akkor úgy látom hogy a zenével nincs senkinek problémája- mondta Peti, majd leállította a zenét.- Akkor most lássuk az alakzatot- dörzsölte össze a kezét, majd elkezdte szólongatni a párokat, és beállított mindenkit. Mi Lillával az első sorba kerültünk. A közepén álltunk jobb oldalon Dénesék bal oldalunkon pedig Grétáék.

Az óra  többi része azzal telt el, hogy elkezdtük tanulni a tánc elejét.

Ahogy megfogtam a  kezét, s a dereka köré fontam a karomat, a szemembe nézett s egyfajta vágyakozást pillantottam meg benne. Már épp nyitottam volna a számat hogy mondjak valamit, amikor megszólalt a zene első üteme, s mi elkezdtünk táncolni.

Elvarázsolva figyeltem az arcát, amint erősen koncentrálva nézte a lábát, hogy jól lépjen, viszont mivel én meg nem figyeltem arra hogy mit csinálok sikeresen ráléptem a lábára.

- Kösz! -sziszegte idegesen miközben tovább táncoltunk.

- Bocs véletlen volt!- védtem meg magamat azonnal.

- Örülnék ha odafigyelnél a táncra, nem másra - nézett volna rám, csak nem sikerült mert pont egy pörgetés következett.

- Állj, állj, állj!- kiáltott fel Peti.- Gréta mit csinálsz? Ne rángasd Csabát! Ő vezet nem te!.

- De hát olyan béna! Alig bír táncolni!- háborodott fel rögtön.

- Akkor se. Még csak most kezdtük el tanulni, majd ő is tudni fogja pár óra után. Nem kell idegeskedned, messze van még a fellépés- nyugtatta a lányt, majd sóhajtva nézett az órájára.- Rendben. vége van az órának, csütörtökön találkozunk újra, addig ha lehet járjatok össze gyakorolni. Sziasztok, további szép napot!- nézett ránk mosolyogva, mire páran visszamorogtak valami köszönésfélét, majd elkezdtünk összepakolni és hazaindulni.

- Ezaz!- hallottam Lilla halk sóhaját, amit nem hiszem hogy az én fülemnek szánt, mivel mikor odafordultam hozzá, elpirult kissé majd elfordult s elindult Dorina felé aki visongva ugrott a nyakába.

-Nem értem én ezeket a lányokat... Folyton csak visonganak!- néztem a mellém érő Dénesre aki csak vigyorogva nézett vissza.- Nah milyen volt Dorkával táncolni?- váltottam témát, mire rögtön elkezdett mesélni.

- Hát ez egy olyan jó csaj hallod! Nem is értem hogy eddig hogy nem vettem észre! Tök jó fej, érted?- áradozott nekem, és még további öt percen át őt kellet hallgatnom. Aztán ahogy az arcát néztem láttam, hogy van amit nem mond ki, így hát rákérdeztem.

- Elhívtad randira?

- Mi?...- szakadt meg egy pillanatra a szövegében.- Hát.. izé... hogy jöttél rá?- meredt rám bambán.

- Könnyen- vigyorogtam rá.- Na? Mit mondott?

- Igent! Szóval csütörtökön a próba után elmegyünk moziba- mondta viruló fejjel.

- Jó nektek... Bár nekem is lehetne ilyen szerencsém Lillával- néztem egy kissé dühösen a lány felé.

- Mit csináltál már?- nézett rám vigyorogva.

- Ráléptem a lábára, erre ő meg felháborodott. Most mond meg! Egy ilyenen fenn akadni? Aztán meg tökre megkönnyebbült, amikor vége lett a próbának! Azért mit képzel már magáról? - néztem felháborodva Dénesre, mire csak vigyorogva belebokszolt a vállamba, és kihúzott a teremből, majd hazaindultunk.

Ahogy hazaértem, köszöntem anyának, megmondtam neki hogy nem vagyok éhes nem kérek semmit, majd felmentem a szobámba. Alighogy becsapódott mögöttem az ajtó, ledobtam a táskámat a földre, belevertem a falba.

- Te meg mit csinálsz?- lépett be a szobámba elképedve Bia, mire leengedtem a karomat s kérdőn néztem rá.

- Te nem dolgozol?

- Nem a héten szabad vagyok. Na válaszolj a kérdésemre!

- Áá, mindegy hagyjuk hosszú sztori- túrtam a hajamba idegesen, mire ő csak felvont szemöldökkel rám meredt majd leült az ágyamra.

- Hallgatlak!

- Na jó- sóhajtottam fel, majd mindent elhadartam neki. Összevont szemöldökkel figyelt, majd mikor befejeztem rá néztem, némileg megnyugodva hogy valakinek elmondhattam.

- Akkor- kezdte összegezni a mondandóm lényegét.- A probléma az, hogy együtt táncoltok, de ő nem akar, viszont a tanár nem szedett szét titeket. Aztán meg véletlenül ráléptél a lábára s ő ezen megsértődött, majd mikor vége volt az órának felsóhajtott hogy ezaz de amikor ránéztél elpirult és elment. Aztán jött Dénes és mesélt neked Dorináról meg arról, hogy majd randiznak csütörtökön. Ennyi?-nézett rám.

- Köbö- mondtam félrehúzott szájjal, majd csodálkozva vettem észre hogy elmosolyodik. - Na nemár most mit örülsz itt? - háborodtam fel, mire csak felnevetett s megveregette a vállamat.

- Csak gondold át Lilla szemszögéből az egészet, s rájössz!- majd fogta magát, és nemes egyszerűséggel kisétált a szobámból, otthagyva engem teljesen összezavarodva.