Szerelem a levegőben 50. fejezet

 50. fejii :3 És hol van még a vége :D remélem tetszeni fog :D

Jó olvasást ^^

50. fejezet

/Patrik/

- Tudod kivel ment el Lilla?- nézett fel rám Dénes a laptopból, mire odakaptam a fejemet és abbahagytam a gitározást.

- Nem...- válaszoltam tömören, de nem is értettem minek kérdi, mivel amint hazajöttem dobtam egy SMS-t azért, hogy jöjjön át, majd mindent elmondtam neki.

- Nem fogsz örülni...- húzta tovább az időt.

- Nem érdekel, mond már el!- csattantam fel idegesen, majd inkább melléültem hogy én is lássam.

- Ákos...- mondta ki csendesen, én meg csüggedten hátradőltem.

- Tudod mi a gáz?- kérdezte csukott szemmel.- Hogy én mutattam be őket egymásnak...

- Na ne már!- röhögött fel kínosan, de én csak biccentettem egyet, mire elcsendesült. -Akkor most...?

- Hát.. Nem tudom.. Úgy látszik Lilla lépett... Nekem is kéne. Tudod mit?- néztem rá, mire felém fordult.- Összejövök Grétával!- mosolyodtam el diadalmasan, mire Dénes szemberöhögött.

- Ennyire azért ne alacsonyodj le, haver!- veregette meg a vállamat, én meg elkomorodva egyetértettem vele.- Ha meg szeretnéd, akkor beszélek vele!

- Tényleg?!- meredtem rá.

- Ja! De azért az ölelgetést hagyjuk!- meredt rám, mivel felpattantam és, hát, konkrétan a fejembe látott.

- Jó tényleg igazad van. De köszönöm!- túrtam a hajamba röhögve, és egy kissé megnyugodva ültem vissza a helyemre.

Hétfőn egész nap ezzel fárasztottam Dénest, hogy mikor fog beszélni vele.

Ugyanis teljesen ki voltam akadva, mert Lilla rám se nézett, szünetekben is folyton Ákosékkal lógott. Dorinához is alig ment oda, ha jól láttam akkor csak az órák alatt váltottak egy- két szavat. Gréta bezzeg szinte egész nap a nyakamon csüngött, alig bírtam elmenekülni előle, így hát érthető volt, hogy szinte vibráltam a feszültségtől.

- Na menj már! Hallod? Addig míg Ákos ki nem jön!- böktem meg Dénest mikor kiléptünk a nap végén a suliajtón, és az útszélen megpillantottuk Lillát.

- Jó, nyugi! Megyek, nem kell fellökni ezért!- morogta bosszúsan az orra alatt, és elindult felé. Én visszamaradtam, majd megálltam az ajtótól nem messze. Dénes épp odaért Lillához, amikor éreztem hogy valaki mellém lép.

- Ha nem jön össze neki, akkor beszélsz te is vele?- néztem a táskájában turkáló Dorkára.

- Ja.. Hogy te nem tudod?- nézett fel rám fintorogva, mire kérdőn meredtem rá.- Tegnap összevesztem vele.

- Ó!- húztam el a számat.- Sajnálom.

- Nem kell... Egy idő után rájön hogy hülyeséget csinál!- kapta a vállára a táskáját, majd mindketten Dénesék felé néztünk.

- Nem, nem érdekel! Nem érdekel mit mondasz! Dorinával is éppen ezért vesztünk össze! Láttam amit láttam, nem tudsz meggyőzni az ellenkezőjéről!- hallottuk meg Lilla dühös kiabálását, majd megfordult, hogy elinduljon.- De tudod mit? Én most boldog vagyok!- nézett hátra szikrázó szemekkel, és mintha ezt nekem mondta volna. Ugyanis rám szegezte a tekintetét.

- Lilla, várj!- kiáltott utána Dénes, de hiába, a lány elkezdett rohanni, át az úton, majd mindenki, aki a suli előtt volt, döbbenten állt meg, és utána nézett. Aztán Dorina felsikoltott, páran elkezdtünk az út felé szaladni, miközben őrült módjára kiabáltunk neki hogy álljon meg.

Csak annyit értünk el, hogy Lilla oldalra nézett, és épp csak felfoghatta mi történik vele, amikor a kocsi nekiment. Repült egy jó fél métert hátra, és egy borzalmas csattanással ért földet.

- Úristen!- hallottam meg mellettem egy lány hangját, majd egyre többen kezdték el kiabálni hogy hívjanak mentőt, én meg odarohantam hozzá.

- Hozzá ne érj!- szólt rám a halálra vált sofőr, mikor letérdeltem az eszméletlennek tűnő Lilla mellé.- Ki tudja mi történt vele! Úristen ! Kérlek, ne legyen baja!- túrt a hajába remegő kezekkel a férfi, én meg kétségbeesetten néztem körbe.

Mire kijött a mentő már a tanárok is kint voltak az épületből és a sokkot kapott diákokat próbálták nyugtatni.

- Valaki szólt már az anyjának?- kérdezte az igazgató, mire a sápadt Dorina könnyes szemmel bólintott- Rendben!

- Ki jön be vele?- nézett szét a mentős, miután Lillát felpakolták a hordágyra.

- Én!- szólt az ofő, és beült a mentőbe a mozdulatlan lány mellé.

Sápadtan néztük ahogy a kocsi villogva elmegy a suli elől, majd mindenki egyszerre kezdett el beszélni.

- Ezt nem hiszem el!- suttogta maga elé Dénes.- Ez miattam volt! Megöltem Lillát!- nézett fel kétségbeesetten, mire csak némán megráztam a fejemet, Dorka pedig megszorította a karját.

- Nem... Ha ez valakinek a hibája volt, akkor az az enyém! Én kértelek meg mondhatni, hogy beszélj vele. - mondtam, mintegy vigasztalásképpen, majd mind a hárman elkezdtünk hazafelé sietni.

Szerelem a levegőben 49. fejezet

Sziasztok! :) Először is, egyöntetűen megszavaztátok hogy legyen kép Ákosról. Ezt megtekinthetitek mostantól a szereplőknél, és a fejinek ő lesz a képe :D Remélem mindenki elégedett lesz vele :D

Másodszor kaptam egy díjat, köszönet érte még egyszer  a Sparks Fly Design and Critics csapatának, és kaptam tőlük még egy kritikát is amit IDE kattintva megnézhettek. A díjat a Díjak menüpontok alatt megtaláljátok, ez volt a nyolcadik :)
Végül a Facebook oldalt megszüntettem, az oka hogy teljesen fölösleges volt csinálnom :D
Csak ennyit szerettem volna, remélem tetszik majd az új fejezet :)

49. fejezet

/Lilla/

" Mit keresek én itt?"- fürkésztem az arcomat a tükörben, miközben megnyitottam a csapot.

" Az tény, hogy ha már Patrik nem törte magát azon, hogy kibékítsen, megtehetem..."- morfondíroztam tovább miközben megszárítottam a kezemet. " Bár lehet nem szegény Ákost kéne bolondítani .. Viszont ő hívott el!"- léptem ki a pláza mosdójának az ajtaján, és menet közben a nyakamra tekertem a sálamat, és visszagondoltam, hogy hogyan kerültünk mi ide.

Reggel vörös, dagadt szemekkel keltem fel, hála az éjjeli sírásrohamaimnak. Mikor bementem a fürdőbe egy kicsit megijedtem magamtól, szóval gyorsan megmosakodtam hideg vízzel.

Meredtem magamra, néztem, ahogy a víz lecsöpög az államról a mosdóba, és éreztem, hogy megint elkap a sírhatnék. Vettem egy reszketős sóhajt, és megpróbáltam visszatartani a könnyeimet. Nem igazán sikerült, így a forró könnycseppek összekeveredtek a vízcseppekkel

Dühösen megráztam a fejemet, és újra bevizeztem az arcomat. Megkönnyebbülten lélegeztem fel, amikor megéreztem az égő szememen a hűvösséget.

Továbbra is tartva magamat ahhoz az elhatározásomhoz, hogy a mai napot túlélem bőgés nélkül megfésülködtem és felfogtam egy kis csurkába a fejem tetejére, majd felöltözve leslattyogtam a konyhába enni.

Anya fürkésző pillantással nézett fel, mire csak megráztam a fejemet, és mosolyt kényszerítve magamra megpusziltam Laura maszatos arcát.

- Mi jót esztek?- kérdeztem, miközben behajoltam a hűtőbe valami ehetőt keresve.

- Rántottát- válaszolt anya, miközben benyomott még egy adag falatot a kicsi szájába.  - Te is kérsz?

- Nem!- csaptam be az ajtót, majd miután szereztem egy kiskanalat belenyomtam az üveg nutellámba.

- Kenyeret nem kérsz hozzá?- meredt rám felvont szemöldökkel, mire csak mosolyogva megráztam a fejemet és visszamentem a szobámba.

Sóhajtva huppantam le a gép elé, és félreraktam a "reggelimet" majd benyomtam a gépemet.

Fellépve a Facebookra láttam, hogy van két olvasatlan üzenetem. Visszafojtott lélegzettel kattintottam a kis borítékra, majd csalódottan és egy kicsit dühösen meredtem rájuk.

Ugyanis az egyik küldője Dorina Márton a másik pedig  Ákos Kertész volt, és nem éppen tőlük vártam.

Nem igazán érdekeltek, de azért csak megnéztem a Dorka üzenetét, amit vagy tíz perce küldött mobilról.

Dorina Márton   10:10

Szia! Figyelj mi volt veled tegnap este? Semmiről nem tudok, egy kicsit kiütöttem magam :S Szerencsésen meghúztam a pálinkás üveget, és onnantól kezdve semmi :S Csak az van meg mikor már jövünk haza, és Dénes meg Patrik rólad beszél, de nem igazán értettem hogy most mi van... Elmagyarázod?

Sóhajtva meredtem az üzenetére, és elkezdtem pötyögni a választ. Mindent leírtam, az elejétől a végéig, majd rákérdeztem, hogy mégis hogy sikerült neki a pálinkás sztori, aztán megnyitottam Ákos üzenetét is.

Ákos Kertész   9:58

Szia! :) Megkaptad az SMS-t?  Ha igen akkor...? Mit gondoltál? Á, mindegy... Tudom hülyeség volt... Tudod mit? Felejtsük el az egészet!

Mosolyogva néztem a kapkodva elküldött mondatokra, és visszaírtam neki hogy " ugyan, miért lett volna hülyeség? :) ", és nem sokkal később kaptam egy mosolyt, majd elkezdtünk beszélgetni.

Közben persze megjelent Dorka is, és rögtön be lett avatva mindenbe. Aztán egyszer csak küldött egy olyat, amin elkezdtem hezitálni, majd megvonva a vállamat beleegyeztem. 

Ákos Kertész   10:39

Szóval... Nincs kedved ma mozizni? (:

Lilla Kocsis   10:40

Hmmm ... Végül is .. Szombat van, anya elenged, a pasim (ha még az)  jelenleg magasról tesz rám.... Ami azt illeti nagyon is van :D :)

Ákos Kertész   10:40

Szuper! :D Akkor egykor ott leszek a kapudban :D 

Lilla Kocsis   10:41

Rendben :) Na, de szia én mentem!

Ákos Kertész   10:41

Oké, szia :)

-  Anyaaa! - rohantam le a lépcsőn.

-  Csst!- jelent meg előttem a nappali ajtajában. - Laura végre elaludt!

- Most?- bámultam rá, majd megráztam a fejemet. - Mindegy. Szóval! Elengedsz moziba?

- Ma? És kivel mész?- érdeklődött.

- Hát... Ákossal...

- Kiveel?- kerekedtek el a szemei, mire elmagyaráztam neki mindent. - Kislányom! Én azt hittem, hogy te olyan vagy aki egy szakításon, vagy tudom is én minek kell most ezt a helyzetet hívni, magadba zuhansz, és a szobádban fogsz zokogni. - dörzsölte meg az orrnyergét, én meg csak felvont szemöldökkel meredtem rá. - Jó menj!- legyintett, majd elfordult.

- Köszönöm!- pattantam fel, és nyomtam egy puszit az arcára.

- Várj csak! Mikor is mentek?- 

- Hát... Egyre értem jön!

- Jó rendben!- sóhajtott majd bement a konyhába, én meg visszarohantam a szobámba, és felhívtam Dorinát.

- Képzeld eeel!!!- kezdtem el visongani a mobilba, mire a lány csak fájdalmasan felnyögött.

- Ne ilyen hangosan, irtóra fáj a fejem!- motyogta, úgyhogy egy kicsit halkabbra vettem és elmondtam mindent, mivel hogy már Facebookról lement, amikor ezek történtek. - Akkor most te elmész Ákossal...?- kezdte el lassan felfogni a dolgokat.

- Igeen!- virultam, de arról sajnos fogalmam sem volt, hogy miért.

- De nem lehet! - kezdett el kiakadni Dorina.

- Mi? Miért ne lehetne?

- Mert Patrik szeret téged!

- Aha, peersze!- nevettem föl gúnyosan, egy kis keserűséggel a hangomban. - Szeret mi?! Akkor nem smacizott volna Grétával, akit elméletileg nagyon is elítél. Annyira szeret, hogy egész nap nem is hallottam  felőle, arra nem képes, hogy benyögje azt a képembe, hogy 'bocs!'- mondtam gunyorosan, miközben elkezdtem valami gönc után kutatni a szekrényemben.

- Lilla! Ez nem te vagy!- hallottam Dorka döbbent hangját, mire csak megvontam a vállamat.

- Nem tudom... Csak azt, hogy Patrik magasról tesz rám, szóval... Azt kapja, amit ad!- közöltem ridegen, mire barátnőm csak felnyögött a vonal végén.

- De én tudom, hogy szeret!- váltott rábeszélő/ könyörgő üzemmódra, de hajthatatlan voltam.

- Tudod... Elég makacs vagyok! Ezzel nem fog sokra menni... Szóval ne nagyon törd magad! Na, de mentem készülődni, szia!- raktam le a telómat, majd félredobtam az ágyamra, és kiugráltam a fürdőbe.

Pontosan egykor megszólalt a csengőnk, én meg teljes " randi cuccban" leszáguldottam a lépcsőn, és elkezdtem öltözni.

- Kész vagy? Van mindened? Pénzed?- nézett végig rajtam anya mosolyogva. Egy egyszerű fekete farmer volt rajtam, kötött, mintás pulcsival.

- Van, köszi!- húztam fel a csizmámat, majd miután a fejembe nyomta a sapimat elköszöntem és kiléptem az ajtón- Sziaa! - köszöntem mosolyogva a kapuban várakozó Ákosra, majd bekulcsoltam a kaput.

- Szia! Mi újság?- vigyorgott vissza, majd elindultunk a mozi felé. Vagyis hát a plázába, mert, hogy ott volt a mozi. Az utat végigröhögtük, és nagyon örültem neki hogy a tegnapi este nem került szóba. Mikor beértünk az épületbe, rögtön ráragadt a sál a nyakamra, olyan meleg volt bent.

- Mit nézzünk? - kérdeztem, miután beálltunk az egyik ablakhoz.

- Hmm... Válassz te!- ajánlotta mire csak mosolyogva megvontam a vállamat, jelezve hogy nekem mindegy.

- De...! Csak egyet kérek! - tettem fel a kezemet mire kérdőn lepillantott rám. - Csak ne romantikust!

-  Oké!- bólintott megértően, majd megvette a jegyeket valami vígjátékra.

- Mi? Várj! Te most megvetted a jegyemet? Ákos! Várj már!- siettem utána, mivel konkrétan otthagyott. - Ne vedd már meg! Hallod? Akkor legalább hadd fizessem vissza!- erősködtem, de nem hagyta.

- Nyugi,  nem volt sok!- nevetett, de továbbra sem hagytam nyugton. - Jó, nyugi...- kezdte, miközben beálltunk a büfébe, én meg tovább puffogtam.

- Kérek egy nagy popcornt, két nagy kólát és egy tál nachost! Sajtos jó lesz?- pillantott rám, mire csak duzzogva bólintottam, majd felkaptam a fejemet, mert rájöttem, hogy megint megvette mindkettőt, míg én magammal voltam elfoglalva.

- Hát ezt nem hiszem el!- csóváltam a fejemet mikor a kezembe nyomta az egyik kólát, majd elkaptam előle a nachost, és elindultunk a terembe.- Na, ne vigyorogj már! Idegesít!- röhögtem el magamat Ákos önelégült fejét látva.

- Te nem tudod, hogy milyen vicces arcot vágtál!- piszkált, miközben elkezdtünk beoldalazni a sorba.

- Jó, el voltam foglalva a gondolataimmal!- adtam meg magamat, mire a fiú jóízűen kinevetett. A reklámok alatt tovább szívózott velem, de megpróbáltam én is visszaszólogatni, több-kevesebb sikerrel, majd elkezdett peregni a film, és mindketten csöndbe maradtunk. 

Ákos a filmet nézte, és hangosan nevetett a vicces részeken, én meg csak halvány mosollyal az arcomon ültem mellette és gondolkoztam. A tegnapi napon. 

Talán kellet volna még egy kicsit várnom, nem rögtön elrohannom. 

Talán ma is rendbe lehetett volna hozni mindent.

Töprengésemből Ákos rezzentett fel.

- Hé! Minden oké?- kérdezte közel hajolva, mire csak bólintottam

- Persze miért?- mosolyogtam rá.

- Hát mert alig szólaltál meg eddig!

- Bocsi csak... Elgondolkodtam...!- túrtam bele a hajamba zavartan, de ő csak megértően bólintott.

- Tudod... Nem azért hoztalak el ide, hogy elmélkedj. Hanem pont az ellen. Kapcsold ki magad, és élvezd a filmet!- mosolygott vissza rám eszméletlenül aranyos mosollyal, majd visszadőlt a székére.

Én meg megfogadtam a tanácsát, és elkezdtem tényleg a filmre koncentrálni. A végére annyit nevettem, hogy már fájt a hasam, de nem csak amiatt. Benne  volt az is, hogy megittam mind az egy liter kólát.

- A fenébe!- nevettem fel, miután kivilágosodott a terem.- Akkor most menjünk el a mosdóba légyszi!- kértem, mire csak röhögve bólintott, és hát így kerültem ide.

Vagyis kerültünk.

- Na most merre?- kérdezte vigyorogva miután melléléptem.

- Na látod ez egy nagyon jó kérdés! Mit szóóóóólsz... a mekihez? - akadt meg a szemem a feliraton.

- Na ne hülyéskedj már, most tömtél magadba egy csomó nachost, sőt, még a pattogatottból is kértél!- röhögött ki, mire csak mosolyogva megvontam a vállamat, és tovább nézelődtem.- Na jó feladom!- dobtam le magamat egy padra, Ákos meg mosolyogva telepedett mellém.

- Te annyit bírsz vigyorogni!- sandítottam rá oldalról, és így pont láttam, hogy meghökkent.

- Mi? Tényleg? Ezt még senki nem mondta!- nevetett fel, majd legondolkozott.- Mondjuk.. Lehet, hogy mondasz valamit. Elég sokan visszaszoktak mosolyogni.

- Mert olyan kis cuki pofid van!- kezdtem el neki gügyörészni, majd az arca után nyúltam hogy megcsipdessem, ahogy az öregek szokták.

- Menj már!- hessegette el a kezemet nevetve, majd mivel nem hagytam magamat lefogta őket.

- Hé, ez nem ér! Sokkal erősebb vagy!- kezdtem el rángatni őket, de nem sokat értem el vele. - Jó, oké, megadom magam! Kérlek engedj el!- dőltem hátra kipirultan, majd elkezdtem fújkálni a szemembe lógó tincseket.

Aztán... Aztán Ákos rám nézett, és mintha ellágyult volna az arca... Az egyik kezével kinyúlt, és kisöpörte a hajamat az arcomból, de közben végigsimított az arcomon, és közelebb hajolt. Épp csak pár centire volt a számtól, amikor valami miatt félrefordítottam a fejemet, és elvörösödtem, a fiú pedig megdermedt mellettem.

- Bocs... De én...- kezdtem el valamit dadogni, miközben rájöttem hogy többé nincs fogságban a kezem, és felpattantam a padról.- Mehetünk?- néztem rá kicsit idegesen, mire csak mereven bólintott, és felállt.

Zsebre vágta a kezét, és néma csöndben baktattunk haza a szakadó hóesésben, majd  a kapunk előtt megálltam.

- Figyelj! Nagyon sajnálom AZT!- tekergettem egy tincsemet.- Csak tudod... Nem szerettem volna... Mert...- vettem nagy levegőt- még a pénteki dolgon nem tettem túl magamat. Ne haragudj kérlek!

- Ó, hát.. Semmi baj!- jelent meg egy halvány mosoly az ajkán, majd intett és továbbment, én meg ottmaradtam a hóesésben.

Szerelem a levegőben 48. fejezet

Ezer bocsánat hogy ilyen későn tettem fel, de mozizott a bűnös ezért írtam meg ilyen későn :) Remélem megbocsájtotok nekem ezért, meg azért is amiért ilyen lett ez a feji :$

Jó olvasást. :)
U.i.: Nagyon sajnálom hogy volt két ember akinek nem tetszett az előző fejezet :( De ez mindenki saját megítélése, csak ha elmondanátok mi volt a rossz benne, akkor segítenétek vele (:

48. fejezet

/Patrik/

- Basszus!- löktem el magamtól a lányt, és kétségbeesetten néztem fel, Lillát keresve a tekintettemmel.- Menj már!- hárítottam el Gréta közeledését egy kicsit durván, de belefért. A fenébe is, hisz megcsókolt!

A barátnőm szeme láttára! Igenis van okom dühösnek lennem, ugyanúgy magamra, mint a becsiccsentett szöszire.

- Dénes!- pillantottam meg haverom szőke fejét, és megpróbáltam áttörni a tömegen.- Nem láttad Lillát?

- Nem.. Miért?- nézett rám egy fél pillanatra, majd elkapta Dorka karját aki eléggé ingatagnak tűnt.

- Mert.. Várj Dorinával mi van?- méregettem a furán vihogó lányt, mire Dénes csak sóhajtva legyintett.

- Meghúzta a pálinkás üveget... Kétszer- magyarázta, majd leültette a barátnőjét a kanapéra.- Szóval mi van Lillával?

- Hát...- túrtam a hajamba remegő kezekkel, majd elsoroltam mindent.

- Azt a ...- kerekedtek el a szemei.- De hogy történhetett?

- Nem tudom! Egyszerűen csak... Elkábultam. Hirtelen közel hajolt hozzám... És... Olyan illata volt mint Neki.. Lehet hogy új parfümje van- dadogtam zavartan.- Meg a piaszag ami belőle áradt az is benne volt....- mondtam, mire Dénes elhúzta a száját.- Na mindegy felhívom!- kaptam elő a mobilomat, de Dénes megfogta a kezemet.

- Hagyd!- magyarázta.- Ilyenkor nem jó! Még friss benne az élmény. Majd holnap keresd meg. Ha nem veszi fel, menj el hozzájuk. Vigyél neki ajándékot, magyarázd meg!- nézett a szemembe komolyan.

- Te ilyeneket honnan tudsz? - meredtem rá, de azért szófogadóan eltettem a telefonomat, Dénes meg csak motyogott valamit.- Mindegy. Szerintem mi is lépjünk. Dorka nem jó helyen van! Vigyük ki a levegőre, ott legalább kijózanodik egy kicsit- ragadtam meg a lány karját, és segítettem Dénesnek felemelni, majd kitámogatni őt.

Már épp  kezdett normálissá válni Dorina, amikor hirtelen elsápadt, és.. És elhányta magát.

- Na...! Most már nem lesz semmi baja. Csak holnap fog fájni kicsit a feje.- jegyeztem meg a helyzethez képest vidáman, majd felpakoltuk a következő buszra és hazajöttünk.

Fáradtan, és szomorúan léptem be az ajtónkon, majd halkan bekulcsoltam miután beléptem.

 - Na!- jelent meg az ajtóban Bianka, alaposan rám ijesztve.- Mi volt?- fürkészte az arcomat, majd behúzott a nappaliba és sorra kiszedte belőlem a dolgokat.-Fúú! Ezt elcseszted. De nagyon!- erősítette meg az érzésemet.- Nem tudom, csak azt mondom hogy Dénes jól mondta. Majd holnap tiszta fejjel mindketten lerendezitek egymás között!- állt fel és megveregette a karomat, majd elment aludni, én meg egy nagy sóhajjal követtem. Tusolás után fáradtan zuhantam az ágyamba, de nem tudtam elaludni, végig az járt a fejemben hogy vajon mennyit láthatott Lilla.

Reggel szinte kipattantak a szemeim és megállás nélkül pörgött az agyam, és csak az állított meg, hogy Bius nyugtatgatott, különben már nyolckor Lilláéknál lettem volna, de csak egyig tudtam magam visszatartani.

Felkaptam a dzsekimet és konkrétan rohantam hozzájuk hogy minél előbb rendezhessük ezt.

Már befordultam a sarkon amikor megláttam őket, és megtorpantam. Lilla épp kilépett a kapun, és rámosolygott a rá váró srácra, majd elindultak az ellenkező irányba, én meg abban a pillanatban megfordultam, és hazaindultam előregörnyedő vállakkal, és igyekeztem nem elbőgni magamat.

Szerelem a levegőben 47. fejezet

Emlékeztek a titokzatos illetőre aki a rózsát küldte Lillának? :D (súgok: 19. fejezet, ha valaki nem emlékszik rá ;) )

47. fejezet

/Lilla/

A pénteki nap hamar eltelt mivel a tanárok nem tudtak velünk mit kezdeni, mindenki abban a " Végre pééntek" érzésben volt, meg minden egyes ember az esti bulira összpontosított.

Délután az osztályajándékozáson nem történt semmi érdekfeszítő. Mindenki átadta az ajándékát, Gréta egy dühös szusszanással kapta ki a kezemből, Timi boldog vigyorral a fején megölelte Patrikot, Dorka Lucától kapott egy karkötőszettet, Dénes valami fiús cuccot adott Patriknak, én meg Katától kaptam egy macit plusz egy bögrét, majd mindenki hazament.

Otthon lezuhanyoztam, hajat mostam, majd egy turbánszerűen a fejemre tekert törcsivel álltam meg a szekrényem előtt, és töprengve bámultam be.

Jöhetett a lányok nagy dilemmája. A "mit vegyek fel??" fajta, de egy fél óra alatt túl voltam rajta. Felkaptam egy viszonylag vastagabb farmert, egy bő nyakú színes garbót plusz még a bakancsomat is felkapom hozzá és kész. 

Egy kis töprengés után felkentem egy nagyon minimális szempillaspirált, megszárítottam a hajamat, és mindezek után rádöbbentem hogy még van egy fölösleges órám

-Már kész is vagy?- kérdezte csodálkozva anya mikor letrappoltam a lépcsőn "bulicuccban".

- Igen! És még van egy órám míg Patrik megjön.- mondtam morcosan, mire anya jóízűen kinevetett.- Kösz!- morgolódtam, majd lehuppantam a kanapéra tévét nézni.

- Jó na, tudod hogy viccelek- simított végig a hajamon, mire mosolyogva felnéztem rá és megvontam a vállamat.

Unottan kapcsolgattam az adók között, majd megálltam a Viván és kérdőn meredtem egy eléggé beteg klippre. Amit egy másik nem egészen jó szám követett, de szerencsémre nemsokára megszólalt a csengő, én meg boldogan pattantam fel, és széles mosollyal tártam ki az ajtót.

- Sziaa!- vigyorogtam rá. Visszamosolygott, majd miután magához húzott megcsókolt.

- Gyönyörű vagy!- suttogta a fülembe, mire felnevettem és behívtam a házba.

Míg én nagyban szaladgáltam a sálamat keresve anya beszélgetett vele.

- Mehetünk!-álltam meg az ajtóban sapkával, sállal felszerelkezve.

- Kesztyűt nem viszel?- kérdezte aggodalmas hangon anya, mire csak legyintettem, majd megragadtam a mellém lépő Patrik kezét.

- Nem kell, a buszon reméljük lesz fűtés. Meg Tamásék háza nincs is messze a megállótól.

- Igen, így van!- bólogatott Patrik mellettem mosolyogva mikor megerősítés képen rápillantottam.

- Hát... jó!- egyezett bele vonakodva anya.- De éjfélre itthon lenni!- mondta mire kérdőn tekintettem vissza az ajtóból.

- Éjfél?- hüledeztem. Nem gondoltam volna hogy addig elenged.

- Persze. Osztálytársadhoz mentek, nem lesz ott semmi probléma.- vonogatta a vállát mosolyogva, én meg a nyakába ugrottam.

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! -visongtam, majd nyomtam egy puszit az arcára és elindultunk.

A buszhoz egy kicsit sietnünk kellet, mivel az örömködésemmel elvesztettünk pár percet.

- Tyű!- álltam meg Tamásék háza előtt. Az épület valami csodálatos, nem hiába van a város szélén. Nagy kert, három emelet.

Patrik kedvesen kinevetett, majd behúzott a kivilágított házba, ahonnan zene szűrődött ki, majd döbbenten álltunk meg a küszöbön, mivel a házban olyan ötven személy tartózkodott csak a nappaliban, a többiek meg gondolom szétszórtan a ház három emelete között.

- Üdv!- nyomult oda hozzánk Tamás a tömegen át, majd vigyorogva mesélni kezdett valamit Patriknak amit nem hallottam az üvöltő zenétől, majd elkezdett minket beljebb terelni. Valami csoda folytán sikerült átvergődnünk a konyhába, ahol kevésbé volt hangos a zene.

- Szomjas vagyok!- szólaltam meg, mire egy mellettem kifelé igyekvő csaj rám nézett, majd röhögve a kezembe nyomot egy műanyag poharat, én meg beleszagoltam, majd elfintorodtam.- Sör...- mondtam undorral a hangomban.

- Sör? SÖR!- üvöltött fel mellettem egy eléggé ingatag lábakon álló srác, majd kikapta a kezemből a poharat és lehúzta, én meg döbbenten meredtem rá addig, míg Patrik tovább nem húzott az asztal felé.

- Tessék víz!- kapott fel egy ásványvizes üveget, és lecsavarta a kupakját.- Bocs mégsem... Házi pálinka- röhögött fel miután megcsapta az orrát a félreismerhetetlen piaszag.- Na várjál... Ez whisky, ez Vilmos Körte, ez hubi.. Jesszus, alig van már benne. Na ez az. Van vodka!- emelte fel büszkén a Royal feliratos üveget.

- És ez miért jó?- érdeklődtem mivel nem nagyon értettem.

- Ez? Ősi szabály hogy a vodkához kell valami kísérő, szóval valahol kell lennie gyümölcslének. Vagy kólának, mivel van itt bor is.- kutakodott tovább, majd diadalmas mosollyal a kezembe nyomott egy doboz bontatlan rostos baracklevet. Értetlen arcomat megpillantva felröhögött.- Nyugi ezeket is csak tesómtól tudom. A lázadós időszakából!- vonta meg mosolyogva a vállát, majd nyomott egy puszit a fejemre.

- Na! Mit ácsorogtok itt? Gyertek már!- jelent meg az ajtóban Tamás, eléggé kába tekintettel. Az biztos hogy benne is több van kettőnél, állapítottam meg magamban, majd mivel elkezdett tolni minket kiléptünk az őrületbe, a srác pedig rögtön otthagyott minket.

- Ismersz valakit?- kérdeztem érdeklődve, mire Patrik csak körbenézett és elkezdte sorolni.

- Az a két csaj végzős egy gimiben, eléggé ribancok. Az a srác eggyel járt felettünk, Kevin, eléggé jó arc. Mellette a szőke a barátnője, lassan két éve együtt vannak. A sarokban lévő márkás cuccban lévő csávó meg Tamás másodunkatesója, ő huszonegy éves.

- Az aki most hány a sarokba?- kérdeztem undorral a hangommal, mire Patrik kicsit sajnálkozva bólintott.

- Nézd már! Egy józan ember! Csá Ákos!- csapott a kezébe egy viszonylag magas, sötét hajú fiú kezébe.- Lilla ő itt Ákos, évfolyamtársunk lehet hogy már láttad! Ákos ő itt Lilla.- mutatott be egymásnak minket, én meg mosolyogva köszöntem neki.

- Én tudom ki vagy. Az új lány Angliából. Az osztályom a legelején csak rólad volt hajlandó beszélni.- vigyorgott én meg meglepődtem.

- Mi? Miért? mi van?- ráztam meg a fejemet, mire Ákos felröhögött.

- Nyugi csak viccelek! De amúgy én tényleg ismerlek látásból, meg úgy ahogy a többiek elmondása alapján- nyugtatgatott meg, majd tovább beszélgettünk hárman.

- Patriiiiik!- kapaszkodott meg hirtelen viháncolva Gréta Patrik karjába, majd elkezdett vihogni azon hogy majdnem elesett.- Nem akarsz táncolni?- hajolt közel a fiúhoz, közben meg mintha észre sem vett volna minket.

- Hát... Nem igazán- próbálta lerázni magáról a szöszit, de nem tudta

- Menj csak, én el leszek Ákossal- simítottam meg a karját mosolyogva, majd összepacsiztam a mellettem maradó fiúval miután Patrikék beálltak a táncoló tömeg szélére.

Épp röhögtünk valamin Ákossal amikor elkezdődött egy lassú szám, de mi nem figyeltünk annyira oda, egész jól elvoltunk egymással, amikor egyszer csak Ákos átnézett a vállam fölött, és elkerekedtek a szemei a döbbenettől. Kérdőn fordultam meg, majd úgy maradtam, a döbbenettől mozdulatlanul holott legszívesebben elrohantam volna.

- Lilla...!- kezdte el Ákos és megpróbálta megragadni a karomat, de én kitéptem magamat a kezei közül, és kirohantam a házból miközben a szemeimet elfutotta a könny.

És hogy miért? Mert ott álltak ketten, Gréta keze Patrik nyaka körül és épp megcsókolták egymást, bennem pedig összetört valami.

- Lilla! Állj már meg! Nem hallod?- rohant utánam Ákos, de én csak futottam. Csak két sarkon jutottam túl, amikor kifakadt belőlem az az őrült fajta, mindenemet összerázó zokogás. Tehetetlenül lehuppantam a hideg járdára és a térdem közé hajtottam a fejemet úgy sírtam.

- Basszus!- állt meg mellettem Ákos aki eddig mögöttem rohant.- Van benned szusz!- kapkodta a levegőt, majd aggodalmasan nézett le rám.- Na gyere! Állj fel, meg fogsz fázni. Főleg ha nem eszed fel a kabátodat!- nyomta a kezembe az említett ruhadarabot, mire én csak a könnyeimen át rábámultam, majd újra felzokogtam mire ő egy ideig tehetetlenül meredt rám, majd esetlenül magához húzott és átölelt.

- Kérlek öltözz fel!- mondta miután enyhült a sírásom én meg kábultan engedelmeskedtem neki.- Tudod hanyas busszal jöttetek?- nézett rám kérdőn, mire kábán bólintottam, majd kiböktem a számot.

Erőtlenül hagytam hogy elvezessen a buszmegbe, majd hogy felrakjon a buszra. Csak akkor eszméltem fel mikor beült mellém, és kényelmesen befészkelte magát.

- Te mit csinálsz?- kérdeztem rekedtes hangon, mire eszméletlenül aranyosan elmosolyodott.

- Csak nem gondolod hogy így hazaengedlek egyedül?- kérdezett vissza nekem meg újra elfutotta a könny a szememet.- Hé! Ss, ne sírj!- törölte le gyengéden a könnycseppet a szemem sarkából, mire reszketős kis nevetést hallattam, majd a hátralévő utat csendben tettük meg.

Furcsa módon melegséggel töltött el hogy valaki mellettem ül és egy kis erőt adott nekem. De amint megálltunk a házunk előtt újra rám tört a sírhatnék.

- Hát akkor... szia- búcsúzott el szomorúan Ákos és megfordult hogy hazamenjen.

- Várj!- szóltam utána csendesen, és egy kicsit remegő ujjakkal előhalásztam a mobilomat.- Megadom a számomat. -mondtam, mire félszegen elmosolyodott, és elmentette a saját készülékébe a telószámomat, majd megadta a sajátját, és végleg elköszöntünk egymástól.

- Naaa, milyen volt?- kukkantott ki a konyhából mosolyogva anya, majd mikor meglátott homlok ráncolva meredt a karórájára.- De hiszen csak fél tíz van. ÉS mi történt?- kérdezte hüledezve, mire elkezdtem mesélni neki a sírástól néha elcsukló hangon. Anya csak a  fejét csóválta, és megsimította a hajamat, mire még keservesebb zokogás tört rám.

- Asszem' lefekszem...- töröltem meg a szememet, mire csak megértően bólintott.

A fürdőbe egy fél óráig meredtem a tükörképemre és a szétkenődött szemfestékemre, majd egy lemondó sóhajtás következtében levakartam az arcomról, majd letusoltam.

Már az ágyban voltam, mellettem egy százas csomag papírzsepivel a rám törő sírásrohamok miatt, amikor megrezzent a telefonom hogy SMS-t kaptam. kérdőn néztem meg majd egy kisebb sokkot kaptam.

" Remélem jól vagy! Vagy leszel... Emlékszel még a rózsacsokorra amit még az év elején kaptál? Remélem ha eszedbe fog jutni, akkor onnan én fogok beugrani neked. Jóéjt!

Ákos"

Szerelem a levegőben 46. fejezet

Egy megjegyezni valóm van csak. Keveset komiztok :( De viszont lelkiismeretesen pipálgattok szóval annyira nem baj :D 

Jó olvasást, remélem tetszeni fog :)

46. fejezet

/Patrik/

 - Hopp, a fenébe!- rezzentem össze a telefon csörgésére, és elrontottam a dalt a gitáron. Újra. Kinyomta a hangfelvevőt a laptopomon, és ránéztem a mobil kijelzőjére.

Lilla hív

Hurrá! Akkor most vissza kell fognom magam, hogy el ne áruljam hogy az ajándékát csinálom, bár az tény hogy már hatodjára veszem fel, mivel mindig elrontottam.

- Szia!- kaptam fel mosolyogva, miközben igyekeztem nem leejteni a gitáromat.

- Szia! Felkeltettelek?

- Mi? Nem dehogy is, miért?- nevettem fel.

- Hát olyan későn vetted fel. Szóval akkor ráérsz.

- Rá- mosolyogtam, és vártam hogy a lényegre térjen.

- Tudod... Az van hogy amikor felmentem a Face-re egy üzenet várt. Grétától...

- És?

- És... Konkrétan megfenyegetett.

- Hogy mi?!- hördültem fel, és rögtön felmentem Facebookra.- Jelentkezz ki, mindjárt megnézem.- mondtam egy kicsit parancsolóan, de nem vette zokon.

- Oké, kiléptem!- válaszolta, mire gyorsan beírtam az e-mail címét meg a jelszavát, és amint betöltött rámentem az üzenetekre.

- Basszus, mit képzel magáról ez a ....?- kérdeztem felháborodva, miután átfutottam a rövidke üzenetet.

- Nem tudom. De most mi legyen?- kérdezte egy kicsit rémült hangon.

- Én azt tudom csak mondani, hogy jobb ha a többiek tőlünk tudják meg, nem pedig Grétától.

- Mondasz valamit.... De hogy?

- Szerinted? A legegyszerűbben. Kiírjuk Facere és kész. Nálam most van vagy százötven ember online, abból a fele sulis.

- Hát.. Jó- egyezett bele és leraktuk a telefont, majd öt perc múlva kinn volt a falunkon a "hír", majd meghallottam a chat hangját.

Kocsis Lilla  21:40

Jól látom hogy Gréta gratulált? O.o

Temesi Patrik 21:40

 Igen :) De szerintem ne örülj annyira, holnap biztos el fog kapni. Vagyis ha tudna....

Kocsis Lilla 21:40

Hogy érted ezt?

Temesi Patrik 21:41

Garantálom, hogy holnap nem fogsz tudni levakarni magadról :)

Kocsis Lilla 21:41

Köszönöm! <3

Temesi Patrik 21:41

:)

Mosolyogva néztem a beszélgetésünket, miközben folyamatosan jöttek az értesítések. Lájkok, örülő, értetlenkedő, és egynéhány gyűlölködő kommentek, de többen voltak akik gratuláltak aminek nagyon örültem.

Mivel az ajándék mára befuccsolt, a gitárt leraktam az állványára és tovább beszéltem Lillával, majd nem sokkal később Dénes is rám írt, így csak valahol éjfél környékén tudtam elszakadni a géptől.

~*~

Reggel amikor befordultam Lilláék utcájába elég érdekes látvány tárult elém, ugyanis a lány a házuk előtt állt és rángatta a kaput. 

- Mit csinálsz? - érdeklődtem udvariasan, miután mellé értem.

- Be... Szeretném... Zárni.... Csak... be..fagyott... - mondta, minden egyes szó után egyet rántva, majd megragadtam én is, és egyszerre becsaptuk- ...vagy mittomén'!- túrta a haját hátra fújtatva, majd felkapta a földről a táskáját.- Köszi!

- Nincs mit!- hajoltam oda, és nyomtam egy gyors puszit a kipirult arcára.

- Csak ennyit kapok?- kérdezte döbbenten.- Tudod mennyit szenvedtem ezzel a hülye kapuval? Többet érdemlek vigaszdíjként amiért később jöttél!- követelte, mire mosolyogva adtam neki egy csókot.- Na... Legalább ennyit- bólogatott kifulladva, majd megfogta a kezemet és végre elindultunk.- Jaj, várj!- torpant meg, majd elkezdett kotorászni a tatyójában és előrántott egy kissé gyűrött lapot.- Tessék, ezt neked írtam. Mikulásra, csak elkéstem egy kicsit, nem jött az ihlet- vonogatta a vállát zavartan miközben a dalt olvastam, de alig tudta befejezni, mivel megöleltem majd nyomtam egy puszit az arcára.

- Köszönöm!

- Nincs mit!- vörösödött el, majd mosolyogva továbbsétált mellettem. 

Mikor megláttuk a suli épületét egy kicsit megremegett a keze, és el akart engedni, de én előbb megszorítottam, majd átkaroltam a vállát, és beléptünk az ajtón.

Először mintha megdermedt volna az aula, majd mindenki egyszerre kezdett el suttogni a mellette lévővel, de minket nem érdekelt és felmentünk a terembe, ahol Lillára ráugrott Dorina, majd elkezdett valamit sápítozni.

Ezek után a nap hamar eltelt, szavamhoz híven folyton Lilla közelében tartózkodtam  és elégedetten szemléltük Gréta bosszús arcát.

- Na, már csak a tánc van hátra, és túlélted a napot veszekedés nélkül!- nyomtam egy puszit a feje búbjára, miközben lementünk a tesiteremhez.

- Tudom!- mosolygott fel rám- Akkor pénteken mi lesz?

- Mi? Ja! A buli?

- Aha- bólogatott vidáman.

- Majd olyan nyolc körül átmegyek, mivel fél kilenckor kezdenek.

- Olyan hamar?- képedt el, mire óvatosan elmosolyodtam.

- Kell egy  kicsit buszozni oda. Szóval annyi pénzt hozz, vagy buszjegyet.

- Jaa, értem!- világosodott meg, majd leült átvenni a cipőét, mivel a tesiterembe kötelező a váltócipő, majd mindenki beállt a helyére amikor Peti megérkezett.

- Nana!- csapta össze a kezét szomorúan hogy elfelejtettük a helycserét.- Gyerünk  gyerünk! Gyorsan cseréljetek!- sürgetett minket. Mikor Gréta elhaladt mellettünk nekiakart menni Lillának vállal, de nem sikerült neki, mivel arrébb rántottam a lányt, így a szöszi majdnem elesett, és csak egy gyilkos pillantást küldött felénk. Miután elfoglaltuk a helyünket nem volt több probléma, úgyhogy az óra további részét eltáncoltuk.

A hazafele úton megbeszéltük Dénesékkel hogy holnap mikor és hogy hol fogunk találkozni, majd elköszöntünk tőlük. További fél órát eltöltöttem Lillával a kapujukban, majd hazamentem. Beköszöntem a konyhába ahol anya meg Bia álláshirdetéseket lapozgattak, majd felmentem tanulni

A vacsorát később elutasítottam és bezárkóztam a szobámba a gitárommal meg a DALszöveggel, és azon fáradoztam , hogy egy helytálló zenei aláfestést szerezzek  hozzá.

A sok összegyűrt kottapapír mellett végül tizenegy körül sikerült megírnom a vershez való dallamot.

Miután eljátszottam a dalt, boldogan konstatáltam hogy tökéletes lesz, majd elégedetten nyúltam végig az ágyamon, és szinte rögtön elnyomott az álom.