Szerelem a levegőben 32. fejezet

Íme a következő fejezet :3 Remélem tetszeni fog nektek :) Én köszönöm a majdnem 4,000 kattintást a 8  feliratkozót, a kommenteket, a pipálgatást a véleményeknél :D Remélem ez továbbra is így marad majd :) K.Ö.S.Z.Ö.N.Ö.M

32. fejezet

/Patrik/

Mikor  vége volt az ofői órának, a fiúkkal összegyűltünk hátul, hogy megnézzük együtt ki kit húzott. Ez amolyan berögzült szokás volt nálunk, már a kezdetektől így csináltuk.

Körbeálltunk a középső pad mögött, majd mindenki elővette a kis cetliét.

Épp azon tanakodtunk hogy ki kezdje el, amikor röhögésre lettünk figyelmesek. Hátrapillantottunk, s Lillát meg Dorkát láttuk hogy beragadtak az ajtóba,meg közben a röhögőgörcs is rájuk jött, mögöttük pedig egy-két ember állt, várva hogy kiengedjék őket. Egyedül Grétának nem volt ennyi türelme, mondhatni kilökte őket az ajtón, majd mind a három lány eltűnt a szemünk elől.

- Na jó akkor én kezdem!- vágott bele gyorsan Dénes és széthajtotta a papírját. Majd vigyorogva elköszönt tőlünk, és kirohant az ajtón. Ezen senki sem csodálkozott el, mert ha olyat húztunk aki a körben állt nem mondtuk meg a nevét.

- Oké, akkor most én következem!- hajtogatta szét a lapját Tamás, majd vigyorogva vissza is tette a nadrágzsebébe.

Utána Dávid nyitotta ki, majd teljes lelki nyugalommal megmutatta nekünk.

- Luca- mondta majd várakozóan rám meg Zsoltra nézett.

- Oké, akkor én- sóhajtottam és megnéztem.- Na...- fintorodtam el- Ez is jó lesz... Timi....- mutattam meg, mire orbitálisan kiröhögtek.

Amikor abbahagyták végre, Zsolti is belenézett a lapba, majd magabiztosan vigyorogva felkapta a táskáját és elbúcsúzott tőlünk.

Csak mikor hazafelé mentem gondolkodtam el, hogy eddig sose volt hogy hárman is a csapatból húzták volna ki egymást. Aztán megvontam a vállam és tovább hallgattam a Korn egyik számát.

Mikor hazaértem, Bia épp a nappali közepén volt elterülve és valami újságot lapozgatott.

 - Hát te?- kérdeztem kíváncsian.- Mit csinálsz?

- Áh semmit csak nézelődtem.- legyintett, majd lapozott még egyet.

- Akkor tudnál mondani valamit, amit Timinek tudnék ajándékozni?- néztem rá felhúzott szemöldökkel mire kérdőn fordult felém, én meg sóhajtva elmagyaráztam a történetet.

- Hát...- töprengett el.- Most hirtelen nem ugrik be semmi, de ígérem hogy gondolkozok rajta- mondta, majd feltápászkodott a földről, és elindult a konyhába.

- Csinálj már nekem egy szenyát- kiáltottam utána, majd felmentem a szobámba.

- Köszi!- vigyorogtam rá, mikor bejött a kajával.

- Van mit.... Na és eszedbe jutott már valami?- érdeklődött majd mikor csak a fejemet ráztam meg, bosszúsan felsóhajtott.- Tudod mit! Kérdezd meg Dorkát vagy valamelyik másik lány osztálytársadat hogy ők minek örülnének.

- Nem hiszem hogy ez így jó ötlet... Ők mind különböznek Grétától meg Timitől! Csak ők olyan plázabarbie-k- fintorogtam de azért ráírtam Dorinára.- Hát azt mondja hogy ő se tudja, de menjek el velük holnap, mert Lillának is ilyesmi a problémája... Ő meg Grétát húzta- magyaráztam, majd jól kiröhögtem magunkat. Naná hogy mi vagyunk csak ilyen bénák.

- Na látod? Már meg is van oldva a problémád.. Félig.. Na jó, mindegy, én elmentem dolgozni, ma éjszakára vagyok beosztva-fintorodott el, majd kiment a szobámból.

Még megbeszéltem hogy reggel tízkor találkozunk a buszmegállóban, majd elköszöntem tőle, meg Dénestől és kikapcsoltam a gépet.

Felkaptam a gitáromat, megpengettem, majd gondolkozva leültem törökülésbe a földre. Aztán hirtelen eszembe ötlött egy dallam és elkezdtem halkan lejátszani. Majd mikor biztos voltam benne, előkotortam egy kottás füzetet és leírtam a hangokat, majd tovább játszottam. Egy óra múlva örömmel dőltem hátra.

Kész volt egy újabb dalom.

Egy kicsit tovább ültem még a földön és gitározgattam, majd mikor anyáék hazaértek lementem köszönni nekik. Együtt megvacsoráztunk ( éttermi kaja... nem igazán rajongok érte) majd visszamentem a szobámba, és csak feküdtem az ágyamon gondolkodva.

Nem tudom mikor nyomhatott el az álom, de reggel az ébresztőm csipogására keltem fel. Hirtelen azt sem tudtam hogy hol vagyok de aztán eszembe jutott hogy ma megyünk "shoppingolni".

Meg az is hogy este nem szóltam róla anyáéknak. Magamat átkozva mentem végig a házon, mire végre megtaláltam anyát a konyhába. Mikor elengedett felrohantam lezuhanyozni, majd egy tíz perc múlva már az úton caflattam, hogy odaérjek. mikor megláttam hogy Dénes is ott fagyoskodik elvigyorodtam, főleg amikor megláttam Lilla meglepett az arcát.

- Sziasztok!- köszöntem mikor odaértem. Dorina rám mosolygott, Dénessel meg hátba vágott, csupán Lilla motyogott valami kis "szia" félét, majd Dorinához fordult, mi meg összevigyorogtunk Dénessel, majd beszélgetni kezdtünk addig míg meg nem jött a busz.

Felszálltunk a kissé fullasztóan meleg járata, majd kifizettük a jegyünket, és beljebb nyomultunk a vége felé, ahol találtunk egy négyes ülést, ahova rögtön leültünk. Nevetgélve buszoztunk, majd leszálltunk az egyik plázánál.

- Na ne már! Most komolyan ide kell bemennünk?- néztem fel kérdőn az épületre.

- Ja...- biccentett Lilla- Mivel Grétáról, meg a te esetedben Timiről van szó itt biztos találunk nekik valamit. - válaszolta, majd bement az ajtón, utánna meg Dorka és Dénes kézen fogva.

- Na jó...-mormogtam majd követtem őket.

Szerelem a levegőben 31. fejezet

31. fejezet

/Lilla/

Mikor Felkeltem anyával találtam magam szembe, aki megmondta hogy Patrik már elment és hogy szerdán lesz a temetés. Utána magamra hagyott a szobámba a gondolataim között.

Ezek után a hét összefolyt, szinte mind ugyanúgy telt el. 

Aztán a következő két hónap is eltelt egyhangúan, s egyszer csak azon kaptam magam hogy december van .

Konkrétan Dorina döbbentetett rá, mikor egy reggel suliba menet elkezdte azt ecsetelni hogy mit fog venni Dénesnek mikulásra meg utána karácsonyi ajándéknak.

- Miért hányadika van?- gondolkodtam el.

- Másodika, és ma fogjuk kihúzni azt hogy kinek adsz mikuláskor ajándékot az osztályból ofőórán- lelkesedett Dorka rögtön.

Pénteken eléggé laza az órarend szóval hamar eltelt, és már csak osztályfőnöki volt hátra, amit mindenki izgatottan várt.

- Gyerekek, csendet kérek! Nyugalom! Cssss- próbált minket csitítani ofő, ami nehezen bár, de sikerült neki.- Szóval akkor ma kihúzzuk a neveket ebből a dobozból...- emelte fel az említett tárgyat, mire mindenkinek rátapadt a szeme.- Minden egyes név benne van, és jó lenne ha nem mondanátok el senkinek, hogy kinek ajándékozol, bár tudom hogy ez nagy kérés- mosolyodott el, aztán elindult körben és mindenki kihúzott belőle egy cetlit.

Én teljes lelki nyugalommal emeltem ki az első papírt ami a kezembe akadt.

Még akkor is nyugodt voltam amikor kinyitottam megnézni.

Aztán már nem voltam nyugodt.

Barna Gréta.

Hát mit vétettem én a sorsnak hogy őt kellet kihúznom? Így is amióta elkezdődött a keringő bunkózik velem. Dorinával meg azért mert összejött Dénessel. Erre meg most neki kell ajándékot vennem. Remélem nem fog megharagudni ha csokit veszek neki...

- Ki szeretném kötni- szólalt meg tanár úr, miután végzett és az ő kezében is egy cetli világított- hogy nem szeretném ha bolti csomagot adnátok egymásnak! Készítsétek ti el az ajándékot és lehetőleg minél kevesebb csokoládé kerüljön bele- mosolyodott el, mire az osztály csak meredt rá amolyan "most ez komoly?" pillantással.

- Pszt...- böktem meg Dorka vállát mire kérdőn felém fordult.- Te kit húztál?

- Ofőt!- lelkesedett be, én meg csak elhúztam a számat és megmutattam az enyémet.

- Ú- fintorodott el ő is.

- De mi a jó eget vegyek neki? - meredtem rá tanácstalanul.- Karkötőt? Szájfényt? MIT?- keseregtem.

- Vegyél neki egy könyvet aminek az a címe hogy, "Hogyan ne akard becserkészni a volt pasid legjobb haverját"- válaszolta, mire egy köhögési rohamnak álcázva elkezdtem röhögni. Aminek következtében persze mindenki ránk nézett.

- Khhmm...- köszörülte meg a torkát ofő, mire visszafordultak, én meg nagy nehezen csendben maradtam.- A következő pedig az, hogy a jövő héten  a lányok csütörtökön felpróbálják a keringős ruhát, szóval jó lenne ha senki nem hiányozna akkor- mondta miközben lapozgatott a noteszében. De erre a bejelentésére természetesen rögtön minden lány izgatottan összesúgott, csak én meg Dorka néztünk össze unottan.

- Holnap elmenjünk szétnézni ajándékért?- kérdezte közel hajolva hozzám, mire csak bólintottam egyet.- Oké....- dőlt vissza, majd megszólalt a csengő, és az egész osztály egy emberként pattant fel.

Dorinával egyszerre akartunk kimenni az ajtón, aminek következtében beragadtunk. Egy legalább öt perces röhögés után sikerült kiesnünk az ajtón. Én éppen hogy állva tudtam maradni, de Dorina meg eltaknyolt volna, ha el nem kapom a karját és vissza nem húzom.

Még jobban elkezdtünk röhögni, mikor egy unott hang megszólalt mögöttünk.

- Elmennétek az ajtóból vagy tovább röhögnétek mint az IQ hiányos libák?- nézett ránk felvont szemöldökkel Gréta, majd választ sem várva elment mellettünk, a kifutóra való járásával, mi meg csak összenéztünk és újra kitört belőlünk a jókedv.

Magunkra kaptuk a kabátunkat meg a sálat és hazaindultunk.

Épp kiléptünk a kapun, amikor Dorina egy halk sikkantással eltűnt mellőlem.

Kérdőn fordultam hátra majd elmosolyodtam mert Dénes volt az, és épp egy puszit nyomott a barátnője arcára.

-Na és- csatlakozott hozzánk, megfogva Dorka kezét.- Ti kit húztatok?- érdeklődött vigyorogva.

- Grétát.- morogtam, mire stílusosan kiröhögött.- Hé ez nem ér, nem én tehetek róla. A sors utál engem.- de csak tovább röhögött.- És te kit húztál?- nézte rá továbbra is.

- Patrikot- vigyorgott, mire csak bosszúsan legyintettem.

- Én az ofőt húztam...- magyarázta Dorka mosolyogva, mire válaszul kapott még egy puszit.

Beszélgetve sétáltunk tovább, majd a házunknál elköszöntem tőlük, és bementem. Előkotortam a pénzemet és megszámoltam hogy miből fogok tudni holnap ajándékokat venni.

Mikor végeztem lementem anyának segíteni a vacsoránál. Elkéredzkedtem tőle holnap vásárolni, utánna játszottam egy sort Laurával meg a macskával, majd kimerülve bújtam be az ágyamba, és rögtön elaludtam.

Szerelem a levegőben 30. fejezet

30. fejezet

/Patrik/

- Na ne!- hördültem fel, és ki akartam lépni az edzőteremből, de a srácok megfogták a karomat és visszahúztak.

- Ugyan már! Teljesen véletlenül van itt!- bizonygatták nekem, én meg gyanakodva mértem végig őket. Aztán Tamás arca megrándult mikor ránéztem, én meg mindent megtudtam ebből.

- Nem meg mondtam hogy ne beszéljen senki Grétával? Tudjátok hogy sose hagy itt békén... Na jó most már mindegy...- masszíroztam meg a halántékomat, majd elsétáltunk a futó padon kocogó Gréta mellet.

Vagyis csak én sétáltam, a többiek már-már nyáladzva bámulták meg.

- Sziasztok!- köszönt ránk harsány vidámsággal, mikor elmentünk előtte. Én visszamorogtam valami szia félét, de a srácok lecövekeltek előtte és beszélgetni kezdtek vele. Szem forgatva hagytam ott őket, és elindultam az öltöző felé. Aztán egyszer csak észleltem hogy valaki követ és megfordultam, de csak Dénessel találtam szemben magamat.

- Na mi van? - néztem rá felhúzva a szemöldökömet.- Te nem fogod nyálcsorgatva bámulni Grétát? Vagy elég volt belőle az a két hónap is?- kérdeztem immár gúnyosabb hangnemben mire csak rám vigyorgott.

- Nekem komoly kapcsolat van kialakulóban- hencegett miközben lepakoltunk a padokra.-  Ma moziba megyek Dorinával.

- És ő fogja fizetni a jegyet vagy te?- kérdeztem miközben elkezdtem a szekrénybe bedobálni a cuccaimat.

- Haha nagyon vicces- fintorgott bosszúsan.- Amúgy meg anyámtól kértem pénzt...

- Aha... Ééértem. És mit néztek meg?- sétáltunk ki az öltözőből, és megálltunk a büfénél vizet venni.

- Hát.. Majd ő választ... - gondolkodott el.

Amikor megfordultunk hirtelen Grétával találtam szemben magamat.

- Hát itt vagy!- lelkesedett fel.- Egy jó ideje téged kerestelek. Meggyógyultál már? És mi volt a bajod? Remélem semmi komoly!- csimpaszkodott a kezembe és elárasztott a további kérdéseivel, én meg csak egy sokat mondó pillantást vetettem Dénes felé, és megpróbáltam lerázni magamról a lányt.

Két órán át folyton körülöttem mászkált, úgyhogy fogtam magam elköszöntem a többiektől és elindultam az öltöző felé hogy összepakoljak, faképnél hagyva Grétát.

- Várj már meg!- halottam a kiabálást mögöttem amikor kiléptem az épületből és kérdőn visszanéztem.- Végre... Szólhattál volna hogy mész... Megyek veled- lihegte Dénes, majd látta az értetlen tekintetemet megmagyarázta.- Dorináért... Tudod...

- Ja, persze- biccentettem majd elindultunk.

A szokásosnál tovább tartott az út, mert Dénes kitalálta hogy éhes, úgyhogy be kellet mennünk  egy mekibe,ahol legalább egy fél órát ácsorogtunk csak azért mert nem tudta eldönteni hogy mit vegyen. Aztán további tíz perc volt míg kiálltuk a sort.

- Szóval... Mit szoktál Lillánál csinálni?- nézett rám csámcsogva, majd bekapott egy újabb darab sült krumplit a zacskóból, majd kivette a kezemből a kólát és beleivott. Majd visszaadta és tovább evett, én meg elmondtam hogy nagyjából mi volt tegnap.

Már majdnem Lilláéknál jártunk amikor végre befejezte az evést és kidobta a szemetet, én meg megkönnyebbülten felsóhajtottam.

Amikor befordultunk az utca sarkán megláttuk a lányokat amint épp elköszönnek egymástól.

 - Sziasztok!- köszönt Lilla mosolyogva ránk, majd egy utolsó öleléssel elbúcsúzott Dorinától miután lemászott Dénesről, mert amint odaértünk a nyakába ugrott.

Mi is elköszöntünk egymástól, megfogták egymás kezét és elindultak. Lilla mosolyogva nézett utánuk, én meg alig bírtam levenni róla a szememet.

- Na- fordult felém, majd mikor elkapta a tekintetemet elvörösödött.-Mi újság?- kérdezte, és beengedett a házba.

- Semmi különös- válaszoltam, miközben letettem a táskámat.

- Abban mi van?- nézte kérdőn a csomagomat.

- Az edző cuccom.

- Oh... Nem is tudtam hogy jársz gyúrni- vörösödött el egy kicsit.

- Hát én nem igazán nevezném "gyúrásnak"- mutattam idézőjelet a levegőben.- Főleg akkor mikor Gréta is ott van.- válaszoltam bosszúsan, majd láttam a kérdő tekintetét így elmagyaráztam neki.

Ő meg konkrétan kiröhögött, de legalább volt valami reakció tőle.

Amikor beértünk a szobába kicsit ledöbbentem mert eléggé nagy rendetlenség volt.

- Látom kiéltétek magatokat Dorkával..- jegyeztem meg miközben szétnéztem és elvigyorodtam.

Eltaposott pattogatott kukorica darabok, szétdobált párnák, takaró a földön, a laptopon valami karaoke oldal megnyitva.

- Hát.. eléggé lefárasztott...- mosolyodott el halványan majd elkezdett összepakolni.- Szóval... mit akarsz csinálni?- nézett rám kérdőn mikor befejezte a pakolászást.

- Hmm.. mit szólnál egy filmhez?- kérdeztem, mire egy kis habozás után rábólintott.

- Akkor csinálok popcorn-t... Mit kérsz inni?- kiáltott fel a lépcsőről.

- Ami van- válaszoltam majd elkezdtem keresgélni a filmek között.

- Szóval...- kérdeztem mikor visszajött- mit szeretnél nézni?

- Nekem mindegy...  Legyen ez..- bökött rá egyre, majd leült a földre.

Mellé ültem, a hátamat megtámasztottam az ágy szélénél, a laptopot beraktam kettőnk közé hogy mind a ketten láthassuk, majd elindítottam.

Szótlanul néztük a kissé unalmas filmet amiben a csaj szenvedett, amikor éreztem hogy Lilla feje a vállamra hanyatlik.

Meglepődve néztem rá, aztán elmosolyodtam. Eléggé fáradt lehetett ha simán bealudt ülve.

Aztán egyszer csak felsóhajtott, s egy könnycsepp gördült végig az arcán. Aztán elmosolyodott. Megbűvölve néztem alvó arcát, a film már egyáltalán nem érdekelt.

Aztán egyszer csak meghallottam hogy csapódik a bejárati ajtó, s elkezdtem azon töprengeni hogy mi kéne csinálnom most.

Aztán gondoltam egyet, s óvatosan becsúsztattam a kezemet Lilla térdhajlatába, majd a másik kezemmel magamhoz szorítottam, s felraktam az ágyára. Mikor leraktam érthetetlenül motyogott valamit majd összegömbölyödve aludt tovább, én meg csendben kimentem a szobából.

Lementem a lépcsőn, elköszöntem az anyukájától, megmondtam hogy Lilla alszik a szobájában, majd felkaptam a táskámat és hazaindultam.

Otthon álldogáltam egy darabig a szobámba, majd vállat vonva bepakoltam másnapra a sulitáskámba tanulás nélkül. Majd úgyis kitalálok valami ürügyet hogy miért nem csináltam meg.

Aztán boldogan lezuttyantam az ágyamra, és Laptopoztam addig míg el nem nyomott az álom.

Szerelem a levegőben 29. fejezet

29.fejezet

/Lilla/

- Szóval! Mit is akarsz csinálni?- kérdezte tőlem vigyorogva Dorina az ágyamon ülve.

- Visszaaludni!- nyögtem fel és a fejemre húztam a takarót. Ugyanis nem voltam arra felkészülve hogy szombat, reggel hétkor pont a jókedvű Dorinára fogok felkelni.

- Naa ne mááár!- pörgött teljes valójában de csak egy kis nyöszörgést kapott válaszul mivel este megint sírtam és hajnali három körül tudtam elaludni.

De sajnos ez  sem hatotta meg. Elkezdett ugrálni, aztán fogta magát és bekapcsolta a laptopomat. Fél perc sem telt bele és máris bömbölt a szobámba az I love it Icona Poptól és teljes torokból énekelni kezdte.

Vagy inkább üvölteni.

Nézőpont kérdése de nekem üvöltözés volt.

Már legalább harmadszorra kezdte el újra, mire hozzávágtam a párnámat és kikeltem az ágyból. De rögtön vissza is huppantam, mivel nem vártam hogy visszadobja... Erősen...

- Na...- fújtam ki a hajamat az arcomból, miközben Dorina nevetve visítozta tovább a dalt.

Bosszankodva feltápászkodtam, és átmentem a fürdőbe. A hideg víztől valamennyire felfrissültem, de a tükörképem letörte azt a kevéske jó kedvemet is.

Természetellenesen sápadt voltam hatalmas karikákkal a szemem alatt.

Mikor fáradtan visszaslattyogtam Dorina nagyban Facebookozot de ugyanúgy üvöltetett valami vidám zenét.

- Ki engedett... be?- kérdeztem, egy ásítással megszakítva.

- Anyukád. És utána rögtön el is ment a húgoddal- mondta vigyorogva,miközben kikapcsolta a gépet.- Naa, és akkor még mindig mit akarsz csinálni?- vetődött az ágyamra, és onnan nézett rám.

- Felkelni... Ha már aludni nem hagytál. Szóval szükségem van egy adag tejeskávéra.

- Oké!- pattant fel, majd dalolászva letáncolt előttem a konyhába, majd felült a konyhapultra, s onnan nézte ahogy inni csinálok magamnak, meg Nesquik-et eszegetett a dobozából.

- Nézd, nézd néézd!- halottam a kiabálását. Megfordultam és majdnem kiköptem a tejeskávémat, mert Dorina azzal szórakázott hogy kanalat ragaszt az orrára.

- Basszus!- köptem ki a kávémat, majd röhögve elkezdtem feltakarítani- Nem vagy normális!- mondtam mire ő is velem kacarászott egy sort.

- Juuj itt a cicaa!- visított fel és leugrott a pultról, amivel megijesztette szegény állatot.- Na nyugii, nem akarlak bántani...- gügyögött neki, és megérte a fáradtsága, mert végül csak sikerült megsimogatnia, én meg kihörpintettem a maradék kávémat, majd elmosogattam a bögrét.

- Szóóval én arra gondoltam- állt fel karjában a macskával- hogy nézhetnénk filmet! És tudod mit? A Dívát! - lelkendezett én meg ráhagytam.

De miután megnéztük, magunkba tömtünk két csomag popcorn meg megittunk három liter colát fokozottan jobban éreztem magamat

Mikor vége lett a filmnek rákerestünk a dalokra amik benne voltak, s Christinával együtt énekeltünk mi is, addig, amíg kívülről meg nem tanultuk. Aztán találtunk valami karaoke oldalt és azon dalolásztunk. Meg simogattuk, játszottunk a macskával, aki ennek már nem örült annyira, s tiltakozó nyávogással kiment (kimenekült) a szobából.

Ebéd után (egy-egy szendvics, több nem fért belénk) az ágyamon feküdtünk, a fejünket lelógattuk a széléről, és egy tábla Milka csoki társasságában beszélgettünk.

- Na és mi volt pénteken?- kérdeztem.

- Semmi- vont vállat Dorina-  minden a megszokott rendben volt. Grétáék szervezkedtek, Dénesék röhögtek mindenen, a tanárok meg kiakadtak.

- Jó, de Dénessel délután...- mondtam szem forgatva.

- Ja- kezdett el kuncogni- valójában semmi különös. Elmentünk egy parkban és ott voltunk egy két órán át. Megakart fogni nekem egy hattyút... Addig  jól is ment hogy ki tudta csalogatni a vízből kenyérrel, de mikor ott volt hogy majdnem megfogta, a madár feldühödött s neki támadt. Ő meg csak ordítozva rohangált nyomában a madárral. Aztán a hattyú gondolom megunta egy olyan negyed óra múlva és végre békén hagyta. Szegény Dénes meg teljesen ki volt fulladva.- kacagott, aztán mikor elképzeltem a jelenetet rám is átragadt a jókedve.

Konkrétan röhögő görcsöt kaptunk, s amikor egymásra néztünk újra meg újra kitört belőlünk. A végén már csak néha néha elvihogtuk magunkat, de akkor már a földön feküdve, ugyanis a nagy nevetés közepette leestünk az ágyról a padlóra.

- Jaj...- ült fel Dorina és elkente a szeme alatt a lefolyt szempillaspirálját, mert már a könnyünk is kicsordult közben.- Ah a francba! Van egy spirálod számomra?- nézett rám  bosszankodva, mire feltápászkodtunk a földről s a fürdőben adtam neki egyet.

Csak közben megint rám tört a röhögés, mert száj tátva festegette a szempilláját és aztán ő is elkezdett rajtam nevetni, aminek köszönhetően szétkente a fején a fekete festéket.

Egy fél óra múlva végre mind a ketten lenyugodtunk, s már búcsúzkodtunk az ajtóban amikor az utca végén felbukkant Patrik meg Dénes.

- Csak nem mentek megint valahová?- néztem kérdőn Dorinára, mire valami olyasmit motyogott vissza vigyorogva hogy moziba, majd a fiú nyakába ugrott, mivel közben odaértek hozzánk.

- Sziasztok!- köszöntem mosolyogva rájuk, majd egy utolsó öleléssel elbúcsúztam Dorinától, Dénes öklözött egyet Patrikkal, és egymás kezét fogva elindultak a buszmegálló felé, nekem meg akaratlanul is mosolyra húzódott a szám.

- Na- fordultam Patrik felé, aki engem nézett, én meg zavaromban elvörösödtem-Mi újság?- kérdeztem, miközben behívtam a házba.

Szerelem a levegőben 28. fejezet

28. fejezet

/Patrik/

Meglepetten vettem észre hogy Lilla felpattan majd kiindul a szobából. Egyszer csak megtorpant, s visszanézett rám, én meg vártam hogy mit fog mondani. Ehelyett csak megindult felém, elvette a gitárját, majd maga után lehúzott a földszintre.

Amikor leértünk a lépcsőn, beszélgetés foszlányai ütötték meg a fülemet, s elcsodálkoztam hogy vajon mikor érhetet haza az anyuja, mert én bizony nem hallottam. Lilla elindult a hangok irányába, én meg utána eredtem, mert kíváncsi voltam hogy miért húzott le engem is.

Ahogy beléptünk a helységbe, rögtön szembe tűnt egy kis göndör hajú kislány aki épp a macskával játszadozott.

Mikor meghallotta hogy beléptünk, felnézett s boldog visítással Lillához rohant hogy megölelje, majd a lábait  átölelve nézett rám félszegen, mire csak bátorítóan rámosolyogtam.

- Jaj Lilla, hát itt vagy!- fordult meg egy idősebb nő, gondolom az anyukájuk, majd megakadt a tekintete rajtam és kérdőn fordult a lánya felé.

- Anya, ő itt Temesi Patrik, osztálytársam. Patrik, ő itt az anyukám, Kocsisné Tímea- mutatott be minket egymásnak.

- Csókolom- köszöntem illendően.

- Szervusz, és mond csak mi járatban erre fele?- nézett rám kedves mosollyal.

- Hát ha azt mondom hogy csak erre jártam és gondoltam beugrok...?- néztem rá, mire anyukája felkapta a fejét és kacagott egy jót.- Gondoltam...- sziszegtem a fogaim között, majd megéreztem hogy rezeg a zsebemben a telefonom.

Miután elolvastam Bianka üzenetét elköszöntem tőlük, és haza indultam. Lilla anyukája kikísért az ajtóig, de mielőtt kiengedett volna megfogta a karom és vissza húzott egy kicsit.

- Remélem, tudod hogy ez most nagy segítség volt tőled- nézett mélyen a szemembe mire csak zavartan bólintottam egyet.- Megkérhetlek téged, hogy ha tudsz minden nap gyere át? Így legalább elfeledkezne egy időre a szomorúságáról. És ezt üzenem Dorkának is, megköszönném ha átadnád neki.- mosolygott rám szomorúan mire én természetesen megígértem és végre hazaindultam.

Lassú kocogásban tettem meg az utat, mert tudtam hogy ha anyáék előttem érnek haza hatalmas hűhót fognak csapni körülöttem hogy miért mentem el mikor én "beteg" vagyok.  De szerencsém volt, csak a nővéremet találtam otthon.

Miközben segítettem neki megteríteni a vacsorához, kifaggatott hogy mi volt. Amikor elmeséltem hogy mit mondott az anyukája rám nézett és a lelkemre kötötte hogy át kell mennem minden nap. Vigyorogva megígértem, majd leültünk a nappaliban tévézni egy kicsit.

Épp valami kvíz műsoron röhögtünk (a versenyző nagyon béna volt) amikor anyáék megérkeztek, majd egy kis idő múlva leültünk az asztalhoz vacsorázni.

- Na és Patrik, itt volt ma is az a kislány aki tegnap csak úgy elrohant tőlünk?- kérdezte anya, miközben az éttermi kajában turkáltam.

- Hát... nem... De telefonált, hogy ömm.. nem érzi jól magát, ezért ma már suliba sem ment- hazudtam egy kicsit, mert csak az indok nem volt igaz amiért nem ment iskolába.

- Óh.... remélem akkor el tudtad kérni valakitől a tanulni valót- nézett rám bizakodóan, mire csak bólogattam.

Mikor befejeztük a kajálást felmentem a szobámba.

Épp Dorinának írtam Facebookon Lilla anyukájának az üzenetével, mikor csörögni kezdett a telefonom.

Amikor felvettem majdnem eldobtam ijedtemben, mert egy hatalmas üvöltéstől csengett továbbra is a fejem, mikor végre Dénes beleszólt.

Vagyis pontosabban elkezdett ordítva beszélni, én meg próbáltam megérteni hogy mit magyaráz. Aztán végre vége lett az üvöltő számnak. Vagyis végre Dénes is abba hagyta az üvöltözést, és normálisan tudtunk beszélni.

- Na, mi volt Lillánál?- kérdezte én meg elmondtam a nem túl izgalmas történetet. Vagyis csak az ő számára nem volt az, engem viszont melegséggel töltött el, amikor visszagondoltam az ölelésére, és a csodálattal teli szemére miközben gitároztam.

- Aztán mikor mentem volna haza, megállított az anyja hogy megkérjen menjek át amikor csak tudok hozzájuk, meg hogy mondjam ezt meg Dorinának is.

- Akkor holnap nála leszel egész nap?- hallottam meg Dénes kaján hangját a telefonban.

- Nem...- vigyorodtam el gúnyosan.- Csak délután, ugyanis most írtam Dorkának hogy menjen át délelőtt.

- Na ne már!- háborodott fel, ahogy vártam.- És én mit csináljak?

- Ugyan már, nem halsz bele! Délután megint a tied lehet. Addig meg nem tom' hogy mit csináljunk- töprengtem én is.

- Tudod mit? Menjünk el a konditerembe eléggé rég voltunk...

- Nem tudom- fintorogtam-  tudod Gréta mindig ott lebzsel és semmi kedvem nincs a nyavalygásait hallgatni...

- Cöh már! Összeszedem majd a többieket és akkor holnap tízkor az edzőteremnél! Cső!

- De...- kezdtem volna el, de addigra lerakta a telefont, én meg bosszankodva dobtam arrébb, és reméltem hogy lesz annyi esze Dénesnek hogy tényleg csak a haveroknak mondja el.

Szerelem a levegőben 27. fejezet

Mivel ezek ilyen kis rövidre sikeredtek, hoztam nektek még egy új fejit ma :) Remélem ez is tetszik, bár szerintem uncsi lett ez is :D Meg mostanában ilyen szomorkás, sírós részek lesznek leginkább... :)

27. fejezet

/Lilla/

Csak néztem rá, és vártam a választ a kérdésemre. Lassan felegyenesedett és a szemembe nézve megszólalt.

- Mondtam... Dorina szólt hogy nagyon ki vagy bukva a nagyapád miatt, de ő nem tud eljönni hogy vigasztaljon. Így konkrétan ideparancsolt engem...- gondolkozott el, nekem meg gombóc képződött a torkomban, s megint sírni támadt kedvem.

- Bocs...- nyögtem ki, majd elsiettem mellette, és csak a szobámban álltam meg.

- Azta'...- hallottam meg magam mögött Patrik hangját mire egy kissé dühösen megfordultam.

- Igen persze hogy bejöhetsz...- meredtem rá.

- Csak nem vártad volna el hogy lent álljak mint egy balfék, míg te itt bekuckózod magad, s a végtelenségig a depressziódba süllyedsz?

- Hát... de....- mondtam vontatott orrhangon, majd elfutotta a szememet minden átmenet nélkül a könny s elfordultam tőle, majd a kézfejemmel megtöröltem a szememet.

- Héj! Sajnálom hogy ezt mondtam, nem kellet volna!- hallottam meg a suttogását magam mögül, majd megéreztem a kezét a vállamon.

Erre az érintésre nem vártam s ez már sok volt nekem. Hirtelen megfordultam s szorosan magamhoz húzva elbőgtem magamat.

~*~

/Patrik/

Nem számítottam erre a mozdulatára így hát eléggé megdöbbentem mikor megölelt és elkezdett sírni. Tétovázva simítottam végig a fején majd magamhoz szorítottam, s megnyugtató kis butaságokat suttogtam neki.

- Bocs...- mondta legalább egy fél óra után rekedten, s elengedett.- -Tiszta víz lett a felsőd- görbült le megint a szája s leült az ágyára.

- NEm probléma'- vontam meg a vállam, majd fürkészően pillantottam az arcára.

- Nyugi, már nem fogok bőgni- mosolygott rám halványan.- Legalábbis egy jó darabig...- komolyodott el, majd elkezdte felszedni a szemetet a földről és pakolni kezdett.

~*~

/Lilla/

Egy kicsit elszégyelltem magamat hogy így kiborultam, így hogy zavaromat leplezzem elkezdtem egy kis rendet csinálni a szobámba.

- Ömmm.. nem akarsz leülni?- kérdeztem miután elpakoltam mindent, ő meg fogta magát s leült az ágyamra majd kezébe fogta a gitáromat.

- Szabad?- nézett rám mosolyogva amitől hirtelen elgyengültek a lábaim, és nekem is le kellet ülnöm. A földre.

- Ja persze..- vontam vállat, majd csendben hallgattam a gitározását.

- Ez nagyon szép volt...- suttogtam mikor befejezett egy számomra ismeretlen dalt, mire csak rám emelte a tekintetét.

- Tényleg tetszett?- kérdezte, mire csak vad bólogatással feleltem.- Az jó- vigyorodott el magabiztosan.- Én írtam amúgy- tette hozzá hanyagul mire nekem csak elkerekedtek a szemeim.

- Na ne már!- hüledeztem.- És van más is?

- Van.- válaszolta, majd elkezdte játszani a dalt. Meg még egyet. Meg még utána is. én meg csak csodálkoztam hogy milyen ügyes, és hogy milyen menőn áll a kezében a gitár. 

Fogalmam sincs hogy mennyi ideig ültünk a szobámba, de egyszer csak ajtó csapódásra lettem figyelmes, meg anya hangjára, így felpattantam a földről. Majd egy kis hezitálás után kikaptam Patrik kezéből a gitárt s magam után húztam le a nappaliba.

Szerelem a levegőben 26. fejezet

Ez most egy kicsit unalmasabb meg rövidebb feji lett, de hát ez van ilyen is kell néha :D Remélem tetszik majd nektek ;)

26. fejezet

/Patrik/

- Elmentem!- kiabáltam be nővérem szobájába.

- Hova?- dugta ki a fejét az ajtaján, s kíváncsian nézett rám.

- Lillához... tudod hogy tegnap csak úgy elrohant tőlünk, és nem tudtam hogy most mi van, szal' felhívtam Dorkát reggel hogy kérdezzen rá... És most hívott vissza azzal, hogy menjek át. most... Rögtön...- gondolkoztam el, Bia meg csak elvigyorodott.

- És azt tudod mért kell át menned?

- Hát... Dorina azt mondta, hogy meghalt az apai nagyapja és hát eléggé ki van bukva,  de ő meg nem tud átmenni mert Dénessel van valahol szóval.. érted...- néztem rá, de eléggé gondolkodó fejet vágott.

- És nem gondolod hogy vinni kéne neki valamit?

- mit tudom én... Épp gyászol mi a jó eget vigyek neki?- tártam szét a kezemet tanácstalanul.

- Hmm... Jó kérdés...- nézett rám gondolkozva majd egyszer csak befordult a szobájába.- Tessék!- mondta felvidultan mikor visszajött hozzám és a kezembe nyomott egy plüss macskát.- Meg azt hiszem van a konyhába egy doboz csoki... Várj!- rohant le a lépcsőn.

Egy kissé bosszúsan sóhajtottam fel, majd ránéztem a kezembe tartott foltos plüssre. Kék szeme volt, pont olyan mint Lillának. Elmosolyodtam ezen a hasonlóságom, és eszembe jutott a matek könyve is.

Épp a szobámból jöttem ki, kezemben a cuccával, mikor Bianka rohant felém.

-Hol voltál? Mondtam hogy várj!

- De az nem azt jelenti hogy ott és meg sem mozdulhatok- értetlenkedtem, mire egy bosszús szusszantással kezembe nyomta a csokit. Meg valami mást is. Egy kis csokor rózsát.

- Tessék...

- Na ne... Rózsa?

- Aha.. de anyának ne szólj tudod hogy akkor dühös lesz mert hozzá mertem érni.

- Kösz.. lassan meg már úgy nézek ki mint egy málhás szamár...- dünnyögtem magamnak, mire csak felnevetett és rávágott egy kicsit a fejemre. Majd még a kezembe nyomott egy kis ajándék zacskót és végre elengedett.

Beletuszkoltam a plüsst meg a csokit, de a rózsát és a könyvét már nem tudtam. Ezen bosszankodva indultam el, s próbáltam nem gondolni arra, hogy mit gondolhatnak az emberek akik láttak.

Mikor a házuk elé értem, vagy egy öt percet álltam az ajtó előtt, azon gondolkozva hogy minek is jöttem ide? Meg mit kell mondani ilyenkor?

Aztán vettem egy nagy levegőt és becsöngettem.

Már épp újra akartam csengetni amikor kinyílt az ajtó, és Lilla pislogott ki rám.

- Jó a ruhád!- vigyorogtam rá, mire elvörösödve húzgálni kezdte magán, pedig tényleg jól nézett ki. De az jól jött hogy elpirult mert legalább kapott egy kis színt az arca, ugyanis olyan fakó volt mint aki a mai meg a tegnapi napot átbőgte. Több mint valószínű hogy így is volt.

- Patrik.. Mit keresel te itt?- kérdezte rekedtes hangon, majd megköszörülte a torkát.

- Csicseregték a kismadarak hogy szomorú vagy- néztem mélyen a szemébe, de ez a mondat rossz ötlet volt, mert elfátyolosodott a tekintete, s sűrűn szipogni kezdett.- Hé, hé, hé! Nyugi nincs semmi baj- próbáltam nyugtatni.- Nézd.. Látod? Hoztam neked ajándékot... Meg a matek könyvedet.. Meg rózsát.. Bár azt inkább tesóm küldi- fintorogtam mire kaptam egy kis reszketős nevetést, és behívott.

 - A könyvet tedd le valahova, ezeket elveszem, a rózsát meg vízbe rakom.- kapta ki a kezemből a cuccokat, és kíváncsian belenézett a szatyorba.- Úristen!! A macska!- sikkantott fel, majd elrohant.

Kíváncsian követtem s utána mentem a konyhába ahol egy kis fehér cica nyávogott mérgesen.

- Jól van na picur, sajnálom hogy elfeledkeztem rólad, tessék egyél szépen!- gügyögött neki édesen majd elé rakta a tálját, aminek a kis állat mohón neki is esett. Míg evett Lilla újra töltötte a vizes tálkáját is majd mellé helyezte.

- Így ni!- nézett rajta végig szeretetteljesen, majd hozzáfogott hogy vázát keressen elő, s a rózsákat elrendezte benne- Mmmm- hunyta be a szemét.- Nagyon jó illata van!- lelkendezett, én meg közben lehajoltam a macskához hogy megsimogassam, mert a lábam körül mászkált nyávogva. Meggyöntöltem egy kicsit, majd éreztem hogy Lilla engem néz, így hát felpillantottam mire csak elvörösödve elkapta rólam a pillantását.

- Szóval... Miért is jöttél át  igazából?- meredt rám egy idő után, immár normális arc színnel.

Szerelem a levegőben 25. fejezet

25. fejezet

/Lilla/

-Anya!- rontottam be a házunkba, mire ő csak felemelkedett a kanapéról és rám nézett.- Mi van? Mi  a baj? Mi történt?-  hadartam miközben az arcát szuggeráltam.

- Kicsim.. Úgy sajnálom...- kezdte el akadozva mire totál bepörögtem.

- Mit? Mond már el anya!! Mit sajnálsz?

- Meg.. meghalt...- mondta miközben elfutotta a szemeit a könny, én meg lefagytam.

- De.. ki?

- Nagyapád... az apai...- nézett rám szomorúan, én meg sokkot kapva leültem a kanapéra.

- De.. hogy? Miért? MIÉRT?- fogtam fel teljesen a hírt s most már zokogva vertem az előttem lévő kis asztalt.

Hát már senkim sem maradt apa családjából? Az ő anyukáját nem is ismertem mert nagyi már az anyáék esküvője előtt meghalt.

Aztán anya letérdelt elém, s lefogta csapkodó kezeimet.

- Sssss, jól van Lilla, nyugi!- simogatta meg a fejemet mire szorosan magamhoz öleltem. Sóhajtottam egyet s mire kellő képen megnyugodtam rekedt hangon kérdeztem tovább.

- Mikor? És hogy? Mióta tudod?- ömlöttek belőlem a szavak.

- Judit hívott fel, tudod a szomszédja aki mindig segített neki. Reggel ment hozzá hogy megkérdezze mi kell neki a boltból, de nem tudott bemenni s ez gyanús lett neki, mivel nagyapád sose aludt el. kinyittatta a barátjával az ajtót és megtalálták bent az ágyban. Aztán mikor nem tudták felkelteni kihívták a mentőt de ők már csak a halál idejét tudták megmondani. Mondhatni elaludt... Örökre... Nekem délben szóltak erről. Amikor befejeztem a munkát elmentem a kicsiért, aztán beszéltem az egyik anyukával és most nála van Laura, csak téged vártalak hogy elmondhassam neked.

- Legalább szépen halt meg, ha lehet ilyet mondani- suttogtam magam elé, mire ő csak bólintott s átkarolt s belőlem újra feltört a zokogás.

Legalább két órán át ültünk ott egymást vigasztalva. Aztán anya mondta hogy el kéne mennünk a húgomért, majd ma a nagyiéknál alszik hogy ne ijedjen meg a nagy sírástól.

Csak fáradtan bólintottam, majd felmentem hogy megmosakodjak egy kicsit, míg anya Laurának pakolt össze egy kis holmit.

Benéztem a tükörbe, s egy sápadt, kisírt szemű, leginkább egy szellemhez hasonlító alak bámult vissza rám. Fintorogva megmosakodtam, majd újra megnéztem magamat, s határozottan jobb lett a végeredmény. Gyorsan megfésülködtem, majd dobtam egy SMS-t Dorkának hogy később felhívom.

Anyával beültünk a kocsiba s elmentünk a kicsiért. Kacagva, boldogan szált be az autóba, s mi is próbáltunk valamiféle mű mosolyt kreálni az arcunkra, bár szerintem leginkább vicsorgás volt.

Nagyanyáméktól tizenegy óra körül értünk haza, mert anya nekik is elmondta amit nekem, miközben én mellette ültem, meleg teát kortyolgatva, hogy megnyugodjak.

Eközben Laura vidáman játszott a nappaliban Cirmivel, nagyiék macskájával, s semmit nem vett észre belőle.

Aztán mikor végre elindultunk odafutott hozzánk s megölelt minket. Halvány mosollyal a fejünkön köszöntünk el tőle, s aztán amint beültünk a kocsiba, megint előtört belőlem a zokogás. A félórás utat végig bőgtem, de anya egy szót sem szólt. Hagyta hogy kisírjam a fájdalmamat.

Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy megálltunk. mikor kinéztem az ablakon láttam hogy az út szélén álltunk meg, s kérdőn fordultam anyához, mire csak visszanézett rám s ő is elkezdett sírni.

Egymást átölelve zokogtuk el fájdalmunkat, majd egy negyed óra múlva újra elindultunk amikor mindketten lenyugodtunk egy kissé.

Amikor hazaértünk kiszálltunk a kocsiból, s egymást átölelve bementünk a házba.

Felmentem a szobámba, s a telefonomat nézegettem. Aztán írtam egy üzit Dorkának hogy inkább másnap beszéljünk, mert már túl fáradt vagyok, mire csak annyit kaptam hogy "OK". ledobtam a telót az ágyamra majd átmentem anya szobájába, s bemásztam mellé.

- Szeretnél holnap suliba menni?- kérdezte suttogva miután szembefordult velem, s kisimított egy kósza tincset az arcomból.

- Nem!- ráztam meg a fejemet- Majd Dorinát délután felhívom jó?

- Persze, én meg majd reggel az osztályfőnöködet.- mosolygott rám, mire csak fáradtan bólintottam, s behunytam a szememet.

Valami tíz óra környékén ébredtem fel, brutálisan feldagadt szemekkel, s bedugult orral. Anyától csak egy üzenetet találtam, hogy Laurát elvitte reggel bölcsibe, oszifőnek szólt, hogy több mint valószínű a jövőhéten nem megyek, s kaja a hűtőben.

Nagy nehezen elvánszorogtam a fürdőbe, s letusoltam. Felkaptam egy hosszabb ruhát, s ásítozva lecsoszogtam a konyhába.

Félálomban még csináltam magamnak egy bögre tejeskávét, s azt szürcsölgetve keresgéltem a hűtőben.

Ahogy egyre jobban kezdtem magamhoz térni, egyből elöntött a gyász félreismerhetetlen érzése. Szipogva becsaptam a hűtő ajtaját, majd kikaptam egy doboz bonbont, meg egy tábla csokit a szekrényből.

Megittam a kávém végét elöblítettem a bögrémet s visszaindultam a szobámba. Útközben felkaptam egy százas csomag zsepit a lenti fürdőből.

Amikor beértem ledobtam mindent az ágyra, magamhoz vettem egy füzetet, tollat, a laptopomat, majd ezeket is leraktam  csokik mellé. Aztán fogtam a gitáromat s leültem vele az ágyamra.

Míg arra vártam hogy betöltsön a gép, elkezdtem játszani a hangszeren, de nem jutott semmi dal sem az eszembe.

Mivel ez a tervem befuccsolt, gondosan leraktam a földre a gitárt, s magam köré gyűjtöttem mindent ami az ágyamon volt. Kibontottam a bonbont, ölembe raktam a füzetet, majd egy kis idő után beírtam a Youtube keresőjébe az első dalcímet ami eszembe jutott.

Hagytam hogy magával ragadjon a dal, s közben megindult a ceruzám a lapon.

Egymás után írtam a vers sorokat, kiadva magamból mindent. Közben néha elhomályosult a látásom, de nem érdekelt.

Már harmadszorra indítottam el ugyanazt a számot ( Avril Lavigne- When you're gone)  mikor rápillantottam az órára. Körülöttem kitépet lapok feküdtek, szétdobált zsebkendők, s valahol alattuk a telefonom.

Ugyanis eszembe jutott hogy fel kéne hívnom Dorinát.

Nagy sóhajtozások közepette kitúrtam a legnagyobb kupac alól, leállítottam a zenét s hallgattam ahogy kicsörög. Legalább két csöngés hallatszott el mire Dorka felvette.

- Na mi van csajos? Csak nem beteg lettél? - kezdett el csacsogni rögtön, csak úgy sugárzott a hangjából a jókedv, nekem meg összeszorult a torkom és kitört belőlem a zokogás.

- Te jó ég!- rendült meg rögtön, s váltott komolyabb hangra.- Mi történt? Mond el nyugodtan...- unszolt mire én végre nagy nehezen el bírtam nyökögni neki, kisebb nagyobb sírással egybekötött megszakítássokkal.

- Jaj.... Sajnálom...- suttogta mire végre befejeztem, s úgy ahogy lenyugodtam.- Meg azt is hogy nem tudok jó barátnőhöz méltó módon átrohanni hozzád, mert nem otthon vagyok- bosszankodott magában, mire egy kis remegős nevetés hagyta el a számat.

- Miért hol vagy?- kérdeztem, és belenéztem a szobámba lógó tükrömbe mosolyogva, majd el is mentem előle mert eléggé szomorú képet mutatott.

- Jaj hát tudod Dénessel vagyok a parkban és úú, olyan aranyos meg minden érted?- áradozott mire nekem meg beugrott hogy tegnap voltak randizni.

- Akkor a tegnapi napotok nektek legalább jól telt...- mondtam neki lebiggyesztett szájjal.

Miért neked mi történt tegnap Patrikkal? - kérdezősködött ő is, mire elfeledve szomorúságomat mindent elmondtam neki. aztán mikor a végére értem, újra elfedett a gyász, s elköszöntem tőle, mondván hogy nem akarom zavarni.

Mikor leraktuk visszaültem az ágyamra s újra elindítottam a zenét. Aztán egy fél óra múlva hallottam hogy csöngetnek s szétsírt fejjel lementem ajtót nyitni.

Aztán ledöbbentem.

Mert Patrik állt az ajtóban.

Szerelem a levegőben 24. fejezet

24. fejezet

/Patrik/

Csak néztem a becsapódott ajtót, s a feltartott kezemet ökölbe szorítottam, majd lehorgasztottam a fejemet, s megláttam Lilla itt hagyott matek cuccát. Felemeltem a könyvét és leraktam az asztalra, miközben megnéztem hogy lesz-e holnap matekunk. Mikor észrevettem hogy péntekre is be van írva egy óra, megkerestem a telefonomat, hogy felhívjam Lillát.

Legalább ötször hívtam, de az elején mindig kinyomta, aztán már be se volt kapcsolva a telefonja. Sóhajtva végig dőltem az ágyamon, és a plafont nézve gondolkoztam hogy vajon mit ronthattam el. Mivel úgy tűnt, hogy ő is meg akar csókolni, nem tudtam semmire se kilyukadni a hirtelen hangulat változásán. Aztán eszembe jutott valami, s leültem az asztalom elé és írtam neki egy levelet, azt belecsúsztattam a könyvében, majd kilógtam a házból. Tizenegy környékén járt már az idő, szóval figyelnem kellet, hogy a szüleim ne ébredjenek fel.

Pár perc múlva már élénken sétáltam a kivilágított utcákon Lilláék háza elé. A tervem csak annyi volt hogy berakom a könyvet a postaládába, és otthagyom.

Ám amint közelebb értem a házukhoz, egy kocsi hajtott fel a garázsukhoz és kiszállt belőle Lilla az anyukájával. Engem nem vettek észre, de én láttam hogy mind a kettőjüknek ki van sírva a szeme, s egymást átkarolva mentek be a házba.

Lenéztem a kezembe tartott könyvre, s úgy döntöttem hogy nem lenne illendő most zavarni őket, így hát visszafordultam és hazamentem.

Nem tudtam elaludni, alig vártam már hogy hajnalodjon. Ültem az ablakom előtt és a telefonommal szórakozgattam. Hétkor fogtam magam és megint megpróbáltam felhívni Lillát, sikertelenül. Még mindig ki volt kapcsolva. Felnéztem a Facebookra hogy ott hátha fenn van, de csak Dorinát láttam fenn.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szia! Bocs ha zavarok csak azt szeretném megkérdezni, hogy tudod-e mi van Lillával?

*üzenet elküldve*

*Dorina ír*

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szióó, nem zavarsz, nem nem tudok semmit róla fel akartam hívni tegnap de ki van kapcsolva a mobilja :o De ugye nem történt vele semmi baj?? Ugye???

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Fogalmam sincs, tőlem egy "bocs mennem kell" mondattal elrohant és azóta nem tudom elérni. Kérdezd már meg tőle kérlek a suliban hogy mi volt a baj.

*üzenet elküldve*

*Dorina ír*

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Oké :) Akkor te még ma nem jössz ugye?

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Köszi, ja ma még pénteken "hawaii" van ;D Na de én léptem csá!

*üzenet elküldve*

*Dorina ír*

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szia! :)

Kikapcsoltam a laptopomat, majd ledobtam magam az ágyamra, és az ölembe vettem a gitáromat. Sokáig gondolkoztam hogy mit játsszak, majd mivel nem jutott eszembe semmi, rajzolni kezdtem.

Már a harmadik rajznál jártam amikor megszólalt a csengőhangom. Mindent eldobtam a kezemből és az ágyamra vetettem magam, mert hogy ott volt a telóm.

- Igen? - vettem fel kifulladva, és azon gondolkoztam hogy vajon ki lehet az, mivel nem néztem meg a nevet.

- Szia!- hallottam meg Dorina hangját.

Szerelem a levegőben 23. fejezet

23. fejezet

/Lilla/

Keringőn, mivel ugye Patrik beteg volt, a tanárral kellet táncolnom. Mikor vége volt az órának elköszöntem Dorináéktól, sok sikert kívánta nekik, majd elindultam. 

Hozzá. 

Patrikhoz.

Legalább egy tíz percet álltam az ajtajuk előtt, majd vettem egy nagy levegőt, s becsöngettem. 

- Ömm... Jó napot!- mosolyogtam egy idősebb nőre, aki gondolom Patrik anyukája lehetett.- Kocsis Lilla vagyok, Patrik hívott át- mondtam kicsit kínosan.

- Ó, hát persze! Mondta is a fiam, hogy szólt neked hogy hozd át a leckét, mert hogy Dénes ugye nem képes rá!- nevetett fel, majd behívott a házba. Míg végigvezetett a folyosón, kérdezősködött egy kicsit, én meg illedelmesen válaszoltam neki. Aztán megálltunk egy ajtó előtt

Aztán anyukája kinyitotta, és nekem meg megdobbant a szívem.

- Szia!- intett mosolyogva nekem, miután felnézett a gépéből

- Szia...- motyogtam vissza zavartan.

- Na akkor gyerekek én itt hagylak titeket, tanuljatok csak, mindjárt hozok nektek valamit inni meg enni!- indult kifelé anyukája a szobából.

- Oké!- intet utána majd rám nézett.- Nem akarsz leülni?- nézett rám felvont szemöldökkel- Vagy felőlem állhatsz is ha neked az úgy kényelmes... Csak akkor nehezebb matekozni- vigyorgott rám, mire elvörösödtem s lehuppant egy fotelre, majd ledobtam magam mellém a táskámat.

- Hé Partik...!- nyitott be a szobába egy lány- Jaj bocsi! Nem tudtam hogy vannak nálad! Szia én Bianka vagyok de szólíts csak nyugodtan Biának.- mosolygott rám kedvesen, mire feltápászkodtam.

- Szia én Kocsis Lilla vagyok.- mondtam.

- Ah.. Az új lány?- nézett rám felvont szemöldökkel, majd elmosolyodva adott nekem két puszit az arcomra.- Akkor örülök hogy találkoztunk- mondta továbbra is vigyorogva majd kiment a szobából, ott hagyva engem teljesen lefagyva.

- Hát igen, a nővérem egy kicsit "őrült"- mosolygott rám, mikor kérdőn fordultam felé.

- Aha... Értem- makogtam majd a táskámért nyúltam.- Itt vannak a házik, meg amit órán csináltunk, kiírtam egy másik füzetbe, szóval ezt majd itt hagyom neked- túrtam bele, majd előhúztam egy kis keresés után, s a kezébe nyomtam.

- Oh, köszi!- vette el majd lerakta az asztalára és felállt.- Nah akkor hol kezdjük a matekot?- ült le mellém felvont szemöldökkel.

- Őőőő... Várj!- tartottam fel a kezemet, majd kiszedtem a matekkönyvemet.- Itt.- mutattam bele, mire bólintott, s elvéve tőlem a könyvet magyarázni kezdett.

Aztán elvett egy füzetet és feladatokat mondott nekem, amiket sikerült megcsinálnom. Már vagy két órán keresztül matekoztunk, s közben egyre közelebb került hozzám. Annyira, hogy a végén már szorosan mellettem ült.

Miközben magyarázott, rá néztem, erre meg ő is odafordította a fejét, és elhallgatott. Tekintetét először az ajkaimra szegezte, majd belenézve a szemembe lassan előre hajolt. Felemelte a kezét, hogy megérintse az arcomat és magához húzzon, én meg felsóhajtva becsuktam a szememet és vártam.

Vártam hogy mikor fog megérinteni, mikor fog magához húzni.

Aztán egyszer csak felpattant a szemem, mert éreztem hogy rezeg a mobilom. Kihúztam a zsebemből és megnéztem az SMS-t.

Épp csak rápillantottam a névre, de rögtön felugrottam és elöntött a félelem.

- Bocs, mennem kell!- dadogtam Patriknak, aki döbbenve nézett rám, s a keze még mindig a levegőben volt az arcom melletti helyen.

De én nem foglalkoztam vele, felkaptam a táskámat és kiviharoztam a szobából, le a lépcsőn. Egy gyors "Csókolomot" mondtam az anyukájának aki ugyanolyan döbbenten nézett utánam.

Tudtam hogy baj van. Anya sose szokott SMS-t küldeni, csak akkor amikor annyira nagy baj van hogy nem bír beszélni róla. Ő még azért is fel szokott hívni hogy menjek el a boltba tejet venni.

Nekem nem csak az üzenet küldés mondott el mindent hanem az a két szó ami a szöveg volt.

Végig rohantam az utcán, miközben egyre az SMS járt a fejembe.

 " Gyere haza!"

"Visszatérés" :D

Heló, heló kedves olvasók! :D
A gépünk megjavult, én visszatértem Angliából szóval folytatom a blogozást! :)
Meg hozok nektek egy szereplőt, mert arra is rájöttem hogy nincs Patrik nővéréről kép, és nem igazán adtam leírást róla ami alapján elgondolhatnátok :)

Temesi Bianka

kor:  21

hobbi: rajzolás

Hosszú, feketés-barnás haj

Patrik nővére :D

Dolgozik