Szerelem a levegőben 32. fejezet

Íme a következő fejezet :3 Remélem tetszeni fog nektek :) Én köszönöm a majdnem 4,000 kattintást a 8  feliratkozót, a kommenteket, a pipálgatást a véleményeknél :D Remélem ez továbbra is így marad majd :) K.Ö.S.Z.Ö.N.Ö.M

32. fejezet

/Patrik/

Mikor  vége volt az ofői órának, a fiúkkal összegyűltünk hátul, hogy megnézzük együtt ki kit húzott. Ez amolyan berögzült szokás volt nálunk, már a kezdetektől így csináltuk.

Körbeálltunk a középső pad mögött, majd mindenki elővette a kis cetliét.

Épp azon tanakodtunk hogy ki kezdje el, amikor röhögésre lettünk figyelmesek. Hátrapillantottunk, s Lillát meg Dorkát láttuk hogy beragadtak az ajtóba,meg közben a röhögőgörcs is rájuk jött, mögöttük pedig egy-két ember állt, várva hogy kiengedjék őket. Egyedül Grétának nem volt ennyi türelme, mondhatni kilökte őket az ajtón, majd mind a három lány eltűnt a szemünk elől.

- Na jó akkor én kezdem!- vágott bele gyorsan Dénes és széthajtotta a papírját. Majd vigyorogva elköszönt tőlünk, és kirohant az ajtón. Ezen senki sem csodálkozott el, mert ha olyat húztunk aki a körben állt nem mondtuk meg a nevét.

- Oké, akkor most én következem!- hajtogatta szét a lapját Tamás, majd vigyorogva vissza is tette a nadrágzsebébe.

Utána Dávid nyitotta ki, majd teljes lelki nyugalommal megmutatta nekünk.

- Luca- mondta majd várakozóan rám meg Zsoltra nézett.

- Oké, akkor én- sóhajtottam és megnéztem.- Na...- fintorodtam el- Ez is jó lesz... Timi....- mutattam meg, mire orbitálisan kiröhögtek.

Amikor abbahagyták végre, Zsolti is belenézett a lapba, majd magabiztosan vigyorogva felkapta a táskáját és elbúcsúzott tőlünk.

Csak mikor hazafelé mentem gondolkodtam el, hogy eddig sose volt hogy hárman is a csapatból húzták volna ki egymást. Aztán megvontam a vállam és tovább hallgattam a Korn egyik számát.

Mikor hazaértem, Bia épp a nappali közepén volt elterülve és valami újságot lapozgatott.

 - Hát te?- kérdeztem kíváncsian.- Mit csinálsz?

- Áh semmit csak nézelődtem.- legyintett, majd lapozott még egyet.

- Akkor tudnál mondani valamit, amit Timinek tudnék ajándékozni?- néztem rá felhúzott szemöldökkel mire kérdőn fordult felém, én meg sóhajtva elmagyaráztam a történetet.

- Hát...- töprengett el.- Most hirtelen nem ugrik be semmi, de ígérem hogy gondolkozok rajta- mondta, majd feltápászkodott a földről, és elindult a konyhába.

- Csinálj már nekem egy szenyát- kiáltottam utána, majd felmentem a szobámba.

- Köszi!- vigyorogtam rá, mikor bejött a kajával.

- Van mit.... Na és eszedbe jutott már valami?- érdeklődött majd mikor csak a fejemet ráztam meg, bosszúsan felsóhajtott.- Tudod mit! Kérdezd meg Dorkát vagy valamelyik másik lány osztálytársadat hogy ők minek örülnének.

- Nem hiszem hogy ez így jó ötlet... Ők mind különböznek Grétától meg Timitől! Csak ők olyan plázabarbie-k- fintorogtam de azért ráírtam Dorinára.- Hát azt mondja hogy ő se tudja, de menjek el velük holnap, mert Lillának is ilyesmi a problémája... Ő meg Grétát húzta- magyaráztam, majd jól kiröhögtem magunkat. Naná hogy mi vagyunk csak ilyen bénák.

- Na látod? Már meg is van oldva a problémád.. Félig.. Na jó, mindegy, én elmentem dolgozni, ma éjszakára vagyok beosztva-fintorodott el, majd kiment a szobámból.

Még megbeszéltem hogy reggel tízkor találkozunk a buszmegállóban, majd elköszöntem tőle, meg Dénestől és kikapcsoltam a gépet.

Felkaptam a gitáromat, megpengettem, majd gondolkozva leültem törökülésbe a földre. Aztán hirtelen eszembe ötlött egy dallam és elkezdtem halkan lejátszani. Majd mikor biztos voltam benne, előkotortam egy kottás füzetet és leírtam a hangokat, majd tovább játszottam. Egy óra múlva örömmel dőltem hátra.

Kész volt egy újabb dalom.

Egy kicsit tovább ültem még a földön és gitározgattam, majd mikor anyáék hazaértek lementem köszönni nekik. Együtt megvacsoráztunk ( éttermi kaja... nem igazán rajongok érte) majd visszamentem a szobámba, és csak feküdtem az ágyamon gondolkodva.

Nem tudom mikor nyomhatott el az álom, de reggel az ébresztőm csipogására keltem fel. Hirtelen azt sem tudtam hogy hol vagyok de aztán eszembe jutott hogy ma megyünk "shoppingolni".

Meg az is hogy este nem szóltam róla anyáéknak. Magamat átkozva mentem végig a házon, mire végre megtaláltam anyát a konyhába. Mikor elengedett felrohantam lezuhanyozni, majd egy tíz perc múlva már az úton caflattam, hogy odaérjek. mikor megláttam hogy Dénes is ott fagyoskodik elvigyorodtam, főleg amikor megláttam Lilla meglepett az arcát.

- Sziasztok!- köszöntem mikor odaértem. Dorina rám mosolygott, Dénessel meg hátba vágott, csupán Lilla motyogott valami kis "szia" félét, majd Dorinához fordult, mi meg összevigyorogtunk Dénessel, majd beszélgetni kezdtünk addig míg meg nem jött a busz.

Felszálltunk a kissé fullasztóan meleg járata, majd kifizettük a jegyünket, és beljebb nyomultunk a vége felé, ahol találtunk egy négyes ülést, ahova rögtön leültünk. Nevetgélve buszoztunk, majd leszálltunk az egyik plázánál.

- Na ne már! Most komolyan ide kell bemennünk?- néztem fel kérdőn az épületre.

- Ja...- biccentett Lilla- Mivel Grétáról, meg a te esetedben Timiről van szó itt biztos találunk nekik valamit. - válaszolta, majd bement az ajtón, utánna meg Dorka és Dénes kézen fogva.

- Na jó...-mormogtam majd követtem őket.