Ez most egy kicsit unalmasabb meg rövidebb feji lett, de hát ez van ilyen is kell néha :D Remélem tetszik majd nektek ;)
26. fejezet
/Patrik/
- Elmentem!- kiabáltam be nővérem szobájába.
- Hova?- dugta ki a fejét az ajtaján, s kíváncsian nézett rám.
- Lillához... tudod hogy tegnap csak úgy elrohant tőlünk, és nem tudtam hogy most mi van, szal' felhívtam Dorkát reggel hogy kérdezzen rá... És most hívott vissza azzal, hogy menjek át. most... Rögtön...- gondolkoztam el, Bia meg csak elvigyorodott.
- És azt tudod mért kell át menned?
- Hát... Dorina azt mondta, hogy meghalt az apai nagyapja és hát eléggé ki van bukva, de ő meg nem tud átmenni mert Dénessel van valahol szóval.. érted...- néztem rá, de eléggé gondolkodó fejet vágott.
- És nem gondolod hogy vinni kéne neki valamit?
- mit tudom én... Épp gyászol mi a jó eget vigyek neki?- tártam szét a kezemet tanácstalanul.
- Hmm... Jó kérdés...- nézett rám gondolkozva majd egyszer csak befordult a szobájába.- Tessék!- mondta felvidultan mikor visszajött hozzám és a kezembe nyomott egy plüss macskát.- Meg azt hiszem van a konyhába egy doboz csoki... Várj!- rohant le a lépcsőn.
Egy kissé bosszúsan sóhajtottam fel, majd ránéztem a kezembe tartott foltos plüssre. Kék szeme volt, pont olyan mint Lillának. Elmosolyodtam ezen a hasonlóságom, és eszembe jutott a matek könyve is.
Épp a szobámból jöttem ki, kezemben a cuccával, mikor Bianka rohant felém.
-Hol voltál? Mondtam hogy várj!
- De az nem azt jelenti hogy ott és meg sem mozdulhatok- értetlenkedtem, mire egy bosszús szusszantással kezembe nyomta a csokit. Meg valami mást is. Egy kis csokor rózsát.
- Tessék...
- Na ne... Rózsa?
- Aha.. de anyának ne szólj tudod hogy akkor dühös lesz mert hozzá mertem érni.
- Kösz.. lassan meg már úgy nézek ki mint egy málhás szamár...- dünnyögtem magamnak, mire csak felnevetett és rávágott egy kicsit a fejemre. Majd még a kezembe nyomott egy kis ajándék zacskót és végre elengedett.
Beletuszkoltam a plüsst meg a csokit, de a rózsát és a könyvét már nem tudtam. Ezen bosszankodva indultam el, s próbáltam nem gondolni arra, hogy mit gondolhatnak az emberek akik láttak.
Mikor a házuk elé értem, vagy egy öt percet álltam az ajtó előtt, azon gondolkozva hogy minek is jöttem ide? Meg mit kell mondani ilyenkor?
Aztán vettem egy nagy levegőt és becsöngettem.
Már épp újra akartam csengetni amikor kinyílt az ajtó, és Lilla pislogott ki rám.
- Jó a ruhád!- vigyorogtam rá, mire elvörösödve húzgálni kezdte magán, pedig tényleg jól nézett ki. De az jól jött hogy elpirult mert legalább kapott egy kis színt az arca, ugyanis olyan fakó volt mint aki a mai meg a tegnapi napot átbőgte. Több mint valószínű hogy így is volt.
- Patrik.. Mit keresel te itt?- kérdezte rekedtes hangon, majd megköszörülte a torkát.
- Csicseregték a kismadarak hogy szomorú vagy- néztem mélyen a szemébe, de ez a mondat rossz ötlet volt, mert elfátyolosodott a tekintete, s sűrűn szipogni kezdett.- Hé, hé, hé! Nyugi nincs semmi baj- próbáltam nyugtatni.- Nézd.. Látod? Hoztam neked ajándékot... Meg a matek könyvedet.. Meg rózsát.. Bár azt inkább tesóm küldi- fintorogtam mire kaptam egy kis reszketős nevetést, és behívott.
- A könyvet tedd le valahova, ezeket elveszem, a rózsát meg vízbe rakom.- kapta ki a kezemből a cuccokat, és kíváncsian belenézett a szatyorba.- Úristen!! A macska!- sikkantott fel, majd elrohant.
Kíváncsian követtem s utána mentem a konyhába ahol egy kis fehér cica nyávogott mérgesen.
- Jól van na picur, sajnálom hogy elfeledkeztem rólad, tessék egyél szépen!- gügyögött neki édesen majd elé rakta a tálját, aminek a kis állat mohón neki is esett. Míg evett Lilla újra töltötte a vizes tálkáját is majd mellé helyezte.
- Így ni!- nézett rajta végig szeretetteljesen, majd hozzáfogott hogy vázát keressen elő, s a rózsákat elrendezte benne- Mmmm- hunyta be a szemét.- Nagyon jó illata van!- lelkendezett, én meg közben lehajoltam a macskához hogy megsimogassam, mert a lábam körül mászkált nyávogva. Meggyöntöltem egy kicsit, majd éreztem hogy Lilla engem néz, így hát felpillantottam mire csak elvörösödve elkapta rólam a pillantását.
- Szóval... Miért is jöttél át igazából?- meredt rám egy idő után, immár normális arc színnel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése