23. fejezet
/Lilla/
Keringőn, mivel ugye Patrik beteg volt, a tanárral kellet táncolnom. Mikor vége volt az órának elköszöntem Dorináéktól, sok sikert kívánta nekik, majd elindultam.
Hozzá.
Patrikhoz.
Legalább egy tíz percet álltam az ajtajuk előtt, majd vettem egy nagy levegőt, s becsöngettem.
- Ömm... Jó napot!- mosolyogtam egy idősebb nőre, aki gondolom Patrik anyukája lehetett.- Kocsis Lilla vagyok, Patrik hívott át- mondtam kicsit kínosan.
- Ó, hát persze! Mondta is a fiam, hogy szólt neked hogy hozd át a leckét, mert hogy Dénes ugye nem képes rá!- nevetett fel, majd behívott a házba. Míg végigvezetett a folyosón, kérdezősködött egy kicsit, én meg illedelmesen válaszoltam neki. Aztán megálltunk egy ajtó előtt
Aztán anyukája kinyitotta, és nekem meg megdobbant a szívem.
- Szia!- intett mosolyogva nekem, miután felnézett a gépéből
- Szia...- motyogtam vissza zavartan.
- Na akkor gyerekek én itt hagylak titeket, tanuljatok csak, mindjárt hozok nektek valamit inni meg enni!- indult kifelé anyukája a szobából.
- Oké!- intet utána majd rám nézett.- Nem akarsz leülni?- nézett rám felvont szemöldökkel- Vagy felőlem állhatsz is ha neked az úgy kényelmes... Csak akkor nehezebb matekozni- vigyorgott rám, mire elvörösödtem s lehuppant egy fotelre, majd ledobtam magam mellém a táskámat.
- Hé Partik...!- nyitott be a szobába egy lány- Jaj bocsi! Nem tudtam hogy vannak nálad! Szia én Bianka vagyok de szólíts csak nyugodtan Biának.- mosolygott rám kedvesen, mire feltápászkodtam.
- Szia én Kocsis Lilla vagyok.- mondtam.
- Ah.. Az új lány?- nézett rám felvont szemöldökkel, majd elmosolyodva adott nekem két puszit az arcomra.- Akkor örülök hogy találkoztunk- mondta továbbra is vigyorogva majd kiment a szobából, ott hagyva engem teljesen lefagyva.
- Hát igen, a nővérem egy kicsit "őrült"- mosolygott rám, mikor kérdőn fordultam felé.
- Aha... Értem- makogtam majd a táskámért nyúltam.- Itt vannak a házik, meg amit órán csináltunk, kiírtam egy másik füzetbe, szóval ezt majd itt hagyom neked- túrtam bele, majd előhúztam egy kis keresés után, s a kezébe nyomtam.
- Oh, köszi!- vette el majd lerakta az asztalára és felállt.- Nah akkor hol kezdjük a matekot?- ült le mellém felvont szemöldökkel.
- Őőőő... Várj!- tartottam fel a kezemet, majd kiszedtem a matekkönyvemet.- Itt.- mutattam bele, mire bólintott, s elvéve tőlem a könyvet magyarázni kezdett.
Aztán elvett egy füzetet és feladatokat mondott nekem, amiket sikerült megcsinálnom. Már vagy két órán keresztül matekoztunk, s közben egyre közelebb került hozzám. Annyira, hogy a végén már szorosan mellettem ült.
Miközben magyarázott, rá néztem, erre meg ő is odafordította a fejét, és elhallgatott. Tekintetét először az ajkaimra szegezte, majd belenézve a szemembe lassan előre hajolt. Felemelte a kezét, hogy megérintse az arcomat és magához húzzon, én meg felsóhajtva becsuktam a szememet és vártam.
Vártam hogy mikor fog megérinteni, mikor fog magához húzni.
Aztán egyszer csak felpattant a szemem, mert éreztem hogy rezeg a mobilom. Kihúztam a zsebemből és megnéztem az SMS-t.
Épp csak rápillantottam a névre, de rögtön felugrottam és elöntött a félelem.
- Bocs, mennem kell!- dadogtam Patriknak, aki döbbenve nézett rám, s a keze még mindig a levegőben volt az arcom melletti helyen.
De én nem foglalkoztam vele, felkaptam a táskámat és kiviharoztam a szobából, le a lépcsőn. Egy gyors "Csókolomot" mondtam az anyukájának aki ugyanolyan döbbenten nézett utánam.
Tudtam hogy baj van. Anya sose szokott SMS-t küldeni, csak akkor amikor annyira nagy baj van hogy nem bír beszélni róla. Ő még azért is fel szokott hívni hogy menjek el a boltba tejet venni.
Nekem nem csak az üzenet küldés mondott el mindent hanem az a két szó ami a szöveg volt.
Végig rohantam az utcán, miközben egyre az SMS járt a fejembe.
" Gyere haza!"
Nagyon jó.:))
VálaszTörlésköszi :)
TörlésKoviiit :)
VálaszTörlés:)
Törlés