Szerelem a levegőben 33.fejezet

33. fejezet

/Lilla/

- Egy pillanat!- álltam meg a mosdókhoz vezető folyosónál, majd meg se várva a fiúk válaszát megragadtam Dorina karját és elkezdtem magam után vonszolni, nem figyelve a tiltakozására.

- Na most mi vaan?- nyafogta, miután bezártam az ajtót s a tükrök előtt álltunk. A tükörképem pont úgy nézett ki, mint aki egy kicsit őrült, szóval nagyot sóhajtottam, s megpróbáltam rendbe tenni magamat, miközben magyaráztam.

- Mi a fenének hívtad ide Patrikot? És miért nem szóltál nekem róla?- szegeztem a tükörképére a tekintetemet, miközben átfésültem a hajamat.

- Azért hívtam mert ő meg Timit húzta- kezdett el kuncogni, mire csak felhúztam a szemöldökömet. Zavartan megköszörülte a torkát és folytatta.

- És amúgy meg azért nem szóltam neked mert nem tudtam... Ugyanis nem voltál fenn sehol.. írtam Sms-t nem válaszoltál. Felhívtalak de ki voltál kapcsolva...- magyarázta, miközben szájfényt tett a szájára, majd felém nyújtotta a tubust. Habozva elfogadtam, majd a  szavain kezdtem el gondolkodni. De miért volt a telóm kikapcsolva? Sehogy se fér a fejembe. Leraktam a szájfényt a mosdókagylóra majd előkotortam a táskám mélyéből a telefonomat s megnéztem. 

Dorinának igaza volt, tök sötét volt a képernyője, s amikor bekapcsoltam rögtön kiírta hogy " Akkumulátor lemerült!" s vissza kikapcsolódott.

Magamba szitkozódva tettem vissza, majd bosszúsan felsóhajtottam.

- Jó akkor nem szóltam semmit, neked volt igazad...- morogtam, mire csak rám mosolygott s kimentünk a mosdóból Dénesékhez.

Akik épp mutogattak valamit, s nagyon röhögtek.

- Mi az? Naa mondjátok eel!!- faggatta őket Dorka mire csak jobban elkezdtek röhögni.

- Fű.... Zöld...- nyögte ki Patrik, majd vihogva egy nő felé intett akinek eléggé rikítóan, zöld haja volt. 

Fű zöld hogy pontos legyen.

- Hahaha... meg kéne kérdezni tőle hogy milyen moha burjánzik a fején.. És hogy hetente hányszor gyomlálja!- röhögtek, összegörnyedve a hasukat fogták már, és kezdtünk feltűnést kelteni, ugyanis egyre többen néztek ránk kíváncsian, vagy épp bosszankodva a hangoskodás miatt.

Legalább egy öt percen át ezen röhögtek, mi meg csak unottan álldogáltunk mellettük. Mikor végre abbahagyták behúztuk őket egy ruha boltba, mert itt voltak kirakva viszonylag normális áron bizsuk is.

Míg Dorina Patrik és én nézegettük az ékszereket Dénes eltűnt egyszer csak mellőlünk.

- Ez hogy tetszik?- emelt fel egy bagoly medálos nyakláncot.

- Szép de mennyibe kerül?- érdeklődtem, mire megfordította.

- Őőőő.. 2500 Ft...- fintorodott el, majd rögtön visszarakta az állványra. Tovább válogattunk aztán egyszer csak Dénes röhögésére lettünk figyelmesek. Mikor odanéztünk, vigyorogva integetett nekünk valamivel, amit több mint valószínű hogy az előtte lévő csipkehalomból emelt ki.

- Vegyetek nekik ilyet!- vihogott, majd mikor közelebb mentünk láttuk hogy nem más van nála, mint egy csupa fodor meg csipke... tanga. Hozzá illő melltartóval.

Amit az előtte lévő kupacból húzott ki.

- Te jó ég...  Ne máár!- röhögtünk fel mind, majd kiszedtük a kezéből, és visszaraktuk a kupacba, aztán kimentünk a boltból az eladók ,már-már gyilkos, tekintetével a hátunkban.

- Éhes vagyok...- közölte velünk Dénes egy óra után.

- Oké várj, csak ezt kifizetjük!...- sóhajtottam fel megkönnyebbülten, mert már a hatodik boltban jártunk, és végre itt találtunk ajándékot megfizethető áron.

Boldogan léptünk ki a boltból. Mi azért mert végre tudtunk venni valamit Grétáéknak, Dénes meg annak örült hogy végre kajálni megyünk.

Mivel az emeleten volt egy McDonald’s oda ültünk le enni.

Én csak egy fagyit nyaltam (télen nagyon értelmes dolog...), Dorka sajtburgert meg kólát kért, Dénes bevásárolt mondhatni, Patrik meg csak sült krumplit evett.

Befoglaltunk egy négyes asztalt, és ott eszegettünk, meg sztorizgattunk.

Patrik egyszer mondott valami vicceset amikor Dorka pont ivott, s így véletlenül félrenyelte a kortyot. Dénes röhögve csapkodta a hátát, s majd' az asztal alá estünk, úgy nevettünk. Aztán végre szegény Dorina is meg tudott szólalni, akadozva, rákvörös fejjel de ő is megállás nélkül vihogott tovább.

Épp a fagyimat ettem, mikor Patrik "véletlenül" meglökte a kezemet, így szétkentem a fejemen.

- Kösz...- morogtam bosszúsan, majd elkezdtem letörölni magamról a fagylaltot, miközben jól kiröhögtek. Ránéztem a kezemben tartott széttrancsírozott fagyira, majd Patrik önelégült vigyorára, és hirtelen ötlettől vezérelve belenyomtam a hajába.

A döbbent arcát látva kirobbant belőlem is a nevetés, és most már tényleg tőlünk volt hangos az emelet.

- Basszus... Te nem vagy normális- röhögte el magát Patrik is, mikor felfogta hogy tényleg összekentem a fejét.- Na jó, várjatok, megyek lemosom magamról- állt fel fejcsóválva, majd elsietett, otthagyva minket, de ahogy hárman összenéztünk megint ránk tört a nevetés.

Mikor visszajött még  mindig rajta szórakoztunk, de mikor megnéztem az órámat, felpattantam, hogy menni kell a buszhoz.

Már majdnem kint voltunk a plázából, amikor Dorina, aki legelöl ment egyedül, megfordult és elkezdte elemezni a Patrikkal történteket.

- Jójó, de fordulj meg mert neki fogsz menni valakinek...- javasoltam neki mosolyogva, mire csak lelegyintett.

- Ugyan, ha valakinek útban vagyok majd kikerült- mondta de azért megfordult.

Majd rögtön összeütközött az önműködő ajtóval, ami nem nyílt ki olyan gyorsan mint ahogy odaért.

Eléggé nagyot koppant a feje az üvegen, majd hátratántorodott a homlokát fogva.

- Au...- nyögött fel egy kis fázis késéssel, majd elkezdett röhögni, mi meg megkönnyebbültünk hogy nem esett olyan nagy baja.

- Te jó ég, mondtam hogy figyelj oda...- mondtam fejcsóválva, mire csak vihogva kiment az ajtón, s mi meg követtük.Aztán meg rohantunk a buszhoz, de még épp elértük.

Hazafele leszakadtak tőlünk Dorkáék, és átmentek Déneshez, mi meg ketten csendesen baktattunk haza Patrikkal.

- Szóóval...- álltam meg tétovázva a kapunk mellet, és felnéztem rá.

- Szóval....- mosolygott rám, majd várta hogy mit fogok mondok.

- Hát... örülök hogy sikerült végül is ajándékokat venni, ha nagy nehezen is...- makogtam, de ő még mindig csak mosolygott, és nem igazán akart hazaindulni. - Meg remélem nem untad magadat halálra... Ja és bocsi a fagyiért amit a hajadba kentem....

- Semmi baj... Nem haragszom- suttogta miközben egyre csökkent a távolság az arcunk között.- És remélem te se fogsz ezért megharagudni...

- Mi...?- kezdtem el, de belém fojtotta a mondandómat ugyanis megcsókolt, ezzel teljesen megdöbbentve engem. Teljesen automatikusan beletúrtam a hajába és közelebb húztam magamhoz, ő pedig hagyta magát, s a kezével az arcomat cirógatta, én meg remegő lábakkal teljesen belefeledkeztem a csókba.

- Lilla!- robbant ki anya a házból telefonnal a kezében, mi meg riadtan szétrebbentünk, s vörös arccal néztem rá- Végre itt vagy! Nem tudtalak felhívni! Már a rendőrségre akartam menni, aztán eszembe jutott Dorka száma, aki elmondta hogy minden rendben van... Soha, ismétlem SOHA többet ne csináld ezt mert.... Ó... ömm... Szia Patrik....- vette észre őt is, és elpirult egy kicsit. Patrik meg lazán visszaköszönt és álldogált tovább mellettünk, majd mikor észrevette a kérdő pillantásunkat felfogta végre, elköszönt, majd hazaindult, zörgő szatyorral a kezében.

- Na... Hát ez fura volt... Amúgy meg... Ti mit csináltatok itt kint?- mért bégig anya, én meg elvörösödő arcomat elrejtve előle dadogtam valamit arról hogy csak beszélgettünk, s bementem a házba, közben meg éreztem hogy a tekintete szinte lyukat éget a hátamba.