Szerelem a levegőben 34. fejezet

Ez most csak olyan rövidke fejezet lett, amolyan átvezető féleség :D Jó olvasást ^^Puszi ;*

34.fejezet

/Patrik/

Boldogan sétáltam hazafele, még szinte égett a szám a csóktól, s  mindenkit aki velem szembe jött kedvem támadt volna megölelni, de visszafogtam magam,  nem volt kedvem hogy hülyének nézzenek. Helyette szimplán vigyorogtam mint egy nem normális, szóval szinte ugyanazt  a hatást keltettem, de ez most már tényleg nem nagyon érdekelt. 

Mikor a házunk előtt jártam, eszembe jutott megint, hogy Lilla hogy csókolt vissza, s még jobban elvigyorodtam, miközben bezártam a kaput. 

Megfordultam, és kis híján beleütköztem Dorkába, aki kérdőn meredt rám.

- Hát te?- kérdezte és úgy méregetett mint aki nem biztos abban hogy normális vagyok-e.

- Semmi... Hazaértem... És te merre mész?- érdeklődtem tőle vigyorogva, mire zavartan motyogott valamit. Aztán feltűnt hogy eléggé csinosan van felöltözve, szóval csak megöleltem és sok sikert kívántam neki a randihoz, amin eléggé meglepődött, és szó nélkül kiment a kapun.

Elgondolkozva meredtem a bejárati ajtónkra, hogy vajon mit szólna anya ha ugrándozva mennék be. 

"Több mint valószínű bezáratna valami elmegyógyintézetbe... Vagy simán agyturkászhoz küldene... Na jó én ezt nem szeretném megkockáztatni..."- fintorodtam el, majd letéve a tervemről, normálisan bementem. Ledobtam a kabátomat meg a cipőmet az előtérben s megkerestem anyát.

- Hát te meg mit csinálsz?- kukkantottam be a konyhába, mivel ott találtam meg.

- Salátát...- mosolygott rám, majd megakadt a szeme a zacskón amit a kezemben tartottam.- Na hadd lássam mit vettél- törölte meg a kezét egy konyharuhában, és leült az asztalhoz én meg kipakoltam a cuccot. Egy tollas fülbevaló, egy szívecskés nyaklánc meg hozzávaló karkötő, anya meg csak bólogatott elégedetten.

- Persze majd még egy doboz bonbont is beraksz a csomagba, ez így kevés lesz- állt fel, majd visszafordult a salihoz és rászórt egy adag borsot, s mivel pont akkor hajoltam közelebb megnézni miből áll, rendesen beszívtam belőle, s egy hatalmasat tüsszentettem.

- Egészségedre!- szólt anya, majd továbbkeverte a zöldségeket, én meg orrhangon morogva felmentem a szobámba. Az ajándékot ledobtam az asztalomra, s levetettem magamat az ágyamra, s elgondolkozva meredtem a plafonra. Majd megint eszembe jutott Lilla, s mosolyogva visszagondoltam a csók minden egyes pillanatára. 

Már vagy egy fél órája ezzel szórakoztam, amikor anya feljött szólni hogy kész a vacsora.

- Apa?- kérdeztem, mikor csak ketten ültünk asztalhoz.

- Mostanában később fog hazajárni, valami nagyon nagy ügyfele van, sokat kell vele foglalkoznia- válaszolta halkan én meg elfintorodva turkáltam tovább a salátában ami a sült hús mellé volt pakolva, majd nem sokkal később kivittem a tányéromat és felmentem a szobámba.

Bekapcsoltam a gépemet, s láttam hogy Dorina küldött egy mailt. Kíváncsian nyitottam meg, aztán elnevettem magam. 

Képek voltak benne a  mai napról. Dénes fehérneművel a fején, én fagyis fejjel, Lilla  az egyik boltban fekszik a földön röhögve mert elesett. Válaszoltam neki, majd Dénessel beszéltem egy sort Facen, elmondtam ami azután történt hogy magunkra hagytak, majd elköszöntem s lefeküdtem, majd mosolyogva álomra hunytam a szememet.