Szerelem a levegőben 43. fejezet

Sziasztok! :D Itt az új feji, tudtam ma (pénteken) hozni, megírtam nektek :) Lenne egy kérdésem! Csináljak az bloghoz facebook oldalt? És akkor ott felraknám amikor lennének új fejik, meg szórakoztatnálak titeket, esetleg a kövi fejiből egy egy részletet :3 Írjatok komiba, meg majd vasárnap felteszek egy "közvélemény kutatást" ahol tudjátok bejelölni hogy legyen-e vagy sem :D tudjátok olyan szavazós bigyót, és akkor választhattok az "igen" meg a "nem" között. 

U.i.: Remélem tetszik nektek ez a feji majd :3

43. fejezet

/Lilla/

- Szia!- hallottam meg a hangját Patriknak.

- Szia. Otthon vagy?- kérdeztem zavartan.

- Aha, persze. Miért?

- Akkor beengednél?- vörösödtem el, majd mikor kinyögte hogy " mi??" felnéztem, és észrevettem a meglepett arcát az ablakban, majd megszakítottam a beszélgetést és vártam.

Rekordidő alatt, azt hiszem harminc másodperccel később szinte feltépte Patrik az ajtót, és elképedten mered rám.

- Hát te?

- Ööö... Szerintem beszélnünk kéne....- dadogtam vérvörös fejjel, mire egy félénk mosolyra húzta az ajkait, majd beinvitált a házba.

Felmentünk a szobájába, és még ő lehuppant a forgós székére, én (szál)fa egyenes háttal ereszkedtem le az ágya szélére. Nagyon a szélére.

Hát igen. Egy kicsit ideges voltam.

Egy kicsit. Na jó nagyon. Végül is, miután leraktam Dorkát csak ezen gondolkoztam, és miután ez idegesített megcsináltam mindent. Szó szerint.

Megtanultam holnapra, meg a hét hátralévő részére, sőt még a jövő heti házit is megírtam, majd kimostam, kivasaltam elmosogattam, szóval feltakarítottam a házat. Elejétől a végére.

De, sajnos, ezekkel hamarabb végeztem, mint szerettem volna, úgyhogy megpróbáltam elütni a maradék időmet alvásig ( mert délután négykor csak nem feküdhetek le) szóval megpróbáltam verset írni.

De nem sikerült rákoncentrálnom eléggé. Aztán zenét próbáltam hallgatni, de akkor meg nagyon is jutott időm gondolkodni.

Mikor már nem bírtam magammal leszaladtam az előszobába, felkaptam a kabátomat, és egy "majd jövök" kiáltással tudattam anyával, (aki időközben hazajött Laurával) hogy elmentem.

Az utat gyors lépésben, már-már rohanva tettem meg, így öt perc alatt Patrikék előtt voltam. És most ott ültem a szobájában, zavartan, miközben várta hogy elkezdjem a mondandómat.

- Kérsz valamit inni?- kérdezte, miután egy pár perce csendben ültem, és a csönd kezdett kicsit kínos lenni, szóval megkönnyebbülten bólintottam.

- Kóla vagy gyümölcslé?

- Jó lesz a kóla- vontam vállat, majd miután kiment, eldőltem az ágyán és megpróbáltam rendbe szedni a gondolataimat.

Jó mélyen beszívtam a levegőt, és rögtön leszívtam Patrik illatát, amitől megremegett a gyomrom.

Gyorsan felpattantam az ágyról, épp időben, mivel nyílt az ajtó, és én azt hittem hogy ő jött vissza, de legnagyobb meglepetésemre Bia nyitott be.

- Patrik...! Ó- lepődött meg mikor meglátott.- Hát te?- érdeklődött kedvesen.

- Izé.. Patrikkal van valami megbeszélni valónk. Tudod... Ő... Sulis dolog... Amúgy hogy vagy?- hebegtem össze vissza, majd miután kedves mosollyal az arcán válaszolt, megnyugodtam kissé.

Épp elmesélte hogy kirakták a munkahelyéről, amikor Patrik visszajött két pohárral, meg egy üveg Coca-Cola-val, és kérdőn nézett felváltan ránk.

- Csak bejöttem szólni neked, hogy asszem' lefekszem aludni, de nem tudtam hogy Lilla nálad van, szóval meglepődtem egy kicsit. Na de mindegy, most már megyek, magatokra hagylak- intett mosolyogva, és egy eléggé félreértelmezhetetlen pillantást vetett az öccsére, mire megint zavarba jöttem.

- Tessék!- nyomott a kezembe egy pohár kólát kedvesen, majd leült a gépe elé.- Valami zenét esetleg? Papa Roach?

- Jó az jöhet- intetettem szórakozottan. Aztán amikor megszólalt a zene felnéztem- Hé! Ez nem is Papa Roach! Ez Green day! Az American Idiot!- értetlenkedtem, mire Patrik jóízűen felnevetett.

- Igazad van de azért csináltam, hogy tudjam tényleg ismered ezeket a bandákat.- magyarázta olyan édes mosollyal hogy elfelejtettem a problémámat és konkrétan elvesztem a szemében. Meg a mosolyában. Úgy mindenében.- Szóval... Azt mondtad hogy beszélnünk kell... Miről is?- kérdezte pimasz mosollyal az arcán.

 "Mintha nem tudná miről"- bosszankodtam magamban. " Csak engem akar bosszantani", majd sóhajtottam egy nagyot és elkezdtem.

- Hát arról amit délután mondtál nekem... haza fele- nyögtem ki.

- Hmm.. nekem nem rémlik. Mit is mondtam?- kérdezte vigyorogva mire kezdtem egyre jobban felidegesedni.

- Na ne csinálj hülyét belőlem, pontosan tudod hogy miről van szó és hogy mit mondtál!- förmedtem rá.

- Ohó! Nyugi Lilla! Tudod hogy csak hülyéskedtem!

- Tudom...- túrtam bele reszkető kezekkel a (vállig) érő hajamba és folytattam.- Tudod, gondolkoztam a dolgon.... És hát az van hogy.. Ajj istenem nekem ez kínos!- húztam el a számat, de mivel Patrik izgatottan figyelt sóhajtva folytattam.- Szóval... Elgondolkoztam és arra jutottam... Hogy hát eléggé szimpatikus voltál már a legelején is... Aztán ahogy egyre jobban megismertelek beléd szerettem! Jaj!- nyögtem fel vörös fejjel, majd a tenyerembe temettem lángoló arcomat.

Hallottam hogy megnyikordul a szék amikor Patrik feláll, majd besüpped mellettem az ágy, majd megéreztem Patrik kezét az arcomnál.

- Hé!- suttogta- Ne szégyelld. Ez természetes! Hallod? N, ne csináld ezt. Lilla! Kérlek!- majd gyengéden elkezdte lefeszegetni az arcomról a kezeimet, majd mikor sikerült neki, mélyen a szemembe nézett.- Akkor, most mi legyen?

- Hogy mi? Foggggalmam sincs- nyögtem fel, majd kínosan elnevettem magamat.- Csak egyet kérek! Ne legyen még... Ismétlem még! Nyilvános. Jó?- kérleltem, mire megértően bólintott.

- Persze! Ez természetes- suttogta, majd közelebb hajolt és gyengéden megcsókolt, nekem meg megremegett a gyomrom, és automatikusan beletúrtam a hajába mint előző alkalommal.

- Te jó ég!!- sikította Dorka a telefonba egy tíz perc múlva úgy, hogy az egész fürdő beleremegett ahol már öt perce telefonáltam. - Akkor most jártok?- lelkendezett folyamatosan, túlüvöltve a szobájában ordító számot.

- Hát.. Nem tom'. De mi szól nálad?- ráncoltam a homlokomat, majd miután megkért hogy mondjam hangosabban mert nem hallja, megismételtem.

- Ja! Justin Bieber- Boyfriend...

- Dénes nálad van még?

- Ühüm... De most ő is telefonál.

- Éértem... Na de... Most úristen!

- Hát igen. Én is így voltam köbö Dénessel! Ott vagy még nála?

- Aha miért?

- Na akkor hagylak téged szia, menj a barátodhoz!- köszönt el, kihangsúlyozva a "barátod" szavat, ami annyira furcsa volt, de mégis izgató gondolat.

- Mi...? Ne már!- kezdtem ellenkezni de már késő volt, letette, én meg leroskadtam a kád szélére, és magam elé meredtem, majd miután összeszedtem a gondolataimat visszamentem Patrikhoz, aki épp abban a pillanatba pattant fel az ágáról amikor beléptem, és a telóját dobta le az iménti helyére, majd rám mosolygott.