Szerelem a levegőben 45/2. fejezet

45/2. fejezet

/Lilla/

- Na mi volt?- néztünk mosolyogva az ajtón kilépő három fiúra.

- Semmi... Timi kinyávogta a szóbeli figyelmeztetést, nekünk meg beírt egy szaktanárit- vonogatta a vállát, majd összepacsizott Patrikkal, meg a többi sráccal.

- Na jön már a hercegnőcske- nézett át a vállunk felett egy idő múlva Tamás, mire mind hátrafordultunk. És tényleg, kivételesen Timi közeledett elöl, lemaradva mögötte Gréta és épp felénk tartottak.

- Fel tudod te fogni hogy milyen esernyőt tettél tönkre?- kezdett el visítozni.

- Nem...- válaszolta hanyagul Tamás, mire Timinek majdnem fennakadtak a szemei a sokktól.

- Azt még az apám küldte Angliából! Direkt ezért ment el az 1D boltba! FEL TUDOD TE EZT FOGNI?- kiáltotta dühösen a lány.

- Ja. Szegény apukádnak több mint egy t percet el kellet töltenie egy csomó One Directionos dolog között. Remélem azért jól van- vágott aggódó fejet, mi meg elröhögtük magunkat.

- Kac-kac nagyon vicces- gúnyolódott Timi, majd hátradobta fekete, dús haját ás felvette az "alkudozó" pózt.- Egy dolgot tudok csak ajánlani. Vagy szerzel nekem egy eredeti, ugyanilyen esernyőt vaagy... Kifizeted... És nem fontban!- fordult meg, majd visszatipegtek a suliba.

- Úristen!- kapta a szája elé a kezét Dénes, döbbent fejet vágva.- Én  a helyedben félnék! Halálosan megfenyegetett. De látom hogy te még csak nem is reszketsz! Te vagy az én hőősöm!!- kezdett el egyre jobban túlozni, majd mikor megölelte Tamást és puszit akart adni neki mindenkiből kitört a nevetés.

- Akkor most mit fogsz csinálni?- néztem rá mosolyogva, mire csak hanyagul megvonta a vállát.

- Semmit, max majd rendelek neki az eBayról egy kínait- röhögött fel, majd összepacsizott Patrikkal.

- Nyolcadik bé!! Most rögtön menjetek órára!- üvöltött át az ügyeletes tanár az udvaron, mi meg meglepve vettük észre hogy becsengettek.

- De várjál már! Milyen óránk lesz? Vagyis van?- töprengett el Zsolt majd riadtan felkapta a fejét.- Basszus irodalom! Futáás!- ordította el magát, majd röhögve felszaladtunk a termünkbe.

- Lám, lám! - szólalt meg gúnyos hangon az irodalom tanár.- Mily meglepő hogy az osztály rosszabbik fele esik be a becsengő után tíz perccel. Megkérdezhetném hogy hogy is történhetett ez meg?- érdeklődött látszólag Gercsi Attila tanár úr, de választ természetesen nem várt.

- Tetszik tudni az úgy volt...!- kezdte volna Dénes, mire megszorítottam a karját, és még vagy hárman ráléptek/ megrúgták hogy hallgasson el.

- Na jó üljetek le, nincs nekem most erre időm!- küldött helyre minket, mire megkönnyebbülten igyekeztünk minél előbb a helyünkre találni.

A feszült magyar óra után jött egy "dühkiengedős" tesi, amin szinte végig kosaraztunk. Szünetben kipirultan ültem a helyemen és ittam amikor eszembe jutott valami.

- Basszus!- néztem hátra ijedten Patrikra.- Matekból dogát írunk?- meredtem rá, majd egy kicsit elkalandoztak a gondolataim ahogy belenéztem a zöld szemébe.

- Ja, tényleg! Tanultál?- nézett vissza aggódó tekintettel, mire megráztam a fejemet.- A fenébe! Majd megpróbálok segíteni!

- Jó...- fordultam előre, és őrült módon kezdtem fellapozni a matekfüzemet.

Öt perc múlva kétségbeesetten meredtem a négyzetes lapra, és csak reménykedni tudtam hogy Mároki elfelejtette a dogát.

Ám de imáim elkallódtak, mivel percre pontosan belépett a teremajtón, hóna alatt egy rakat papírral.

- Na!- csapta le őket a tanári asztalra és végignézett rajtunk.- Aki puskázik egyest kap. Aki súg az is. Bármilyen kis pisszenés hallatán beszedem az illetőtől a dolgozatát és gondolom kitalálták hogy az is elégtelent kap!- magyarázta szikrázó tekintettel, mire egy kissé sápadtan fordultam hátra.- És mindez már érvényes, mélyen tisztelt Kocsi Lilla!- üvöltött rám, mire gyorsan visszafordultam, s elmotyogtam egy bocsánatkérést. Szigorúan bólintott, majd elindult az ajtó melletti padsortól hogy kiossza a dogákat.

Miután lecsapta elénk félve néztem a lapomra

 Szintmérő feladatlap    A csoport

Klassz még neve is van! Átlestem a Dorka papírjára és csalódottan vettem tudomásul hogy az övé B csoport.

- A mindenit!- morgott mögöttem Mároki és a papírokat pörgette az ujjai között.- Két lappal kevesebbet másoltam. Kiknek van C, és D feladatlapjuk?- nézett körbe, mire Gréta rögtön felpattant hogy nekik az van.- Remek! Akkor kérlek vidd el a padtársad lapját is, és nyomtass a tanáriban még belőlük egyet- egyet!  A többiek addig elkezdhetik!De gyorsan!- sürgette meg, mire a lány ki-, Mároki meg előre ment, én meg teljesen megsemmisülve meredtem magam elé. Akkor Patrik is kiesett a segítségi körömből.

Matek után leszívott aggyal ültem a helyemen amikor Patrik behajolt mellém Dorina pedig felém fordult.

- Na hogy ment?- kérdezték egyszerre aggódó hanggal.

- Hát.. Ha szerencsém van a kettes meg lesz- mondtam fanyar mosollyal, mire barátnőm csak megölelt Patrik meg megszorította a karomat biztatása jeleként.

Az utolsó két óránk után ( rajz meg angol) felfrissültem léptem be a keringő próbára.

- Látom feltöltődtél!- mosolygott rám kedvesen Patrik, miközben megfogta a kezemet és közelebb húzott magához mint eddig. Elakadó lélegzettel bólintottam, majd táncolni kezdtünk. Legnagyobb megdöbbenésemre, és sajnálatomnak az óra hamarabb véget ért nekem mint eddig, bár lehet hogy erre rásegített az is, hogy legálisan elmerülhettem a fiú zöld szemébe, elolvadhattam a folyamatosan az ajkán játszó óvatos félmosolytól és hogy szinte repültem a tánc alatt.

- Bravó!- tapsikolt vidáman Peti a meghajlás után mi meg kipirultan néztünk rá.- Nagyon ügyesek vagytok! De külön ki szeretnék emelni egy párt!- mondta vigyorogva, mire Gréta kihúzta magát én meg elkezdtem lecsavarni az üveg vizemről a kupakot hogy ihassak egy kicsit.- Temesi Patrikot és Kocsis Lillát!- jelentette be ünnepélyesen, mire én kiköptem a számban lévő vizet, a szöszi meg felhördült mögöttem.

-Miii!?- kérdeztük egyszerre, kivéve azt hogy én elképedve, Gréta meg Timivel együtt fejhangon, Patrik meg kiröhögött minket.

- Igen, igen ti vagytok a legjobbak szóval ti beálltok ide- mutatott maga elé- és ők meg a ti helyetekre!- bökött Grétáék felé, én meg kétszeresen lesápadtam. Egyszer azért mert hogy elöl leszünk szem előtt, másodjára meg azért mert Grétának eggyel több oka van utálnia engem.- Szóval! Holnaptól ti itt fogtok táncolni, további szép napot nektek!- kapta fel Peti a magnót és kiviharzott a tesiteremből.

- Klassz!- dörzsöltem meg a homlokomat majd felnéztem az előttem megálló Patrikra.

- Jössz? Dorkáék már várnak!- kérdezte eszméletlen mosollyal, mire bólintottam és remegő lábakkal felálltam.

Amikor kiléptünk az ajtón csodálkozva vettük észre hogy egy óra alatt leesett vagy fél méter hó és mivel senki nem járt akkor arra még érintetlen volt egyszóval nekünk kellet törni az utat.

Épp átértünk az út másik oldalára amikor véletlenül ráléptem egy befagyott pocsolyára és egy sikítás következtében megragadtam az első szilárd tárgyat körülöttem, ami Patrik karja volt, így sikeresen őt is magammal rántottam.

- Basszus jól vagytok?- kérdezte röhögve Dénes, és végre felrántotta rólam a haverját. Mert hogy rám esett.

- Ja...!- dörzsöltem meg a fejemet ahol bevágtam miután Dorina felsegített a hideg földről.

- Hallod ezt fel kellet volna venni!- nevetgélt tovább Dénes, majd megfogta Dorka kezét és újra elindultunk. Miután befordultunk oda, ahova a sulitól már nem lehet látni Patrik hirtelen megragadta a karomat és magához húzva megcsókolt.

- Na ez már hiányzott nekem!- sóhajtott föl.

- Mmm...- értettem egyet kipirult arccal, majd rámosolyogtam és... ÉS Dénes megdobott minket egy hógolyóval, ezzel tönkre vágva az idilli jelenetünket.

- Hé!- kapott fel egy adagot Patrik is és visszaadta a dobást, én meg lesöpörtem magamról a szétporladt labda maradványait, majd megborzongtam amikor lekezdett olvadni a nyakamba beesett kis adag is.

- Váá! - üvöltött fel Dénes miután Patrik ráugrott és elkezdte hempergetni a hóban.- Jóvanmár! Bocs nem csinálok többet! Hallod?- ordította röhögve, majd mindketten feltápászkodtak havas ruhában.

- Na.. Akkor most már ilyen képem is van! Dénes a hóban legyőzve!- meredt büszkén a telójára, majd eltette amikor a barátja odalépett hozzá és nyomott egy puszit az arcára.

- Na de most akkor siessünk, nincs kedvem megfázni!- dörzsöltem össze a kezeimet.

A házunk előtt elváltunk, Dorkáék továbbmentek, mi meg Patrikkal egy kicsit még kint maradtunk beszélgetni.

- Mennem kell! Szólalt meg egy negyed óra múlva halkan, mire lábujjhegyre álltam és átkaroltam a nyakát, ő meg a derekamra tette a kezét és közel húzott magához.

- Nem maradsz még egy kicsit?- kérdeztem szomorkás mosollyal, mire megrázta a fejét és megcsókolt búcsúzás képen.- Hát akkor szia!- suttogtam, de még mindig nem engedtem el, csak miután kaptam még egy ráadást.

Mikor beléptem a házba, megütött a halászlé félre nem ismerhető illata.

- Sziasztok! pattantam be a konyhába, majd felkaptam Laurát aki nekiszaladt a lábamnak.- Mikor esz kész?- kukkantottam bele a lábosba, vigyázva hogy a kicsi ne érje el.

- Estére!- tolt arrébb mosolyogva anya.- De kislányom miért vagy tiszta víz?- kérdezte megrovóan amikor meglátta az átázott pulcsim nyakát.

- Mi? Ja Dénes hógolyózott- legyintettem hanyagul.

- Ez nem vicces! Na gyorsan menj öltözz át szárazba én meg addig főzök neked teát!- küldött fel ellentmondást nem tűrő hangon.

Este kilenc fele egy újabb forró bögrét szorongatva huppantam le az ágyamra  a laptop elé és bejelentkeztem Facebookra. Épp Dorinával beszéltem amikor felbukkant még egy chat ablak én meg félrenyeltem.

Barna Gréta   21:30

Nem tudom hogy most tényleg ilyen hülyének néztél-e engem, de a helyedben nem csinálnék többet ilyet... És ne feledd! Holnap találkozunk. Plusz ha megint Patrikkal jössz elmondom mindenkinek a kis titkotokat... Egy két csavarintással... És nem a te javadra! Szóval a döntés rajtad áll!

Puszcsi! :*

Az üzenet ennyiből állt, és ha nem látom meg alatta a csatolt képet nem értettem volna meg. Kérdő tekintettel kerestem meg a mobilomat, majd tárcsáztam Patrik számát, remélve hogy fenn van még és nem keltem fel.