Szerelem a levegőben 27. fejezet

Mivel ezek ilyen kis rövidre sikeredtek, hoztam nektek még egy új fejit ma :) Remélem ez is tetszik, bár szerintem uncsi lett ez is :D Meg mostanában ilyen szomorkás, sírós részek lesznek leginkább... :)

27. fejezet

/Lilla/

Csak néztem rá, és vártam a választ a kérdésemre. Lassan felegyenesedett és a szemembe nézve megszólalt.

- Mondtam... Dorina szólt hogy nagyon ki vagy bukva a nagyapád miatt, de ő nem tud eljönni hogy vigasztaljon. Így konkrétan ideparancsolt engem...- gondolkozott el, nekem meg gombóc képződött a torkomban, s megint sírni támadt kedvem.

- Bocs...- nyögtem ki, majd elsiettem mellette, és csak a szobámban álltam meg.

- Azta'...- hallottam meg magam mögött Patrik hangját mire egy kissé dühösen megfordultam.

- Igen persze hogy bejöhetsz...- meredtem rá.

- Csak nem vártad volna el hogy lent álljak mint egy balfék, míg te itt bekuckózod magad, s a végtelenségig a depressziódba süllyedsz?

- Hát... de....- mondtam vontatott orrhangon, majd elfutotta a szememet minden átmenet nélkül a könny s elfordultam tőle, majd a kézfejemmel megtöröltem a szememet.

- Héj! Sajnálom hogy ezt mondtam, nem kellet volna!- hallottam meg a suttogását magam mögül, majd megéreztem a kezét a vállamon.

Erre az érintésre nem vártam s ez már sok volt nekem. Hirtelen megfordultam s szorosan magamhoz húzva elbőgtem magamat.

~*~

/Patrik/

Nem számítottam erre a mozdulatára így hát eléggé megdöbbentem mikor megölelt és elkezdett sírni. Tétovázva simítottam végig a fején majd magamhoz szorítottam, s megnyugtató kis butaságokat suttogtam neki.

- Bocs...- mondta legalább egy fél óra után rekedten, s elengedett.- -Tiszta víz lett a felsőd- görbült le megint a szája s leült az ágyára.

- NEm probléma'- vontam meg a vállam, majd fürkészően pillantottam az arcára.

- Nyugi, már nem fogok bőgni- mosolygott rám halványan.- Legalábbis egy jó darabig...- komolyodott el, majd elkezdte felszedni a szemetet a földről és pakolni kezdett.

~*~

/Lilla/

Egy kicsit elszégyelltem magamat hogy így kiborultam, így hogy zavaromat leplezzem elkezdtem egy kis rendet csinálni a szobámba.

- Ömmm.. nem akarsz leülni?- kérdeztem miután elpakoltam mindent, ő meg fogta magát s leült az ágyamra majd kezébe fogta a gitáromat.

- Szabad?- nézett rám mosolyogva amitől hirtelen elgyengültek a lábaim, és nekem is le kellet ülnöm. A földre.

- Ja persze..- vontam vállat, majd csendben hallgattam a gitározását.

- Ez nagyon szép volt...- suttogtam mikor befejezett egy számomra ismeretlen dalt, mire csak rám emelte a tekintetét.

- Tényleg tetszett?- kérdezte, mire csak vad bólogatással feleltem.- Az jó- vigyorodott el magabiztosan.- Én írtam amúgy- tette hozzá hanyagul mire nekem csak elkerekedtek a szemeim.

- Na ne már!- hüledeztem.- És van más is?

- Van.- válaszolta, majd elkezdte játszani a dalt. Meg még egyet. Meg még utána is. én meg csak csodálkoztam hogy milyen ügyes, és hogy milyen menőn áll a kezében a gitár. 

Fogalmam sincs hogy mennyi ideig ültünk a szobámba, de egyszer csak ajtó csapódásra lettem figyelmes, meg anya hangjára, így felpattantam a földről. Majd egy kis hezitálás után kikaptam Patrik kezéből a gitárt s magam után húztam le a nappaliba.