Szerelem a levegőben 39. fejezet

39. fejezet

/ Lilla/

Miután vége volt a sulinak, négyesben indultunk haza.

- Menjünk már be a boltba!- nyavalygott Dénes.

- Ugyan minek már?- sóhajtott fel Patrik bosszúsan, én meg elnevettem magamat.

- Hát... Mert csak... Holnap mikulás van... Kell csoki...- vonogatta a vállát.

- Úr isten!- emelte az égre a tekintetét Patrik- Na jó, menjünk-egyezett bele, mire Dénes vidáman elindult, maga után húzva Dorkát is.

~¤~

- Kész vagy már?- kérdezte egy jó fél óra múlva Patrik.

- Ööö... Mindjárt! Már csak ezt kerestem.- bólogatott Dénes, majd elindult a kasszához, és fizetés után újra elindultunk.

- Remélem megvettél mindent.- méregette Dorka is a fiút.

- Mmm... Asszem ja.- gondolkozott el, mire mind megtapsoltuk, ő meg hajlongani kezdett, és végre elindulhattunk ismét.

Hazafele sokat nevettünk, mert Patrik dobált, mi meg menekültünk előle, aztán Dénes elcsúszott, és úgy döntött hogy ha már a földön van akkor csinál angyalkát is.

- Te jó ég!- fogtam a fejemet, miközben a földön csapkodó fiúra néztem.- Te nem vagy normális!

- Most mér'? - kérdezte röhögve, majd feltápászkodott, s megszemlélte a  művét, aztán lefényképezte, és felrakta a Facebookra.

- Ez most tényleg életbevágóan fontos volt megosztani...- bólogatott Patrik, mire Dénes vigyorogva megvonta a vállát, és tovább pötyögött a telefonján.

 Miután a házunk elé értünk elköszöntem, és bementem a házba.

Amint beléptem az ajtón megcsapott a frissen sült mézeskalács illata, s meghallottam a cica keserves miákolását.

- Sziasztok!- kukkantottam be a konyhába, miközben észleltem hogy a macska azért nyávogott mert nem tudott bemenni anyáékhoz, mivel kizárták.- Mi újság?- érdeklődtem mosolyogva, miután átléptem a torlaszt.

- Semmi, már csak díszítünk. És veled mi volt a suliba?- kérdezett vissza anya is, miközben a cukormázhoz belekevert egy kis adag málnaszörpöt, majd miközben tovább kutyulta az immár halvány rózsaszínben játszó masszát, elmeséltem neki mindent.

- Akkor jól telt a napod- mosolygott rám anya, majd Laura kezébe nyomott egy díszítő zacsit, és ráhagyta a díszítést.- Gyere, még jut neked is!- hívott engem is, majd a kezembe adta a tálat hogy abból cicomázzam az előttem fekvő bábokat.-

- Hát ezek?- böktem csodálkozva hat darab majdnem egyforma téglalapra.

- Jaj, hát azok a házhoz lesznek. Ez a kettő a teteje, ezek meg az oldali- mutogatta- Kidíszítheted ha akarod, meg ha lesz időd akkor összeragaszthatod. De ha csak szimplán rajzolsz rá az is jó- magyarázta mosolyogva, majd magunkra hagyott.

Egy óra és két tálca süti után kész lettünk, bár Laura inkább csak ette a cukormázat, úgyhogy kénytelen voltam elvenni tőle, és egyedül díszítettem tovább.

- Jaj, de szépek lettek!- jött vissza anya, majd elvette tőlem a maradék masszát, és nekiállt összeállítani a házikót.

- Na akkor én megyek tanulni- mondtam, majd nyomtam egy puszit Laura maszatos arcára, és kimentem a konyhából.

Már épp befejeztem a tanulást amikor megcsörrent a mobilom.

- Szia!- kaptam fel.

- Szia...- halottam meg Dorka nyomott hangját.

- Baj van?

- Áá... Csak anya holnap költözik el albérletbe...

- Ó... hát sajnálom!- mondtam együttérzéssel a hangomban.- Akkor holnap...?

- Holnap nem megyek, segítenem kell neki összepakolni- válaszolta szomorúan, én meg elhúzott szájjal töprengtem hogy mi lesz velem másnap Grétáékkal szemben egyedül.

- Aha.. értem. Dénesnek szóltál már?

- hm? Ja igen. Most írtam neki Face-en. Na de megyek én, mert anya szól... Szia jó éjt!

- Oké szia!- köszöntem el én is mosolyogva, majd letettem a telefont és pár percig csak bambultam magam elé, aztán összerezzenve pillantottam az ajtó felé, mikor bejött Laura.

- Micsinálsz?- kérdezte összemosva a hangokat, majd ásított egy nagyot.

- Semmit picur. De neked nem az ágyban kéne lenned?

- De... Csak nem tudtam elaludni- válaszolta, majd megdörzsölte a szemét.

- Na gyere!- kaptam fel, majd elindultam a szobájába.- Olvasok neked jó?

- Jó!- tapsikolt, majd miután leraktam a földre elszaladt kiválasztani a könyvet. Miután elvettem tőle bemászott az ágyba és elhelyezkedett a takaró alatt, majd laposakat pislantva figyelt rám, miután elkezdtem olvasni a mesét.Nem telt el sok idő, és lecsukódtak a pillái, és elaludt.

Csendben felálltam, visszaraktam a könyvet, és kimentem tőle.

Miután letusoltam épp az ágyamban olvastam egy újságot amikor megrezzent a telefonom. Kérdőn nyitottam meg az SMS-t majd felnevettem.

Patrik küldte, és egy kép volt, amint Dorkát próbálom elrántani, hogy nehogy ráessen Dénesre, aki már a földön fetrengett.

Mosolyogva írtam vissza neki, aztán lementettem a képet a telómra, majd megijedtem, mert miközben szöszmötöltem megrezzent ismét.

 Kalapáló szívvel írtam vissza, majd elvigyorodtam a rá pár perce érkező üzenettől.

Sokáig SMS-eztünk egymással, majd mikor megláttam hogy éjfél is elmúlt küldtem egy utolsó üzit, és mosolyogva feküdtem le, majd pár perc múlva elnyomott az álom.