Szerelem a levegőben 40.fejezet

40. fejezet

/Patrik/

 Utolsó óránk fizika lett volna, de legnagyobb megkönnyebbülésünkre ofő jött be az ajtón.

- Gyerekek, nyugalom!- próbált csitítani minket- Varga tanárnőnek egyéb elfoglaltsága támadt, ezért én fogom ma helyettesíteni. Sok megbeszélnivalónk van!- ült le a tanári asztalhoz, és elkezdte lapozgatni a noteszét.- Először is, pénteken lesz az osztályban délután kettőkor az ajándékozás, szóval mindenkinek akkorra itt kéne lennie. Az igazgatóság úgy döntött hogy idén nem tart diszkót az ajándékozás után, úgyhogy miután ezzel végeztünk mindenki hazamegy, és nem szeretnék senkit sem meglátni az iskola körül.- nézett ránk, mire mindenki felhördült, és értetlenül meredtek rá.- Azért döntöttek így, mivel az utolsó pár évben mindig történt kihágás, vagy valami kellemetlenség. Nagyon sajnálom, de nem tehetek ellene semmit. A következő pedig- lépett tovább nem figyelve a felháborodott beszólássokkal- ki dobálózott tegnap hógolyóval az osztályban?- sóhajtott gondterhelten, de mindenki csöndben maradt.- Gyerekek ez nem vicces. És egyáltalán honnan szedtetek havat?- kérdezgetett minket, de senki nem felelt, úgyhogy kénytelen volt függőben hagyni a dolgot.- Rendben van. Mindenki nyissa ki az ellenőrzőjét- folytatta, majd lediktálta hogy szülői lesz jövőhéten.

Épp hogy befejeztük az írást amikor kicsöngettek, és mindenki felpattant, amikor ofő megfordult.

- Még valami... Miért nem voltatok tegnap keringőn? A tanár várt mindenkit, de senki nem jelent meg- ráncolta össze a homlokát, mire az egész osztály meglepetten nézett össze.

- Tanár úr... Elfelejtettük...- nyögte be Kata, mire ofő csak szomorúan legyintett.

- Mindegy, de holnap be kell pótolnotok a kimaradást. És utána csütörtökön is. Ne felejtsétek el!- mondta majd kiment a teremből.

- Azt hogy csináltuk hogy mindenki elfelejtette?- nézett hátra mosolyogva Lilla, mire csak megvontam a vállam.

- Dorkával találkozol ma?- érdeklődött Dénes, majd miután kapott egy igent bepörgött.- Klasz akkor majd vidd már el neki ezt!- nyomott a kezébe könyvet, amihez egy doboz bonbon volt kötve.

- Miért nem te viszed el?- kérdezte meglepetten Lilla, mire Dénes elvörösödve dadogni kezdett valamit arról, hogy nem biztos benne tetszeni fog-e neki.- Vidd csak el nyugodtan te! Biztos örülni fog neki- veregette meg a karját Lilla majd visszaadta az ajándékot és kiment a teremből.

Egy kis hezitálás után elindultam én is, majd megálltam a szekrényénél.

- Izé... Ne kísérjelek haza?- kérdeztem totál zavarban, miközben megpróbáltam nem elveszni végtelen kék szemébe.

- Ó! Hát.. jó.- mosolygott rám kedvesen, majd miután a nyakára tekerte a sálát elindultunk.

- Szóval- szakította meg a kínos csendet, ami már öt perce tartott köztünk- Izé... Milyen zenéket hallgatsz?- kérdezte, mire meglepetten ránéztem, majd vállat vonva elkezdtem sorolni.

- Általában mindent meghallgatok, csak ne legyen az a nagyon "tuc-tuc" zene, ami semmiből nem áll, csak a lüktető ritmusból... Te?

- Hát... Én is így vagyok vele. Ezek a party zenék nem igazán a kedvenceim, amiben nincs semmi élmény. Ráadásul általában a fejem is megfájdul a monoton hangzásától.- mosolygott rám, majd megkérdezte hogy  van-e olyan banda/vagy énekes aki a kedvencem.

- Konkrét kedvenc nincs. Van egy- két banda amit bírok, de nincs "csakisezthallgatommeg" kedvencem.

- Aha. És melyek azok a bandák?- nézett rám kedvesen.

- System Of A Down, Linkin Park, Green Day meg ilyenek.

- Aha, értem- bólogatott, majd az alsó ajkát rágcsálva félre nézett, és látszólag tépelődött valamin, majd hirtelen felém fordult, és a tekintetét belefúrta az enyémbe

.- Szeretném ha tisztáznánk egy dolgot- kezdte én meg mosolyogva vártam hogy folytassa.- Te mit akarsz tőlem?- szegezte nekem, és megtorpant az úton.