Szerelem a levegőben 60. fejezet

Nos kedveseim, íme, az utolsó rész! :) Remélem mindenkinek tetszeni fog, és nem hagyok cserben senkit.

Még jövök egy "Búcsúbejegyzéssel" amiben mindent lefogok írni nektek :)

Addig is.. jó olvasást ;) :*

60. fejezet

/Lilla/

- Anya!- kiabáltam dühösen a szobámban, miközben körülöttem úgy hevertek a szétszórt ruhák mintha bomba robbant volna fel.

- Tessék?- dugta be egy kissé vörös arcát az ajtón, de rögtön el is tűnt a nyílásból, mivel a húgom csak egy kis szoknyát viselve rohant el a lépcső felé hangosan kacagva.- Laura, állj már meg, az Istenért!- szaladt utána anya vigyázva mozogva a növekedő hasa miatt.

- Nem tudod, hogy hol van az ünneplőblúzom?- álltam ki mérgelődve a folyosóra egy szál melltartóban és az ünneplőhöz való sötétkék ceruzaszoknyában, ami a térdem fölött nem sokkal ért végett.- Tudod, a matróz felső!

- Ó, lehet, hogy beraktam a  Dorka szobájába!- egyenesedett fel kifújva az arcából a már szétzilált kontyából kiszabadult fürtöket és szabadjára engedte, az immár teljesen felöltöztetett, kislányt.

Átcsörtettem Dorina szobájába és minden kopogás nélkül benyitottam.

- Jé, szia!- nézett rám meghökkenve a lány miközben a haját fésülte.- Segíthetek?- mért végig elmosolyodva a hiányos öltözetemet látva.

- Jó lenne... Anya azt mondta, hogy hozzád rakta a blúzomat- álltam meg az ajtóban, ő meg csak az ágyra mutatott ahol szépen ki volt terítve az említett ruhadarab.

- Köszi!- húztam át a fejemen, majd mellé sétálva felkaptam egy hajkefét és kisimítottam a gubancokat a loboncomból.

- Dorina, gyere apád mindjárt indul!- kiabált fel anya.

- Rendben!- szólt vissza barátnőm, majd szorosan megöleltük egymást.

- Vigyázz magadra és sok sikert!- suttogtam a hajába mire csak felnevetett és még jobban megszorongatott.

- Ti is!- váltunk el egymástól, majd kiléptünk a folyosóra.

Dorináék rögtön elindultak, anya a kicsivel egy jó fél óra múlva indult el a bölcsi évnyitójára, így én maradtam a utolsó aki otthon maradt.

Szeretetteljesen néztem végig a konyhán ami egybe volt kötve az ebédlővel, miközben a tejeskávémat kortyolgattam, és elmerengtem azon, hogy mennyi minden megváltozott az életemben mióta Londonból hazaköltöztünk.

Igaz, befejeztem a nyolcadikot és ma pedig elkezdem az első évemet a gimnáziumba, de mennyi minden történt egy év alatt.

Szereztem két legjobb barátot Dorka és Dénes személyében, egy fiút, akit mindennél jobban szeretek, valakit akit csúnyán félreismertem, egy apát, egy új testvér és nemsokára egy kisöcsét.

   Anya és Tamás a ballagáson jelentették be nekünk, hogy eljegyezték egymást és rá két hétre jött még egy, mindenki számára, meglepetés.

Anya várandós.

Emiatt a váratlan fordulat miatt július közepén megesett az esküvő amit mindannyian élveztünk. Az újdonsült házastársak a vendégektől csak pénzt kaptak és mint kiderült azért, mert nagyiék közben jártak, meg hogy legyen miből új házat venni, mivel a miénket kinőttük ezzel a bővüléssel, Dorináék pedig a nagyijánál laktak.

Tamásék a hátunk mögött intézkedtek, így mi Dorkával nem is tudtuk, hogy hova fogunk költözni.

Csak akkor derült fény mindenre amikor már a bútorokat kezdtük átpakolni az új otthonunkba. Az első adag berendezési tárgyakat szállító kocsival együtt mentünk el mi is a barátnőmmel, hogy megnézhessük a házat.

Már az elején homlok ráncolva néztük az ismerős útirányt, és csak amikor megállt az autó és mi kiszálltunk belőle, akkor robbant ki belőlünk a nevetés.

Az új otthonunkkal szemközti ház kapuját Patrik támasztotta és vigyorogva meredt ránk.

Igen, anyáéknak sikerült azt az egyetlen egy házat megvenni ami a barátom utcájában van. Hát mi ez, ha nem a sors kegye?

  A csengő berregése ugrasztott ki az ábrándozásomból. Gyorsan beraktam a mosogatógépbe a bögrémet, felkaptam a kis-táskámat meg a házkulcsomat és eltipegtem az ajtóhoz miközben szidtam a cipő sarkait, a szűk szoknyát meg a blézert ami lehetetlenül állt rajtam.

- Szia!- léptem ki a kapun és mielőtt bekulcsoltam volna nyomtam egy gyors csókot Patrik szájára majd végigmértem.

Fekete nadrág, fehér, rövid ujjú ing meg nyakkendő amire a suli jele volt felhímezve. Ez a lányoknak a blézerre volt rávarázsolva.

- Ez nem ér, nektek nincs felsőtök vagy mi!- duzzogtam miközben kézen fogva elindultunk. 

Az iskola nem volt messze, húsz perces sétával oda lehetett érni, csak a másik irányba kellet elindulnunk, nem a régi sulink felé.

- Ez van!- kacsintott rám, majd nyomott egy puszit az arcomra, én meg elmosolyodtam.

Az iskolához érve bevegyültünk a hasonlóan felöltözött gyerekek közé és úgy próbáltunk eligazodni az ismeretlen "terepen". 

Nagy nehezen megtaláltuk a 9/b osztály termét ahol vadállati üvöltés fogadott minket, és ránk vetették magukat a bent lévők.

A gólyatáborban már megismerkedtünk az osztálytársainkkal így lelkesen fogadtuk kitörő köszönésüket.

Nem voltunk sokan egy osztályban, csak tizenöten, ami a tavalyi huszonvalahányhoz képest, számomra, sokkal kevesebbnek tűnt, de attól még a hangzavar ugyanakkorra, ha nem nagyobb, volt.

Nyolc hét arányba a fiúk győztek, ők voltak eggyel többen a lányoknál, és a hangzavar alapja is ők voltak, de azért minket sem kellet félteni, mi is kieresztettük a hangunkat.

Az új osztályfőnökünk egy alacsony, mosolygós, fiatal tanárnő volt akit Kormos Adriennek hívtak és mi voltunk az első osztálya.

- Gyerekek, gyerekek!- tapsolt figyelemfelkeltésként az ajtóban oszifő mire úgy ahogy elcsendesültünk.- Kérek mindenkit hogy elém kettesével álljatok fel!. nézett ránk kedvesen, mi pedig nagy hangzavar következtében feltápászkodtunk és tolongva beálltunk elé ahogy kérte.

- Ejnye, ejnye, látom néhányan nem tudnak számolni!- csóválta a fejét mi meg vigyorogva forgolódtunk hátra.- Az a hat fiú legyen szíves úgy helyezkedni ahogy kértem- mondta szelíd hangon mire az említettek, morogva bár, de rendbe szedték a sor hátulját. Csak azért volt hat fiúról szó mivel Patrik kiesett, ő mellettem állt, plusz az első sorban Elza és Gólya, a rendes neve Laci volt, állt. Ők voltak a másik "szerelmespár", ahogy minket hívott az osztály többi része.

Miután sikeresen leértünk az udvarra és beálltunk a helyünkre öröm söpört végig rajtam.

Én és Patrik ott vagyunk ahova mindig is menni akartunk, anya boldog Tamás oldalán, Dorina sincs messze Dénestől, mivel ők is egy iskolába mentek, csak Dorka matekszakra míg a barátja informatikára ment.

Igaz, az iskola egy kicsit messze van a házunktól, de az apukája az iskola közelében dolgozott így el tudta őt meg Dénest vinni minden áldott reggel.

   Boldogan szorítottam Patrik kezét az igazgató beszéde alatt, és éreztem ahogy egy könnycsepp gördül le az arcomon.

- Mi a baj?- suttogta felém Patrik és letörölte az arcomról a sós cseppet.

- Semmi. Csak boldog vagyok!- susogtam vissza és teljes örömmel rámosolyogtam.- Boldog, hogy itt lehetek veled!- öleltem meg gyorsan majd tapsolni kezdtünk az igazgató beszéde végén.